Újabb epizódján vagyunk túl annak az immáron hét éve tartó folytatásos teleregénynek, aminek a “Hogyan játszott szembekötősdit néhány élelmes osztrák cég a magyar hatóságokkal?” címet adta a tréfás kedvű rendező, az élet. Ebben az alkotásban megtalálható minden kellék, ami egy jó produkcióhoz kell. Pénz és hatalom, hősök és antihősök, ármány és korrupció egyaránt.
Pedig maga a történet meglehetősen egyszerű alapokra épül: adva van néhány osztrák biztosítótársaság, amely a rendszerváltást követő gazdasági és jogszabályi káoszt kihasználva sok ezer létbizonytalanságtól tartó magyar állampolgárral illegális úton életbiztosítási szerződést kötött. A másik oldalon áll egy teljes államgépezet – minisztériumokkal, rendőrséggel, devizahatósággal, biztosítási felügyelettel -, amelynek elemi érdeke lenne, hogy polgárainak drágán összekuporgatott forintjai (schillingjei, dollárjai) ne olyan cégek kasszájába vándoroljanak, amelyek tevékenységük után az állam területén nem fizetnek adót, nem fektetnek be tőkét, nem teremtenek munkahelyet.
Innentől azonban a cselekmény meglehetősen összekuszálódik, és nem igazán lehet tudni: melyik szereplő melyik oldalon áll, kinek mi az érdeke, ki kivel van. Annyi biztos csupán, hogy az eltelt hét évben közel 70 milliárd forintnak megfelelő deviza hagyta el életbiztosítás formájában az országot, miközben a hatóságok sorompók helyett alig néhány szalmaszálat tettek keresztbe ezeknek a társaságoknak. Az Állami Biztosításfelügyelet megfelelő eszközök nélkül egyszerűen tehetetlen volt, a Pénzügyminisztérium és a Magyar Nemzeti Bank pedig – ki tudja, miért? – hangzatos elítélő nyilatkozatoktól eltekintve lényegében a füle botját sem mozdította a kalózbiztosítók ténykedésének hírére. (A rosszmájúak szerint azért, mert magas posztokon lévők is érdekeltek az osztrák “bizniszben”.) Néhány cég azért időközben felhagyott magyarországi tevékenységével, bár egyes szakértők szerint ennek sem elsősorban az erőteljes hatósági fellépés, hanem az illegális biztosítási piac telítettsége volt a döntő oka.
Ennek tükrében aztán nem is meglepő, hogy az egyedüli legényként talpon maradt Grazer Wechselseitigének a kormány tavaly decemberben engedélyt adott arra, hogy Prima Austria néven leányvállalatot alapítson Magyarországon. Bár az erről szóló kormánydöntés mind a mai napig titkos, a kiszivárgott információk szerint a társasággal olyan megállapodás köttetett, amely szerint az eddig devizában beszedett és külföldön kamatoztatott magyar megtakarításokat visszatelepítik hazánkba, és forintra váltják át. Jól értesültek ugyanakkor azt is tudni vélik, hogy a megállapodásnak olyan záradéka is van, amely szerint a társaság Budapestet nevezi ki “kalóztanyává”, s a környező országokban illegálisan beszedett pénzeket is nálunk kamatoztatja majd. Az már más lapra tartozik, hogy az osztrák biztosító mindeközben itthon sem hagyott fel az illegális tevékenységgel, sőt: az alapítást jóváhagyó kormányhatározattal a zsebében, de tevékenységi engedély nélkül egy brókercégen keresztül röpke két hónap alatt újabb szerződéseket kötött, és mintegy 150-400 millió forintnyi biztosítási díjat szedett be.
Időközben azonban hatályba lépett az új biztosítási törvény, amely már adott némi “fogat” az Állami Biztosításfelügyeletnek ahhoz, hogy – lényegében a kormány döntésével ellentétesen – a Prima korábban beadott kérelmét elutasítsa, illetve a közvetítő brókercég ellen rendőrségi eljárást indítson. (Tovább bonyolítja a történetet, hogy ezt az eljárást az ügyészség bizonyítékok hiányában megszüntette, mivel szerinte a brókercég csak előzetes piacfelmérést végzett. Erre persze felmerül a kérdés: milyen piacfelmérés az, amelynek költségeit a leendő ügyfél állja?) A tevékenységi engedély elutasítása miatt az osztrák cég viszont a pénzügyminiszterhez fellebbezett. Hogy mennyire bízik a döntés megváltoztatásában, azt jól mutatja, hogy a Prima a napokban több hazai biztosítási szakembernek is állást ajánlott…
Folyt. köv.
