A legutóbbi parlamenti választások a Gazdasági és Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) legfrissebb országjelentése szerint olyan politikai vákuumot hoztak létre Törökországban, amely már a gazdaságra is kedvezőtlen hatással volt. Így például a korábban beindult, sürgősen szükséges reformfolyamat – mindenekelőtt a deficites állami pénzügyek szanálása – ismét elakadt. Ezért Törökország legújabbkori történelmében 1996. a legnehezebb, ugyanakkor a gazdaságilag legjelentősebb évnek bizonyultat.
A január elsejétől az Európai Unióval (EU) bevezetett vámközösség nemcsak számtalan kihívást, hanem valódi lehetőségeket is hozott. A török gazdaság immár nem térhet ki az elől, hogy összemérje magát a külföldi konkurenciával, és végre kénytelen lesz túlméretezett és alacsony hatékonyságú államapparátusát elviselhető méretűre csökkenteni. Az OECD legfrissebb országjelentése ennek fényében feltűnően éles kritikai elemzésnek veti alá az országot.
A sok részlet- és háttérinformációval gazdagított tanulmány arra szólítja fel Ankarát, hogy a szükséges szerkezeti reformokat minden politikai bizonytalanság ellenére sürgősen hajtsa végre. Ez lenne a feltétele annak, hogy Ankara javítsa a nemzetközi befektetőknek az 1944. évi pénzügyi válság óta igencsak megrendült bizalmát.
Emellett rövid távon az államháztartás szanálását-a irányuló törekvések érdemlik a feltétlen elsőbbséget. Az OECD nézete szerint a kormány gazdaságpolitikája próbatétele lesz az, hogy Ankara csökkenteni tudja-e az 1996. évi költségvetési tervben előirányzott notóriusan magas hiányt, amely még mindig a GDP 6,5 százalékát teszi ki. Az OECD szerint csak így lenne esély arra, hogy középtávon elérhető legyen az állam pénzügyeinek szanálása és a magas infláció visszaszorítása. (Szeptemberben – évi rátában – ismét 80 százalék felett volt a fogyasztói árindex emelkedése.)
Az államháztartásnak a nyolcvanas évek óta megfigyelhető magas hiánya melyet most már csak a központi bank eszközeinek több mint 10 százalékával lehet finanszírozni az OECD szerint az ország jelenlegi gazdasági problémáinak gyökere. Ezért a tanulmány ismételten síkra szállt a túlméretezett, rossz hatékonyságú állami ipar csökkentéséért. Törökország problémáit a nagyon keskeny adóbázis is súlyosbítja. A GDP-hez viszonyítva az adóbevételek csupán 18 százalékot tesznek ki, miközben a megfelelő OECD-átlagérték 35 százalék körül van. Ezért a tanulmány mélyreható adóreformot követel az ország pénzügyi bevételeinek növelésére és a krónikusan magas állam háztartási deficit visszaszorítására. Máskülönben számolni kell azzal, hogy Törökországra kemény idők várnak, s a nemzetközi tőke- és devizapiacok további borsos kockázati prémiumokat követelhetnek Ankarától a török líra újabb leértékelésének vagy rekordmagasságú hitelkamatok formájában. (A rövidlejáratú hitelek kamata jelenleg évi rátában számolva 75 százalék körül ingadozik).
Az államháztartás tartósan magas pénzügyi szükségletei, valamint a folyamatosan növekvő államadósság, amely a kilencvenes években 50 milliárd dollárról 1995 végére már 75 milliárd fölé nőtt – az OECD-szerzők szemében ez a török gazdaság két legveszélyesebb pontja.
Kevésbé problematikusnak látják az idei (a GDP 2-3 százalékát kitevő) bevételi mérleghiányt, mert Törökország tőkemérlege igen szolid, és az EU-val való vámuniónak köszönhetően a közvetlen beruházások beáramlása is várható. Ezenkívül Ankara devizatartalék-állománya történelmi összevetésben is rekordnagyságú (15 milliárd dollár körüli), ez négy hónapi import fedezésére elegendő. Az országnak tavaly még sikerült finanszíroznia a folyó fizetési mérleg deficitjét, ráadásul külföldi hitelezőinek 10 milliárd dollár adósságszolgálatot is teljesített. Ankara ezért 1995-ben valamennyire visszanyerte a nemzetközi befektetői körök előző évben megrendült bizalmát, így az országba 1995-ben 5 milliárd dollárnyi nettó tőke áramlott be, szemben az 1994. évi nettó 2,3 milliárd dollárnyi tőkekiáramlással. Ennek ellenére a nemzetközi értékelő ügynökségek az ország besorolását az utóbbi hat hónap során némileg lerontották, amit a török gazdaságot terhelő politikai árnyékokkal indokolnak.
