A legvérmesebb környezetvédők talán még a csomagolás szótól is megszabadítanák környezetünket, nemhogy magától a csomagolástól. A gazdaságban, a kereskedelemben, életünk kényelmében azonban a csomagolás ma is, a jövőben is fontos szerepet játszik.
Az elmúlt évtizedekben az életszínvonal javulásával együtt nőttek a csomagolási egységek – az autós bevásárlás népszerűsödése például a nagyobb tételek felé tolta el a keresletet -, további lényeges növekedésre azonban a kezelés nehézkessége miatt már nem kell számítani. Ugyancsak az életszínvonal emelkedésével függ össze egy, az előbbivel ellentétes tendencia: az adagcsomagolások megjelenése, terjedése. Ezt egyértelműen a kényelem, a praktikusság élteti, nem gazdaságos, a természeti környezetet is jobban terheli, hiszen így egységnyi termékhez több csomagolóanyagot használnak fel. Olyannyira, hogy a felhasznált csomagolóanyag mennyisége és értéke elérheti a becsomagolt termékét – például egy adag oldható kávé, só, bors, filteres tea esetén. Az adagcsomagolás érdekes példája – lásd képünket – a korábban főként a Távol-Keleten használt vékony, csőszerű tasakocskák alkalmazása sóhoz, fűszerekhez: a japán csomagológép-gyártó, a Sanko Machinery szeretné ezt a módszert Európában is bevezetni.
A csomagolóanyagok kiválasztásában ma már hazánkban is tetten érhető a környezetvédelmi szempontok figyelembevétele, és a környezetvédelmi termékdíj bevezetése ezt a folyamatot minden bizonnyal tovább erősíti. A felhasználók törekszenek a felhasznált csomagolóanyag mennyiségének csökkentésére, például vékonyabb – de drágább – anyagokat alkalmazva, könnyebb palackokat gyártva, elhagyva egyes csomagolási elemeket, mint a tubusok külső dobozát stb. A műanyag palackok helyett terjednek az “utántöltő” csomagolások, amelyek igyekeznek egyesíteni a flakon praktikusságát és az utántöltő tasak olcsóságát. Alkalmazkodnak ehhez a csomagológép-gyártók is, új géptípusokkal.
Elsősorban az élelmiszerek árusításában van jelentőségük a hosszabb eltarthatóságot biztosító csomagolásoknak. A vákuumcsomagolást mindenki jól ismeri: a légtelenítéstől a burkolóanyag szorosan a termékre simul; őrölt kávé, hentesáru, olajos magvak csomagolására egyaránt használják. Egy másik módszer, amikor védőgázként széndioxidot és/vagy nitrogént használnak a levegő oxigénjének teljes vagy részleges kiszorítására; ez is alkalmas kávé, tőkehús, sütőipari termék árusításához. A harmadik módszer az úgynevezett aszeptikus csomagolás, amely megakadályozza bizonyos árufélék – például tej, gyümölcslevek – fertőződését. Mindhárom megoldás csak a csomagolás felbontásáig nyújt védelmet.
A fizetőképes kereslet és a fogyasztói szokások alakulásának függvénye számos speciális csomagolási megoldás elterjedése. Például a műanyag palackok kupakjainak sokféle megoldása, amelyek a nyitást, az adagolást könnyítik. A tasakok, zacskók is változnak. Amikor kitalálták a “tömlős” csomagolást, akkor jelentek meg a praktikusnak aligha mondható tejes “párnatasakok”, amelyeket nem lehet a kiömlés veszélye nélkül letenni. A gépgyártók hosszú ideje keresik a háztartásban is jól kezelhető, talpra állítható, többé-kevésbé alaktartó, ugyanakkor minél egyszerűbb gépen, nagy teljesítménnyel előállítható zacskós csomagolás technológiáját, megjelentek például a tekercsből hasáb alakú zacskókat formázó gépek.
A csomagoló cégek álma egy olyan gép lenne, amelyhez nem kell különleges kivitelű, megrendelőnként eltérő nyomtatású anyagokat gyártani, hanem beletennének a gépbe egy nyomatlan tekercset, a gép pedig minden vevő részére elkészítené a megfelelően nyomtatott csomagolóanyagot, -eszközt.
A csomagológépek fejlesztésének évtizedekig a teljesítmény növelése volt az egyik fő célja. Ez mára háttérbe szorult. A vezető gyárak gépei elérték vagy megközelítették az optimális teljesítményt; a gyorsabb gépek jobb minőségű, drágább csomagolóanyagokat igényelnek, s emiatt nem igazán vonzóak a felhasználóknak. Ma a fő cél az üzembiztonság növelése, a minimális veszteséggel végzett munka.
Végleg elmúltak azok az idők is, amikor a minőségmegőrzés határidejének olvashatatlansága miatt a technikát lehetett okolni. A csomagolóiparban ma a “jelölés” a leggyorsabban fejlődő terület, már hazánkban is széles körben elterjedt például a hőnyomtatás, a tintasugaras jelölés. A csomagológépek vezérlésében gyorsan hódít az elektronika: a gépek beállítása, átállítása, a hibakeresés egyszerűsödése mellett ezek az üzemszervezést – a termelési adatok szolgáltatását, a hibastatisztikát stb. – is megkönnyítik.
