Az ezredfordulótól a minőség forradalmát várják a szakemberek az agrárgazdaságban is. Felértékelődik a nemesítés, a még jobb képességű, beltartalmú, hatékonyabb fajták előállítása. E biológiai alapok gyarapításában, az élelmiszergazdasági “szoftverfejlesztésben” azonban egyre nagyobb a különbség a tőkeerős világcégek és a kisebb nemzeti intézetek lehetőségei között. Hiába a sok évtizedes munka, a valóban elismerésre méltó magyar fajták, ha a fejlesztéshez, kutatáshoz szükséges pénz és a marketinggyakorlat hiánya miatt egyre több területen háttérbe szorulnak a hazai fajták, vetőmagvak.
A mezőgazdaságnak egyedül elkötelezett “beszállítót”, a növénynemesítést-vetőmagtermesztést letaglózta a kilencvenes évek elejének agrárválsága, a központi vetőmag-gazdálkodás vége. A nagy koordinátor, az országos Vetőmag Vállalat szétesett, a nemesítésben azonban maradtak az állami kutatóintézetek. Ám ezek állami támogatása 50-55 százalékról 20-23 százalékra csökkent, és ez a nemesítés kiadásainak csak egy részét képes fedezni. A különbséget a fajtahasználati illetve licencdíjakkal kellene pótolni. Az intézetek, éppen a piaci bevételek növelése érdekében, radikálisan átalakították vetőmag-szaporító, -értékesítő szervezetiket.
Ám az ügyfelek is változtak: kisebb területen gazdálkodnak, gépeik elöregedtek, kevesebb a pénzük. A nagyobb kalászosgabona-vetőmegszaporítók – a volt állami gazdaságok, szövetkezetek – nagy része átalakult, több közülük tönkrement. Az újonnan létesült kisebb szövetkezeteknél, magánvállalkozásoknál pedig gyakran a vetőmag-kikészítés eszközei, a szakértelem sem megfelelőek. A búzatermelők kényszerű költségtakarékosságból egyre kevesebb nemesített vetőmagot rendelnek, s inkább a termésből tesznek félre magot. Pedig fajtától függően akár 20-25 százalékkal kisebb lehet a termés, ha nem “fémzárolt” a vetőmag. Lábra kapott a “fekete” vetőmag-szaporítás, megnőtt az illegális vetőmag-forgalmazás. A Magyar Tudományos Akadémia Martonvásári Kutatóintézetében és tangazdaságában is üzleti alapon – részben a közvetítők kiiktatásával – szervezték újjá a vetőmag-forgalmazást, fajtafenntartást. A martonvásári kukorica-vetőmagot értékesítő Bázismag Kft. és a kalászosvetőmagra szakosodott Elitmag Kft. 1001-ben jött létre az akadémia, a tangazdaságból lett Martonseed Rt., valamint a kutatóintézet és magánszemélyek tulajdonaként. Bődy Zoltán, az Elitmag Kft. ügyvezető igazgatója szerint az őszibúza-vetőmagvak öt éve fogyatkozó, 110-130 ezer tonnás piacán az idén érezhető volt a fellendülés. A tavaly felszökött gabonaárak hatására a vetőmag iránt is rendkívüli volt az érdeklődés. Azt azonban visszautasítja, hogy hiány alakult volna ki, bár a kurrensebb fajták csakugyan idő előtt elfogytak. Hasonló az álláspontja a Vetőmag Terméktanács igazgatójának, Hullán Tibornak is. Az elmút években mintegy 130 ezer tonna búzavetőmagot vásároltak Magyarországon, az idén pedig mintegy 180 ezer tonna minősített vetőmagot állítottak elő. A látszólagos hiányt részben az okozta, hogy akik korábban feketén értékesítettek vetőmagot, most árubúzaként adták el a termést, mert ezzel is eleget kerestek. A jól fizető búzaüzlet miatt megnövekedett kereslet ezért is okozott pánikot. Pedig búzavetőmag ma is van elég – igaz, lehet, hogy csak kétszáz kilométeres távolságban.
Ekkora keresletre azért nem számíthattak a szakemberek, mert az elmúlt két-három évben bevetett búzaterületnek csupán 30-32 százalékán használtak nemesített, fémzárolt vetőmagot. Az idén azonban ez az arány ötven százalékra emelkedhet, megközelítve a javasolt 55-60 százalékos vetőmagcserét.
A magyar búzanemesítés sikerét tükrözi, hogy a hatvanas-hetvenes évekkel szemben, amikor csaknem nyolcvan százalékban külföldi (zömmel szovjet) búzafajtákat termesztettek hazánkban, mára a piacot 95 százalékban itthoni fajták uralják. A magyar szaporítóanyag külföldön is egyre több országban szerez állami elismerést. A további külföldi térnyerést azonban nehezítheti a magas hazai búzaár következményeként egyre dráguló vetőmag és a szerény marketingmunka. (Ha egy tonna búza ára 30 ezer forint, akkor a licencdíjjal, a nagykereskedelmi árréssel, a csávázással és az áfá-val 46 460 forintba kerül a vetőmag. Ez egyébként a terméktanács irányárjavaslata is.)
A búzával szemben a kukorica fajtaválasztékában jelenleg is a külföldi fajták a meghatározóak: az amerikai (honosított) Pioneer-, De Kalb-hibridek vezetik a piacot. Nincs átütő magyar siker a szántóföldi zöldségnövények között sem. A hazai burgonyapiacot például – annak ellenére, hogy a Pannon Agrártudományi Egyetemen és a Debreceni Agrártudományi Egyetemen is intenzív a nemesítés – a holland fajták uralják. Mintegy fél tucat hazai nemesítőintézetben foglakoznak zöldborsóval, ennek ellenére ebből is a külföldi fajták a kelendőbbek.
A zöldségvetőmag-nemesítés és forgalmazás piacán ugyanis – a kalászosokkal ellentétben – már nagy a tőkekoncentráció. A helytálláshoz egyre több pénzre, egyre nagyobb befektetésre van szükség. Jó példa erre a zöldségvetőmag-világpiac ötödét uraló multinacionális Semmis Vegetable Seed Inc. (SVS). E társaság százszázalékos magyarországi leányvállalata a Magrovet Kft. A mintegy 2,2-2,4 milliárd forintos hazai zöldségvetőmag-piacból (hobbikertészek 800 millió forintos igényeit leszámítva) mintegy 20 százaléknyi a részesedése. A Magrovet ugyan erős konkurenciával számol, az ezredfordulóra azonban 25 százalékos piaci részesedésre készül. A társaság az idén 2500-3000 hektáron termeltet vetőmagot. Mintegy 720 millió forintos árbevételének egyharmada a Hollandiába, az Egyesült Államokba irányuló export.
Hernádi Ottó, a Magrovet ügyvezető igazgatója nem fogadja el azokat a vádakat, miszerint a tőkeerős külföldi vetőmagtermelő cégek – nem jó, legalábbis nem honosított fajtákkal, ám nagy marketingköltséggel – letarolják a magyar piacot. Szerinte a vevő szakember, akit nem lehet becsapni: azért a jobb fajtát választja, mert csak az ezzel előállított-minőségi árut tudja értékesíteni. Emellett persze tudni kell eladni is.
Az SVS a termék jó minősége érdekében Dél-Amerikától Európáig, különböző kontinenseken termelteti a vetőmagokat, mindent a lehető legkedvezőbb éghajlati, valamint szervezeti feltételek között. (Ezzel persze egy-egy kis cég nem képes versenyezni, ám az igazgató szerint azoknak a kis cégeknek mindig marad hely a piacon, amelyek egy-egy különleges termékcsoportra összpontosítanak.) Az SVS tőkeerejét mutatja, hogy négy márkájának forgalma együttesen mintegy 350 millió dollár. Az SVS egyúttal a világ egyik nagy zöldségnövény-genetikai “műhelye” is: árbevételének 8-10 százalékát fordítja fejlesztésre és a kutatásra. Ahhoz is elég erős, hogy a gazdaságos vetőmag-előállításra és -forgalmazásra világméretű szervezetet hozzon létre.
A magyarországi SVS-leány, a Magrovet a nemzetközi rendszernek megfelelően alakítja értékesítését. Ennek keretében az Asgrow csemegekukorica, zöldborsó, bab, konzervuborka és ipari paradicsom fajtáinak kizárólagos forgalmazására márkakereskedői megállapodást írt alá a nádudvari KITE Rt.-vel. (Az Asgrow az idén a zöldborsópiacból 22-24 százalékkal, a csemegekukoricáéból 20 százalékkal részesedett.) A KITE-Magrovet megállapodással a nádudvari cég egykét éven belül a tartósítóipar nagy zöldségmag-beszállítójává válhat.
A fajta adottságain túl tehát egy “márka” sikerét egyre inkább a marketing határozza meg. Önmagáért beszél, hogy míg egy világcég a vetőmag árának 10-15 százalékát fordítja marketingre, a magyar búza-szaporítóanyag esetében ugyanez az arány mindössze 2-3 százalék.
Mindez a magyar nemesítőintézetek EU-csatlakozás utáni lehetőségeit is beárnyékolja. Bődy Zoltán szerint hiába halmoztak fel a nemesítők nagy genetikai kincset, hiába jók a hazai fajták, a tőkeerős multinacionális cégekkel szemben nagyobb marketing-tevékenységre lenne szükség, amit a tőkeszegénység korlátoz. A megerősödés helyett azonban egyre romlanak a feltételek; megszűnt a vetőmag exporttámogatása, valamint az úgynevezett vetési támogatás is. Ma már egy néhány millió forintos gépvásárlás is megoldhatatlan gondot jelent a hazai nemesítőknek. A pénzhiány miatt a hazai fajtanemesítők, vetőmag-szaporítók nem versenyképesek a nagy külföldi vetőmagcégekkel, amelyek azon túl, hogy valóban remek Fajtákat, vetőmagot kínálnak, az eladásra, a reklámra is sokat tudnak áldozni. Eközben a felhasználó hazai mezőgazdaság hozamai egyre szerényebbek, amit az idei 3,2-3,5 tonnás átlagos búzatermés is tükröz. Mindez tovább nehezíti a szakma felkészülését az EU-csatlakozásra. E felkészüléshez a terméktanácsi vélemények szerint fel kell mérni, hogy egyáltalán miben versenyképes a hazai fajtanemesítés és vetőmag-szaporítás. Az életképes területeket érdemes erősen támogatni, célzott támogatásokkal és marketinggel, egyeztetett fellépéssel. Hullán Tibor szerint ezeket a célokat jól szolgálhatja a kormány meghirdetett térségfejlesztési stratégiája. Hiú ábránd azonban abban bízni, hogy a pénzben nehezen kifejezhető biológiai, sőt szellemi értéket képviselő hazai fajtanemesítés és vetőmag-szaporítás talpon maradhat az élelmiszer-gazdaság általános fellendülése nélkül…
