Bekövetkezett, amire csak kevesen számítottak: a belföldi gabonapiaci árak, a csökkenő világpiaci trenddel ellentétesen, az aratás időszakában folyamatosan emelkednek. A piaci szereplők az újabb árspirált a rossz terméskilátások mellett a masszív állami felvásárlásokkal magyarázzák.
A Budapesti Árutőzsdén (BÁT) most már huzamosabb ideje hetente ezer forintot szökik felfelé a búza, az árpa és a kukorica jegyzése: a gabona pitben egyelőre a hiánypszichózis az úr. A fizikai piacon nyoma sincs a vevők által várt betakarítási nyomásnak, sőt úgy tűnik, a hazai felvásárlók – elsősorban a malmok és a takarmánykeverők – kemény árharcba kezdtek egymással. Ma már a malmi minőségű búza tonnájáért a vevők a korábbi 21-24 ezer forintos áfás felvásárlási ár helyett a termelők telephelyén 25-26 ezer forintot is adnának, áfa nélkül. Búzát azonban ennyiért sem könnyű venni, a termelők jelentős része vérszemet kapott, és magasabb árakban reménykedve inkább raktározni készül.
Az áremelkedés két fő okának a szakértők az egyre rosszabb terméskilátásokat és az állami felvásárlásokat tartják. Az aratási eredmények után már senki sem hisz a 4 millió tonnás búzatermésben: a pesszimisták 3-3,2 millió, de az optimisták is csak 3,8 millió tonnára számítanak.
Dr. Szalay Péter, a főváros lisztpiacán jelentős szerepet játszó Első Pesti Hengermalom Rt. kereskedelmi igazgatója szerint a néhány hónappal ezelőtti várakozásoknál mintegy 25-30 százalékkal alacsonyabb lesz a termésátlag, emiatt a hazai felvásárlók között komoly harc kezdődött a szabad árualapokért. Ráadásul a termelők az alacsonyabb áron leszerződött mennyiséget nem is mindig szállítják le.
A csaknem hisztérikus vásárlási hangulatnak az igen gyenge árpaaratási eredmények, illetve az országban több helyütt fellépő liszthiány adták meg az alaphangot. A drága ótermésű búzából már nem vásároló, de az alapanyagból kifogyott malmok, piaci részesedésük megőrzése érdekében, tonnánként 25-25,5 ezer forintos telephelyi árakkal léptek a fizikai piacra, és a takarmánykeverők is pánikszerű vásárlásba kezdtek. Számukra ugyanis a 30 ezer forint feletti ókukorica és a malmi búzánál is drágább új árpa mellett még mindig a 26 ezer forintos kombájntiszta búza a „legolcsóbb” megoldás.
Az amúgy is feszült magyar búzapiac groteszk vonása, hogy a 100 forint feletti kenyérártól ódzkodó állam nem kis meglepetést keltő időzítéssel most fogott hozzá az igen alacsony állami készletek feltöltéséhez. Az állami készletekkel gazdálkodó Tartalékgazdálkodási Közhasznú Társaság viszonylag magas áron masszív vásárlásokba kezdett a fizikai piacon.
A magyar áralakulás másik meglepő ténye, hogy a világ gabonapiacain irányadó chicagói árutőzsdén eközben lefelé tartó trend uralkodik. Az elmúlt három hónapban a történelmi csúcsot jelentő 230 dolláros tonnánkénti árról augusztusi szállításra 155-180 dollár környékére esett le az új búza jegyzése. A világpiacnak már jó ideje fittyet hányó BÁT a 26 500 forint feletti augusztusi jegyzésével, 151 forintos határidős dollárkurzussal számolva, manapság mintegy 15-20 dollárral felülmúlja a chicagói árszintet. A korábban sokak számára elképzelhetetlennek tartott árarány következménye: a hazai árszint már nem igazán alkalmas exportüzletek kötésére, hiszen a szállítási és más költségeket is kalkulálva a magyar gabonára jelentősen a világpiaci árak felett kellene vevőt keríteni. Ugyanakkor a nagy nyugati gabonaexportőrök közül többen szívesen visszamondanák a korábban 190-200 dollár körüli áron megkötött üzleteket, a magyar szállítóknak pedig cserébe tonnánként 10-25 dolláros fájdalomdíjat fizetnének.
Korábban egyébként a magyar gabonaexport egyik fő csapásirányát jelentő, tőlünk keletre eső országokból is inkább kiváló gabonatermésről, nem pedig importszándékról érkeztek a hírek. Ennek ellentmondani látszik, hogy külföldi kereskedők záhonyi paritáson tonnánként 185-190 dollár körüli áron vásárolják a magyar búzát, ami a szállítási és más költségeket kalkulálva szűken, de még éppen összhangban van a 25-26 ezer forintos telephelyi árakkal. Az ukrán, esetleg orosz import arra utal, hogy talán mégsem lesz a szovjet utódállamokban igazán jó termés. A kelet-európai régió egyébként az idén könnyen gabonahiányos terület lehet, ami a mintegy egymillió tonnás magyar exportárualapot földrajzi fekvésénél fogva később még kedvező helyzetbe hozhatja. A korábban jelentős exportőr Romániában és Bulgáriában ugyanis igen gyenge hektáronkénti hozamokra van kilátás, Lengyelország pedig most is folyamatosan vásárol búzát, a legutóbbi információk szerint 198 dolláros határparitásos áron.
Amennyiben egyébként az engedélyezett 1 millió tonna búza és 200 ezer tonna liszt kimenne az országból, akkor lenne csak igazán érdekes, hogy 3-3,2 millió vagy ennél mintegy hatszázezer tonnával több kenyérnekvaló termett-e az országban. A pesszimista 3-3,2 millió tonnás búzatermést jövendölő jóslatok beteljesülése esetén ugyanis a hazai piacon könnyen hiány léphetne fel a következő aratásig, míg az optimistább verzió szerint a belső felhasználás némi biztonsági tartalék mellett éppen egyensúlyban lehetne a kínálattal.
