(Figyelő, 1996. 37. szám)
A cikk azzal kezdődik, hogy tavaly több vizsgálat is igyekezett kideríteni, hová került a búzaexport extraprofitja és miért jártak pórul a termelők, majd úgy folytatódik, hogy a vizsgálat eredményeként vezették be a gazdabarát exportkvótát.
Miután cégünket is vizsgálták, a vizsgálat eredményéről hivatalosan is tájékoztatást kaptunk. Ez megállapította, hogy a búzaexportőrök semmiféle extraprofitra nem tettek szert, mert az áru zömét megvásárlás után továbbértékesítették.
Az exportkvóta bevezetése ellen a Gabonakereskedők és a Feldolgozók Szövetsége tiltakozott, majd, hogy az engedélyezésnek mégse állja útját, elfogadta azt a kompromisszumot, hogy 300 ezer tonna kvótát a termelők, 700 ezer tonnát pedig a kereskedők kapjanak. Ezt a terméktanácsi konszenzusos megállapodást (a termelői oldal is egyetértett vele!) a földművelésügyi miniszter egy tollvonással megfordította.
A 700 ezer tonna termelői kvótáért a kereskedők körülbelül 1 milliárd forintnyi összeget fizettek ki, és ezek javarészt kihasználatlanok. Ez azt jelenti, hogy a kereskedők költsége 1 milliárd forinttal nőtt, és ezt export hiányában nem tudják visszanyerni, így csak a kvóta miatt összességében mintegy 200 millió forinttal kevesebb nyereségadót fognak befizetni. (Ez természetesen a termelői oldalon visszajöhetne, ha valamennyi termelő nyereséges volna, és a kvóta ára valóban a búza árában foglaltatott volna benne és nem külön utakon járna.)
A kvóta kihasználatlansága némi magyarázatot kíván. Amíg nem tudtuk a kvótákat megvenni a termelőktől és engedélyre váltani, addig nem értékesíthettünk búzát, mire az engedély meglett, a világpiaci árak drasztikusan zuhantak.
Ki kéri fel az ÁSZ-t, hogy vizsgálja meg, miért nem adtak el a kereskedők, amikor a világpiaci ár 220-230 dollár volt tonnánként? Az idén a külföldi vevők jártak volna pórul, így viszont több milliárd forinttal kisebb lesz az exportbevétel.
Az állami felvásárlás drasztikus megnövelését a miniszter – legalábbis a cikk szerint – azzal indokolja, hogy tavasszal nyomottak voltak az árak (exportengedélyek híján a kereskedők nem vásároltak), ezért a tárca a betakarítás előtt kiadta az engedélyeket, s ezért abnormálisan felmentek az árak. A miniszter szerint, ha az állam vásárolt volna fel, akkor 18-20 ezer forintos áron megállt volna a piac. Ez az okfejtés azért érthetetlen, mert az árak a kereslet-kínálat függvényében mozognak, és teljesen indifferens, hogy a keresletet ki testesíti meg. Sokkal fontosabb kérdés, hogy mekkora a kereslet és a kínálat.
Tavasszal kiadták az 1 millió tonna exportengedélyt; ha az állam ennyit vásárolt volna fel, akkor ma miért lenne más a helyzet? Ugyanis az újtermésű búzából a tényleges export eddig alig haladja meg a 100 ezer tonnát. Erre természetesen lehet azt válaszolni, hogy az állam akkor nem 1 millió tonnát, hanem lényegesen kevesebbet vásárolt volna fel, hogy kordában tartsa az árakat. Csakhogy ez olyan, mint hétfőn megmondani a vasárnapi totóeredményeket.
Az alapvető hiba az, hogy a tárca vezetésének nincs pontos képe a gabonaágazat kereslet-kínálati viszonyairól, ezért improvizációszerűen kapkodni kényszerül. Mi másnak tekinthetjük azt, hogy a TIG-et megbízták: vásároljon fel búzát szeptember 15-ig, amitől természetesen az árak robbanásszerűen meglódultak? Az lehet, hogy a TIG nem a tőzsdén vásárolt, de a piaci árakat mindenképpen felhajtotta (természetesen ez nem az ő hibája).
Az államtitkár említi, hogy állami társaságok (TIG, Concordia, ÁTI) bevonásával kívánják felvásárolni a gabonát. Később a cikk szerzője pontosítja, hogy a TIG-en kívül a másik két társaság nem állami vállalat. Ezért úgy vélem, hogy a felvásárlás során a piac valamennyi szereplőjének lehetőséget kell biztosítani, mert elfogadhatatlannak tartom, hogy az általunk és más gabonakereskedők által befizetett adókból az állam konkurens társaságokat versenyelőnybe hoz. Említi a cikk a gabonaimport lehetőségét a takarmánygabonák árának letörése céljából. Erről két hónapja beszélnek, de ma, szeptember 16-án még nem hirdették meg hivatalosan az import lehetőségét. Ismereteink szerint október 15-ig lehet vámmentesen (de a Bokros-pótlékot megfizetve) gabonát behozni, ha a hirdetmény megjelenik.
A világpiacról beszerezhető áruféleségek, például a takarmányárpa ára telephelyre szállítva 28-29 ezer forint körül lehet, ami önmagában sem törné le a belföldi árakat, de most már a rendelkezésre álló rövid idő miatt egyébként is csak minimális mennyiség érkezhet be az országba. Ezzel tehát a kukorica betakarítása előtt a kínálat jelentősen nem növelhető.
Végül még egy megjegyzés: az állami beavatkozásnak minden esetben előre meghirdetettnek és kiszámíthatónak kellene lennie, magyarul most kellene meghirdetni, hogy mennyi lesz az 1997. évi termésű búza garantált minimumára, amely árszint elérése mellett az állam a stratégiai tartalékon túl intervenciós tartalék vásárlásába fog, illetve melyik az az árszint, amelynél az állam a készleteket értékesíti. Most, a búza vetése idején kellene eldöntenünk, hogy milyen módon finanszírozzuk a termelést. De hogyan? Nem ismerjük a jövő évi búzaexport szabályait. De még a küszöbön álló kukoricaexport engedélyezését sem látjuk. Mondja meg valaki, hogy lehet így befektetni, finanszírozni?
Fenti okfejtésem ellenére, szinte meggyőződésem, hogy ha a pénzügyi hátteret valamilyen úton-módon biztosítani tudják, akkor az FM fel fogja vásároltatni az általa meghirdetett mennyiségű kukoricát, mert az elmúlt évek tapasztalatai alapján azt kell érzékelnem, hogy a szakmai közvélemény észrevételei, érvelései eddig semmilyen módon nem akadályozták meg az FM-et saját elképzeléseinek megvalósításában.
