Az iparágak közül a vegyipart érinti a legérzékenyebben a decemberben hatályba lépett környzetvédelmi törvény. Tartalma nem érte meglepetésszerűen az ágazat nagyobb vállalatait, a társaságok szakértői szerint azonban a helyes célokat kitűző kerettörvényhez kiadott végrehajtási rendeletek néha végrehajthatatlanok.
A vegyipari üzemek a magyar ipari gyártók közül elsők között kezdték meg a környezetkárosító hatások mérséklését. A rendszerváltás után megnyíltak a vegyipari üzemek kapui; a nyílt napokon bárki megismerkedhet egy-egy üzem környezetkárosító hatásával és az azt megelőzni hivatott módszerekkel.
Nem mondhatjuk azonban egyöntetűen minden vegyipari üzemről, hogy maradéktalanul képes a környezet védelmére. A kisebb és még nem privatizált vagy csekély tőkével privatizált egységeknek nincs elegendő pénzük a környezetvédelmi beruházásokra. A külföldi cégek által megvásárolt és a nagyobb magyar vegyipari vállalatok viszont fokozottan ügyelnek a környezetvédelemre.
A magyar vegyipari társaságok átlagosan összberuházásaik néhány százalékát fordítják a környezetkárosítást megelőző berendezések, rendszerek kiépítésére. A Chinoin gyógyszergyárnál ez az arány az elmúlt években évi 20-30 százalékot tett ki. Jövőre a cég nagytétényi üzemében félmilliárdos beruházással hozzálátnak egy víztisztító felépítéséhez. Az újpesti üzemben pedig a termelés nagy részét egy korszerű környezetvédelmi technológiai rendszerrel felszerelt gyártócsarnokba vonják össze. Itt elsősorban a levegőszennyezés csökkentése érdekben van erre szükség.
A Mol Rt. az energetikai ágazathoz tartozik, de vegyipari tevékenységet is végez. Környezetvédelmi filozófiája a környezetvédelmi teljesítmény folyamatos javítása. Összberuházásaiból évente 4-5 százalékot fordított ilyen célra, ami abszolút számban sem jelentéktelen összeg: 2-4 milliárd forint. A cég privatizációját megelőzően független szakértő készített környezetvédelmi auditot a kőolajipari társaságról, hogy megállapítsa, milyen környezetvédelmi beruházásra van szükség, és ez mennyibe kerül.
– A vizsgálat semmi olyasmit nem tárt fel, amit ne tudtunk volna – mondja Erdős Péterné, a Mol környezetvédelmi menedzsere. – Az audit eredményeként a társaságnak az elkövetkezendő öt év környezetvédelmi beruházásaira 10 milliárd forint céltartalékot kellett képeznie. Ez évente szinte kevesebb, mint amennyit eddig költöttünk ilyen jellegű beruházásokra. A legtöbb pénzt igénylő feladat a jövőben is a talaj és a talajvíz tisztítása lesz.
A társaság mindemellet már készül a jövőre. Az Európa Unióban hamarosan bevezetik az ISO 14000-es környzetirányítási szabványrendszert, ami a környezetvédelem állandó javulását feltételezi egy társaságnál. Ez egy átfogó rendszer a cég környezetvédelmi berendezéseinek kiépítésétől az oktatáson keresztül egészen a reklámtevékenységig. Mire az EU-ban megjelenik az ISO 14000, addigra a Molnál néhány területen már működik is a rendszer.
A BorsodChem Rt. is évente több száz millió forintot fordít a környezetvédelemre. Ennek mutatkozik is az eredménye. Egy 1992-ben végzett nemzetközi audit még azt állapította meg, hogy a vegyipari társaság környezetvédelmi szempontból a közép- és kelet-európai cégek jellegzetes problémáit hordozza magában. Egy 1995-ben végzett hasonló felmérés eredménye viszont már úgy fogalmaz: a részvénytársaság halad afelé, hogy elérje a nyugat-európai környezetvédelmi, egészségügyi és biztonságtechnikai követelményeket.
A Richter Gedeon Vegyészeti Gyár Rt. évente 600-700 millió forintot költ környezetvédelmi rendszerének működtetésére. Két évvel ezelőtt indult a cégnél egy ötéves, 20 milliárd forintos beruházási program, amelynek 20 százalékosra tervezett környezetvédelmi része már 40 százalék felé közelít.
Végül egy jó példa a kicsik közül: az ipari tisztítószereket és környezetvédelmi berendezéseket gyártó Innoveng 1 Kft. 14 alkalmazottjával és sokmillió forintos éves forgalmával mintegy 30 százalékot fordít összberuházásaiból környezetvédelmi célokra. – Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne fordítsunk figyelmet a környezetvédelemre, hiszen enélkül bezárhatnánk az üzemet – jelenti ki Gelencsér János, a cég ügyvezető igazgatója. Szerencséje a társaságnak, hogy maga is környezetvédelmi berendezéseket állít elő, ezért olcsón képes felszerelni ilyen rendszereket.
Valóban: a tavaly hatályba lépett új környezetvédelmi törvény szerint csak az a cég működhet, amely engedélyt kap a környezetvédelmi felügyelőségtől. Ötévenként minden rendszert felülvizsgálnak, és az eredménytől függően adják meg a további működési engedélyt.
A környezetvédelmi törvény úgynevezett kerettörvény, amelyet különböző szintű rendeletekkel kell kiegészíteni, hogy “használható” legyen. A törvény elfogadásakor a parlament ennek ütemtervét is meghatározta, de a rendeletek kiadása máris elmarad a tervezettől, és a kiadott rendelkezéseken is látszik a kapkodás nyoma. A törvényhozás egy évet adott arra, hogy meghozzák a törvényt működőképessé tévő rendeletet.
– A törvény jó irányba mutat, de a hozzá csatolt rendeletek egy része betarthatatlan – jelenti ki Szontagh Tamás, a Richter Rt. környezetvédelmi osztályvezetője. – A veszélyes hulladékok kezeléséről kiadott rendelet például olyan adminisztrációs követelményeket állít, amelyeket képtelenség betartani. Így minden cég elmarasztalható, és esetenként egyetlen hatósági ember hangulatától függhet majd, hogy miképpen ítélik meg a tevékenységét.
A rendeletnek az a célja, hogy minden veszélyes hulladék útja nyomon követhető legyen, és ennek érdekében rengeteg adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő. Ráadásul a nyomtatványokhoz nehezen lehet hozzájutni, nincs belőlük elegendő. A társaságok általában számítógépen tartják nyilván ezzel kapcsolatos adataikat, ami könnyítené az adminisztrációt, azonban ez a nyilvántartási rendszer más, mint amit a hatóságok kérnek. A Richternek évente több mint 800 veszélyeshulladék-szállítmánya van, az új rendelet szerint ehhez kitöltendő okmányok száma elfogadhatatlanul nagy mennyiségű.
Problémát jelent, hogy nem hagytak elegendő időt a felkészülésre: a rendelet a megjelenés után egy hónappal hatályba lépett. Veszélyes hulladékot például a jövőben csak engedéllyel lehet szállítani, ám erről a kisebb cégek nagy része még nem is hallott. A hulladékégetőhöz befutó engedély nélküli szállítmányokat elvileg már nem is szabadna fogadni. Kérdés: mit tegyen ilyenkor az égető? Küldje vissza a szállítmányt vagy dolgozza fel?
Gelencsér János szerint a környezetvédelmi szigorító intézkedéseket tíz évre előre meg kellene szabni és ki kellene jelölni azokat a határértékeket, amelyeket 10 év múla el kellene érni. A cégeknek lenne ideje a fokozatos fejlesztésre és akkor a hatóságnak tíz év múlva viszont szigorúan számon kellene kérni az előírtakat.
Szontagh Tamás azt is megemlíti, hogy az érvényben lévő rendeletek sok esetben nincsenek egymással összhangban. Míg például a megengedett határértéket meghaladó mennyiségű toluol szennyvízbe történő kibocsátásáért kiróható bírság legalább 700 forint kilogrammonként, addig ugyanez az oldószermennyiség légszennyezésként 5 forintba “kerül”. Félő, hogy az időzavarba került jogszabály-alkotási lázban ezek a hibák megismétlődnek vagy tovább szaporodnak.
Az új szabályozás azonban más módon is megnövelte a termelők költségeit, így azzal, hogy adójellegű díjak befizetésére kötelezi őket. Ilyen például a termékdíj. Az ebből származó bevételek a Központi Környezetvédelmi Alapba kerülnek, amelyet szintén környezetvédelmi célokra fordítanak. – A legnagyobb gondot az jelenti, hogy nem tisztázott a visszaigénylés lehetősége a cégek számára az alapból – mondja Erdős Péterné.
Nem a környezetvédelmi törvény következménye, de a vegyipari cégek tevékenységéhez szorosan hozzátartozik az engedélyeztetés is. Új tételek jelentek meg egy-egy termék gyártási engedélyeztetésénél. Tavaly egy háztartási tisztítószer gyártási engedélyéhez szükség volt a Kereskedelmi Minőségellenőrzési Intézet (Kermi) vizsgálatára, ez 50 ezer forintba került; a további fertőtlenítőhatás-vizsgálat hasonló összeget emésztett fel; az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) 500 forintért állította ki az engedélyt. – Tavaly július 1-jétől ez a mintegy 100 ezer forintos tétel egyik napról a másikra közel 300 ezer forintra ugrott – mondja Gelencsér János. – Először kap 50 ezret az ÁNTSZ a minősítésért, utána jön az 50 ezres Kermi-vizsgálat, majd 60 ezerért az ÁNTSZ forgalomba hozatali engedélyt ad ki, ehhez azonban az Országos Munka- és Üzemegészségügyi Intézet engedélye is szükséges, 70-80 ezerért. Végül ismét az ÁNTSZ tesz el 75 ezret a gyártási engedélyért.
Így a befizetett összegekkel különböző intézményeket tartat el az állam, melyekre nem biztos, hogy szükség van, de ha igen, akkor költségvetési támogatásból kellene fedezni a kiadásaikat.
Az új szabályozás kötelezi a már működő cégeket, hogy rendszereiket környezetvédelmi szempontból felülvizsgáltassák. – Ez óriási anyagi és adminisztrációs terheket ró a vállalatokra – jelenti ki Bada Magda, a Magyar Vegyipari Szövetség környezetvédelmi szakmérnöke. – Kértük – mondja -, hogy azoknak a cégeknek, amelyeknél nemzetközileg elismert minőségbiztosítási rendszer működik, és szennyezőanyag-kibocsátásuk nem haladja meg az engedélyezett határértékeket, ne kelljen ezt végigcsinálni, de a hatóság nem engedett.
Bosszantó, hogy a jogszabályok egyes, a cégekre tartózó dolgokat is túl részletesen szabályoznak. Érthető például, hogy kikötik: egy vegyipari társaságnak környezetvédelmi biztost kell alkalmaznia, azonban azt is meghatározzák, hogy milyen feltételekkel, milyen végzettséggel. A túl részletes szabályozás a társaságok tevékenységének más területeire is kiterjed. Például a szennyezőanyagok kibocsátásának határértékét több paraméterben szabályozzák Magyarországon, mint a fejlett országokban.
Zavart kelthet az Európai Unióhoz való csatlakozásnál, ha az újonnan kiadott magyar jogszabályok nem harmonizáltak az ottaniakkal. – Több esetben előfordul, hogy a magyar szennyezéskibocsátás határértékei a fejlett országokénál is szigorúbbak – figyelmeztet Erdős Péterné. – Holott sem fejlett technológiával, sem pénzzel nem vagyunk úgy ellátva, mint a tőlünk nyugatra működő cégek.
Mindemellett nem látszik, hogy a környezetvédelmi felügyelőségek hogyan szereznek majd érvényt a jogszabályok betűinek. Apparátusuk kis létszámú, alulfizetett és többnyire ipari tapasztalatok nélküli emberekből áll. Műszereik is hiányosak. Egy-egy, környezetszennyezést mérő berendezés több millió vagy éppen több tízmillió forintba kerül. Ezekből ráadásul nagyobb mennyiségre lenne szükség, ha rendszeresen és mindenütt mérni akarják a kibocsátott szennyező anyagok mértékét.
