A TERMELŐI-FELDOLGOZÓI ELLENTÉT

A nézeteltérés még tavaly a búzakivitellel kezdődött azzal, hogy az érdekképviseletük szerint az exporttámogatásból alig részesülnek a termelők. A feldolgozók és a kereskedők teszik zsebre az exporttámogatás nagy részét. Az élelmiszeriparosok viszont úgy látják, hogy a termelők a támogatottak, a feldolgozók a versenyszférába tartoznak. Az exporttámogatás célja, hogy a költségeket csökkentve az áru a határon túl is eladhatóvá (olcsóbbá, piacképessé) váljon. Így a támogatás be is épül a felvásárlási árakba. Ezt igazolja, hogy tavaly decemberre kilogrammonként kétszáz forint közelébe emelkedett a sertéshús felvásárlási ára, de miután idén csökkentek az exporttámogatási kulcsok, januárban két hét alatt 160-170 forintra esett. A feldolgozók megelégelték a sertéspiaci kiszolgáltatottságot, maguk – olykor saját hizlaldáikban – kezdik megtermelni a nyersanyagot. Így nem csak a termelői támogatásokra lesznek jogosultak, hanem megszűnik a vita, a hiány szülte árfelhajtó, közvetítő hízókereskedelem. Ebben az integrációban azonban már nem diktál, esetenként kimarad a kereskedői, sőt a termelői lobby is.