A tanácsadó kiválasztásánál érdemes azzal a céggel szerződni, amelyik a vállalati rendszer hatékonyságának javítását tartja fő célnak, nem csak a tanúsítás megszerzését. Ne alkalmazzunk olyant, amelyik úgy ad árajánlatot, hogy meg sem nézi a céget, nem végez felmérést, csak papírokból tájékozódik. Ne álljunk szóba azzal, aki nem beszél a felső vezetéssel, mert nekik is foglalkozniuk kell a minőségbiztosítással, hiszen az stratégiai ügyeket is érint, amelyeket csak ők dönthetnek el. Kérjük be a tanácsadó cégtől a munkát végző szakértőinek szakmai életrajzát, sőt szúrópróbaszerűen még ezek állításait is ellenőrizzük. A tanácsadók között lennie kell legalább egy közgazdásznak, aki a vezetés-szervezést vizsgálja felül, és egy olyan szakembernek, aki ért az adott vállalat tevékenységéhez. A választás során derüljön ki az is, hogy mire kell a rendszer, például beszállítói tanúsítást ad vagy mást. A szerződésben, a felmérés alapján konkrét feladatokra konkrét árakat szabjunk meg, és kössük ki, hogy a tanácsadó nem emelhet árat. A tanúsító cég kiválasztásánál vizsgáljuk, hogy legyen független a tanácsadó cégtől. Nézzük, hogy a kiküldött szakértőnek korábban nem volt-e kapcsolata a tanúsítandó céggel, mert ez kizáró ok. Legyen azonban olyan szakember, aki már dolgozott az adott területen. A tanúsító működjön nonprofit alapon, hogy ne növelje fölöslegesen a vizsgálatok számát, ami az ügyletet drágítja. A kiválasztásnál jó ajánlólevél a hírnév, a nemzetközi elismertség. Tudni kell azonban, hogy a magyar tanúsító cégek még nem tudnak nemzetközi igazolást adni. A vállalatok az ipari tárcánál pályázhatnak a tanácsadás és a tanúsítás költségei egy részének fedezésére. A minisztérium a felét állja a számlának, de fontos, hogy a pályázatot még a művelet megkezdése előtt adjuk be, mert különben nem lehet hozzájutni a támogatáshoz.
