A társasági adórendszerben a legkézenfekvőbb költség, bevétel, jövedelem-átcsoportosítási lehetőségek a kapcsolt vállalkozások között adódnak. Ily módon – a pillanatnyi érdekeknek megfelelően – variálható a társasági adóalap. Hasonló elv alapján vesznek jól menő cégek veszteséges vállalkozást, bár itt az adóalappal szembeni egyedüli, egyirányú elvárás az, hogy csökkenjen. Veszteségelhatárolás: ha a vállalkozásnak a tevékenysége megkezdésének első 3 éve után valamelyik veszteséges évében nem keletkezik a számviteli törvény szerinti nettó árbevétele, akkor az adott év veszteségét nem határolja el, hanem azt az eredménytartalék terhére kell elszámolni. Azonban ha a cég valamit elad – bármilyen kicsi is a bevétel -, akkor a veszteségelhatárolás már lehetővé válik. Kiemelt térségben és vállalkozási övezetben célszerű termék-előállítást szolgáló beruházást üzembe helyezni, mert akár 5 éven keresztül is társasági adókedvezmény vehető igénybe folyamatosan, különösen, ha az adóalany exporttal és mezőgazdasági tevékenységgel is foglalkozik egyidejűleg. Az átalakulni szándékozó cégeknek érdemesebb a vagyonfelértékelés pozitív különbözetéből a jegyzett tőkéjüket növelni, mint abból eredménytartalékot képezni. A 18 százalékkal leadózott eredménytartalék után ugyanis 23 százalékos adót is kell fizetni az 1996. január 1-je után jogutódlással átalakuló cégnek, viszont a jegyzett tőke után csak akkor, ha azt 3 éven belül leszállítják. A készletek átértékelése, manipulálása főként a magánvállalkozásoknál jellemző. Ennek a leleplezését megnehezíti az ilyen vállalkozások könnyített adminisztrációs kötelezettsége és dokumentálatlansága. A készletek variálásával pénzt lehet csinálni, költséget növelni, nyereséget csökkenteni, és fordítva, költséget növelni, nyereséget csökkenteni, és fordítva, attól függően, hogy éppen mire van szükség.
