A jövő év egészére kiterjednek, s így felerősödnek azok a folyamatok, amelyek 1996 második felében jellemzik a gazdaságot – állítja legújabb prognózisában a GKI Gazdaságkutató Rt. Bizonytalan ugyan, hogy a belföldi kereslet emelkedése mennyire támaszkodik majd a behozatalra, s emiatt milyen mértékben rontja a külső egyensúlyt, de a kutatók egyelőre nem látnak okot számottevő romlásra. Az infláció várakozásaik szerint tovább csökken, de 1997 átlagában valószínűleg nem kerül 20 százalék alá.
Az összegyűjtött energiaár-emelési kényszerek, s azok tovagyűrűző hatásai a jövő esztendő elején igen erőteljesek lesznek. A belföldi reálkereslet összességében körülbelül 3 százalékkal nő. A reálkeresetek és a reáljövedelmek már nem csökkennek, sőt kismértékű emelkedésük is elképzelhető. A lakosság fogyasztása kismértékben, a beruházások viszont számottevően bővülnek (lásd a Hét grafikonját a 7. oldalon).
Az import pénzügyi terhei érdemben – a behozatal egészére vetítve 5 százalékpont körüli mértékben – mérséklődnek. Így a behozatal lényegesen versenyképesebbé válik, miközben a kivitel számottevő gyorsulására aligha lehet számítani. Emiatt az áruforgalmi egyenleg várhatóan 2-300 millió dollárral romlik, a deficit körülbelül 2,5 milliárd dollárt tesz majd ki. A folyó fizetési mérlegben 1,8-2 milliárd dollár hiánnyal lehet számolni. A beáramló külföldi működőtőke összege ezt feltehetően meghaladja, így az ország nettó külföldi adóssága tovább csökken, adósságmutatói tovább javulnak. Fennáll azonban az a veszély is, hogy az importkereslet a vártnál nagyobb ütemben bővül, ami a fenti mutatókat erősen veszélyeztetheti.
A GDP 1997-ben minden különösebb mesterséges élénkítő lépés nélkül körülbelül 2,5 százalékkal emelkedhet. Az ipari termelés 5-6 százalékkal, ágazatonként eltérő mértékben bővül. Az építőipari termelés emelkedése lesz a legdinamikusabb, 6-8 százalékos. A mezőgazdaságban szerény, 1 százalékos termelésnövekedés talán elérhető. Visszaesés egyedül a közszolgáltatások terén várható.
Az előrejelzés kritikus területe az államháztartás pozíciójának alakulása. Az államháztartás egyensúlyi helyzetét az ideihez képest számottevően rontja a vámbevételek mérséklődése. Ezt, továbbá a szándékolt adó- és tb-járulékcsökkentések hatását mindenképpen helyettesíteni kell. Nem reális feltételezni, hogy érdemi reformok nélkül a tb-alapok költségvetése egyensúlyba hozható. A GKI Rt. azzal számol, hogy mindezeket figyelembe véve az államháztartás konszolidált hiánya 1997-ben a GDP 4,5-5 százalékára rúg majd. A fokozódó elosztási harc miatt azonban nagy a nyomás a fiskális költekezés bővítésére; komoly veszélye van ennél nagyobb deficit kialakulásának.
A prognózis azzal számol, hogy a magyar gazdaság jövőre tovább halad ugyanazon a gazdaságpolitikai vonalvezetésen, amely az elmúlt másfél évet jellemezte. Ugyanakkor a kutatók feltételezik azt is, hogy a gazdaságpolitika hangsúlyai bizonyos mértékig módosulnak. Ennek keretében az infláció mérséklődése terén lassan folytatódik a stabilizáció, de megáll a külső és a belső pénzügyi egyensúlyt illetően. A versenyképességet az árfolyam már nem, csak a fajlagos bérköltség csökkentése tudja makrogazdasági oldalról elősegíteni. A belföldi kereslet is élénkül, a kormányzati eszközrendszer terén pedig háttérbe szorulnak a kényszerű megszorítások: a kabinet a rendszerátalakító reformok kidolgozására koncentrálja erőfeszítéseit.
Ha a gazdaságpolitika formálásában a fent jelzett finom hangsúlyváltásokat és változatlanságokat sikerül összehangolni, akkor van esély arra, hogy a magyar gazdaság a fenntartható növekedés feltételeinek megteremtésében és a stabilizáció megvalósításában egyaránt előrelépjen. Az árarány- és adóátrendezések után 1997 második felétől kezdve az inflációt elsődlegesen a leértékelés üteme és a bérnövekedések fogják meghatározni.
Az előrejelzett folyamatokat három fő ponton fenyegetik veszélyek. Amennyiben a belföldi kereslet számottevő bővülése döntően importtermékekben testesül meg, akkor a várt növekedés és az elfogadható külső egyensúlyi pozíció fennmaradása is irreálisnak bizonyulhat. Ugyancsak nagy kérdés, hogy az adóalap (járulékalap) szélesítése és a járulékminimum emelése hoz-e annyi bevételt, amennyit terveznek. Végül fennáll annak a veszélye, hogy a választások közeledtével a gazdaságpolitika, különösen a költségvetési és a jövedelempolitika felpuhul. Egy esetleges széles körű osztogatás, a költségvetési támogatások nagyvonalú kezelése, ha 1997-ben nem is, de a rá következő időszakban minden bizonnyal számottevő egyensúlyromláshoz vezetne.
