A hálózatfejlesztésekben tapasztalt múlt évi elmaradások és a szolgáltatások színvonalával kapcsolatos minőségi kötelezettségek hiányos teljesítése miatt összességében 126 millió forint kötbér kifizetésére kötelezte a helyi távközlési koncessziós társaságok egy részét a főfelügyelet és a szaktárca. A Hif jelentése szerint a 23 helyi körzetben működő 14 telefontársaság közül tíznek csak a fejlesztési elmaradások miatt mintegy 20 millió forintot kellett fizetnie. Kiskunhalason és Kiskőrösön az Emitel, a dunaújvárosi régióban a Dunatel, az esztergomi primer körzetben pedig az Egom-Com mutatott jelentős késedelmet a vállalt feladatok teljesítésében. Kisebb mértékű hálózatfejlesztési késlekedést a felügyelet dolgozói a szigetszentmiklósi Kisduna-Comnál, a veszprémi Bakonytelnél, a salgótarjáni Kelet-Nógrád-Comnál, a sárvári Rába-Comnál, a jászberényi Jásztélnél és a Szeged-Szentes körzetben működő Déltávnál tapasztaltak. Ilyen elmaradásokat állapítottak meg a Matáv debreceni és szolnoki körzetében is. A helyi koncessziós társaságok vizsgálatát a Hifnél ellátó több mint félszáz szakember a szolgáltatások minőségét is sok helyen, sok ok miatt kifogásolta. Elégedetlenek voltak a Dunatel, az Egom-Com, a Kisduna-Com és a Matáv szolgáltatásaival. A minőségi kifogások miatt összesen 106 millió forint kötbérrel sújtották a társaságokat.
Miután a főfelügyeletet nemrégiben világította át a Controll Minőségfejlesztési Tanácsadó Iroda, és ennek alapján jogosnak ítélte az ISO 9001-es nemzetközi szabványnak megfelelő minősítést, a főfelügyelet dolgozóinak szakértelme felől nem lehet kétség. A helyi szolgáltatók nem is firtatták az elmaradásokat, inkább behozni igyekeztek azokat. Krupanics Sándor szerint a hazai távközlés privatizációjával kapcsolatban az okozta a legtöbb fejtörést, hogy a pályázók nem voltak teljesen tisztában azzal, mekkora vagyonértéket vesznek át mekkora várható üzleti haszonnal, s a koncessziós kötelezettségek teljesítése milyen befektetéseket igényel. Gondot okozott az ís, hogy a koncessziós verseny győzteseit a pályázat kiíróinak a szerződéskötések pillanatáig nem sikerült eléggé megismerniük ahhoz, hogy döntésüket utólag megtámadhatatlanná tegyék. Mentségükre szolgáljon – véli a Hif vezetője -, hogy rendkívül rövid idő volt a szerződések megkötésére. Sok dolgot ezért utólag kellett rendezni, és ennek árát nemcsak az államnak kellett megfizetnie. A telefon nélkül vagy továbbra is kezdetleges távközlési viszonyok között maradt lakosságnak ugyancsak kára származott az utólagos rendezés miatt. Krupanics Sándor mégis úgy látja, hogy ma már többé-kevésbé meg tudnak felelni szerződésbeli vállalásaiknak a koncessziósok. Az idén már érezhetően kevesebb a bejelentés, a panasz, a minőségi reklamáció, mint a szolgáltatás indulóévében. Az ellenőröknek is meg kellett tanulniuk ezt a munkát, ami érthető: a kontinensen egyedi megoldás okán nem volt minta, amit e téren követhettek volna. Mára az ellenőrök és a szolgáltatók “összecsiszolódtak” – mondja a főfelügyelet vezetője. A magyar távközlés csaknem 300 milliárd forintos piac, amely korábban egy tömbből volt faragva. Egyelőre nincs verseny a piaci szereplők között, mivel mindegyik mini monopólium a maga körzetében. Ráadásul valamennyiükre igaz, hogy bevételük javát még mindig a hagyományos telefonszolgáltatásból szedik be. Az igazi verseny a 2002 utáni liberalizációval indul.
Sokan felvetették, hogy van-e értelme a hazai távközlési piac ilyen mértékű felaprózásának, megosztásának. Többen úgy látják, hogy ha lesz is verseny, az nem hozza majd el a tarifák mérséklődését. A telefontársaságoknál ugyanis a költségek jelentős része állandó, tehát a megosztott piacon nem igazán lesz módjuk beszállni a díjcsökkentésért folyó bokszmeccsbe. A Hif vezetője nem tartja teljesen jogosnak e felvetéseket, szerinte a jövőben igenis nőhet a távközlési szolgáltatások jövedelmezősége. Ezt elsősorban a szolgáltatási paletta szélesedésével és a gazdaság várható megerősödésével, tehát a fizetőképes kereslet élénkülésével indokolja. A forgalom ma még beláthatatlan ütemben nőhet az üzleti szolgáltatások felfutásával és a technikai lehetőségek feltárásával, kihasználásával – állítja Krupanics Sándor.
Az igazi verseny később indul
