(Figyelő, 1996/41.)
Örömmel fogadtam a különböző vagyon-, illetve vagyongyarapodási adók ötletéről szóló összefoglalót. Elsősorban azért tartottam fontosnak ezt a beszámolót, mert kíváncsi voltam, hogy a kormányzati előkészítő műhelyekben lesz-e következménye, folyománya a Sárközy Tamás jogászprofesszor által a közelmúltban az eredeti tőkefelhalmozás lezárására tett javaslatnak.
(Sárközy elképzelése röviden: az Országgyűlés egyszeri töménnyel teremtse meg egy vagyonnyilatkozat-tétel s az abban szereplő vagyon utáni egyszeri illeték alapját, majd ezután minden hivatal és hatóság a lehető legszigorúbban járjon el a jogsértő módon gazdálkodókkal és vagyonszerzőkkel szemben.) A cikkükben szereplő információk arra utalnak, hogy a javaslatot a döntéshozók nem fogadták meg.
Én nem tudok állást foglalni a különböző vagyonadók tetvéről. Meglehet, létezik társadalmi méretű igény ilyesmire, de annyi akadály áll a megvalósítás útjában, hogy csak keserű indulatok maradnának hátra minden kísérlet után. A legnagyobb problémaként az ingatlan-nyilvántartások állapotát említem.
Évtizedes tapasztalataim birtokában állítom, hogy a mai ügymenet még mindig közelebb van a két világháború közötti aktatologatási és -halmozási gyakorlathoz, mint az ezredvégnek megfelelő, számítástechnikára alapuló adatkezeléshez. Elkeserítő, hogy a PHARE programjából még külföldi segítséget is kaptunk a földhivatali hálózatok kiépítéséhez, s mégsem jutottunk semmire sem. Az ilyen helyben topogás láttán természetes következmény,hogy az embereknek eszükbe jut: talán azért nem történik semmi az ilyen problémák megoldása érdekében, mert befolyásos köröknek éppen az az érdekük, hogy minden változatlan maradjon.
Az ingatlan-nyilvántartás kuszaságához mérhető probléma a viták elintézésének válsága, a bíróságok állapota. Érthetetlennek tartom, hogy az állami döntéshozók miért nézik ölbe tett kézzel az ügyhalmozódást, a bírósági és az ügyészségi infrastruktúra-a teljes leromlását. A mai viszonyok között már nem egyszerűsíthető le arra a probléma, hogy mennyit keresnek a bírák és az ügyészek. Ma már az a tét, hogy az állampolgárok elfogadják-e az igazságszolgáltatás döntéseit, alávetik-e magukat az igazságszolgáltatás eljárásainak. Félek tőle, hogy a válasz az egyre erőteljesebb nem. Ennél súlyosabb válság pedig nem is terhelhet egy államot.
DR.SERFŐZŐ MIHÁLY, BUDAPEST
