A kormány 1991-ben 150 millió dollár összegű hitelt vett fel a Világbanktól 25 éves futamidővel, 5 év türelmi idővel, 7 százalékos kamatra az úgynevezett Emberi Erőforrásfejlesztési Programra. Ennek része a felsőoktatás, az ifjúsági szakképzés és a foglalkoztatáshoz kapcsolódó felnőttképzés továbbfejlesztése. Ez utóbbi olyan, Nyugat-Európában elterjedt országos intézményhálózat – Regionális Átképző Központok (RÁK) – megteremtését jelentette, amely a legkorszerűbb felnőttképzési tananyagot és módszereket alkalmazza, állandó képzési lehetőséget nyújt és a képzés során valósítja meg az ipari környezetet. Mindez rendkívül költségigényes, nehezen megtérülő befektetetés, amelyet a kisebb tőkével rendelkező magánvállalkozások nem tudnak előteremteni. A létrehozó Munkaügyi Minisztérium munkaerőpiaci képzések főosztályának vezetője szerint a RÁK-ok működése a gyakorlatban ellentmondásos, hiszen képzési kapacitásuk koránt sincs kihasználva, tevékenységük ciklikus. Másrészt viszont a magas technológiai igényű képzésekben jó eredményeket értek el, lévén, hogy az oktatási magánvállalkozásokban nincsenek meg az ehhez szükséges drága eszközök. A központok az állami megrendelések mellett egyre több vállalati megrendelést kapnak – ez az összesnek 30 százaléka -, amelyért a piaci árat fizetik. A régiók közül Székesfehérvár és Kecskemét van felfutóban, hiszen az ideérkező külföldi vállalkozások tudják, mit jelent ez a képzési forma.
