A nyugat-európai országokban már elterjedt jogintézmény, a feltételes adómegállapítás nálunk nem igazán sikeresen debütált: január elseje óta kérhetnek a vállalkozások rulingot. Eddig mindössze egyetlen “bátor” cég akadt, amelyik élt a lehetőséggel – kérelmét azonban elutasították. A minisztériumi szakértő cáfolja, hogy az érdektelenség oka a rosszul sikerült törvényi szabályozás lenne, az adószakértő szerint viszont mégis a jogi feltételekkel magyarázható, hogy nem tolonganak az adóalanyok feltételes adómegállapításért.
Különösen kapcsolt vállalkozásoknál, a multinacionális cégeknél gyakori eset, hogy a bonyolult, magyar viszonyok között szokatlan ügyletek adójogi megítélése bizonytalan. Az üzleti élet viszont nem tűri a bizonytalan adózási feltételeket. Ezért döntött úgy a pénzügyi tárca, hogy idén januártól nálunk is lehetővé válhat még a szerződés, illetve a jogügylet megvalósulása előtt, hogy feltételes adómegállapítást kérjen az adóalany. Ezzel a pénzügyi tárca által kínált új szolgáltatással lényegében a vállalkozások helyzetét akarták megkönnyíteni a jogalkotók, mivel az adott ügylet során adózási biztonságot jelent a kiadott ruling.
A törvény parlamenti vitája során ellenzéki képviselők egy része igen éles bírálattal illette a tervezett elképzeléseket. Véleményük szerint ugyanis a feltételes adómegállapítás a Pénzügyminisztérium (PM) hatalmát rendkívüli mértékben megnöveli, hiszen megállapíthatja a fizetendő adót vagy azt is közölheti: nem kell adót fizetni. Rendkívül jó helyzetbe kerülhet így az adóalany, hiszen a pénzügyi tárca által meghatározott fizetési, vagy nem fizetési kötelezettséget az adóhatóság nem bírálhatja felül. Vagyis hiába értelmezne másképp egy adott jogügyletet adózási szempontból az APEH, ha a minisztérium feltételes adómegállapítása mást tartalmaz, akkor azt az adott ügylet során az adóhatóság nem változtathatja meg. S ha ez kedvező az adózóra, természetesen bírósághoz sem fordul, így lényegében jogállamban igencsak szokatlan nagy hatalom kerül a PM kezébe – érveltek az ellenzéki pártok, azonban mindhiába… Hiába hivatkoztak a még a szocialista rendszerben kialakult rossz állásfoglalási gyakorlatra is, amikor egy-egy adókedvezmény, vagy kedvező adómegállapítás nem a jogi szabályozástól függött, hanem attól: az adott vállalatnak milyen – főleg politikai – kapcsolatai voltak. A koalíciós többség lesöpörte az ellenzéki vádakat, s megszavazta a javaslatot, amely így január elsején lépett hatályba. A feltételes adómegállapítás egyébként nem magyar “találmány”, több OECD-országban működik ehhez hasonló szabályozás.
A feltételes adómegállapítás több szempontból is különbözik az állásfoglalástól. Egyrészt csak jövőbeni jogügyletre, s nem már megtörténtre vonatkozhat. Nincs precedens jellege, csak az adott, az adóalany által részletesen meghatározott egyetlen ügyletben kötelező az adóhatóságra. Ugyanakkor az adóalany az önadózás feltételeinek megfelelően a PM adómegállapításától eltérően is megállapíthatja saját adófizetési kötelezettségét, vállalva ezzel esetleges bírósági pert is. Hiszen a feltételes adómegállapítás az adóhatóságra kötelező, a bíróságra viszont természetesen nem.
Ez a pénzügyminisztériumi szolgáltatás nem ingyenes, hanem fizetni kell érte. A fizetendő díj az ügylet tárgya értékének 1 százaléka, de legalább 250 ezer és legfeljebb 5 millió forint. Amennyiben az érték nem állapítható meg, akkor 250 ezer forintba kerül a pénzügyi tárca igénybevétele. A feltételes adómegállapítást csak előírt nyomtatványon, ügyvéd vagy adótanácsadó ellenjegyzésével lehet kérni.
Az adózás rendjéről szóló törvény részletesen meghatározza azt is, hogy mely esetekben nem állapítható meg az adó feltételesen. Így akkor, ha az adózó által közölt tényállás hiányos, vagy egyébként az adatok az adómegállapításhoz nem elegendőek, illetve abban az esetben sem, ha alaposan lehet attól tartani, hogy a közölt tényállás valamely más szerződést, ügyletet vagy cselekményt leplez. Ilyen esetekben az adóalany által befizetett díjat a PM visszautalja.
Jogbiztonság ide, adózási biztonság oda, egyelőre – enyhén szólva – érdektelenség tapasztalható a januártól bevezetett új jogintézmény iránt. Feltételes adómegállapítást az előírt formanyomtatványon eddig egyetlen cég kért a pénzügyi tárcától, azt azonban, mivel nem jövőbeni jogügyletre vonatkozott a kérelem, elutasította a tárca – tájékoztatta lapunkat Szabó Zsuzsanna. A Pénzügyminisztérium illetékese szerint eddig nem kellett, s várhatóan a jövőben sem kell az adóalanyok “tolongásától” tartani, hiszen az elmúlt, közel 4 hónap alatt mindössze 5 adóalany kért a PM Ügyfélszolgálati Irodáján a feltételes adómegállapításhoz szükséges nyomtatványt. S hogy mi lehet az érdektelenség oka? Szabó Zsuzsanna cáfolja, hogy az esetleg rosszul sikerült törvényi szabályozás miatt ilyen “halovány” az érdeklődés. Úgy véli, közrejátszik az érdektelenségben, hogy új szabályozásról van szó, s még az adóalanyok nem ismerik eléggé. Bár az az igazság, ha az adóalanyokra valamilyen kedvező szabályozás születik, arról azonnal értesülnek – ismeri el a törvény-előkészítésben részt vett szakértő. Egyébként szerinte inkább két dologról lehet szó: a kisebb cégek nem nagyon kívánják magukra felhívni a figyelmet, s az igen gyakori adóeltitkolások miatt nem jelentkeznek önként a hatóságnál. A nagyobb cégeknél viszont valószínűleg arról van szó, hogy attól tartanak: a PM esetleg a szükségesnél több adót állapít meg, pedig ez kizárt dolog – hangsúlyozta Szabó Zsuzsanna.
Kelemen János, a Price Waterhouse adószakértője viszont nincs meglepődve a cégek érdektelensége láttán. Egyetlen ügyben kötelező az adott ruling, s az ritkán fordul elő, hogy 100 ezer dollárt hoz ide egy multinacionális cég, s ehhez a későbbiekben soha elő nem forduló tranzakcióhoz kéri a feltételes adómegállapítást. A szabályozás egyik legnagyobb hibájának ugyanis azt tartja az adószakértő, hogy csupán egyetlen ügyletre vonatkozik a ruling, s ha például megváltozik a jogszabály – amely magyar viszonyok között igencsak gyakori eset -, akkor már nem érvényes a PM által korábban kiadott feltételes adómegállapítás. A másik fő ok pedig, amellyel Kelemen János az érdektelenséget magyarázza, az az, hogy vannak olyan teljesen törvényes dolgok, amelyeket az adóalanyok nem kötnek a hatóságok orrára, s inkább nem lépnek kapcsolatba a PM-mel. Az adószakértő szerint nagyobb lenne a cégek érdeklődése a januárban bevezetett jogintézmény iránt, ha stabilabbak lennének az adójogszabályok. Különösen multinacionális vállalatok körében lenne “népszerűbb” az új jogintézmény, ha – a világ több országához hasonlóan – nálunk is lehetőség lenne arra, hogy a kapcsolt vállalkozások közötti elszámoló árat az adóhatóság előzetesen jóváhagyná. Erre azonban jelenleg nincs mód, ez azonban nem kifejezetten magyar specialitás – tudtuk meg Kelemen Jánostól. Németországban például nem lehet állásfoglalást kérni bizonyos témákban, így a kapcsolt vállalkozások egymás közötti elszámoló árai tekintetében, de kizárják ezt az adóelkerülési konstrukciókkal kapcsolatban is. A német szabályozás abban is megegyezik a januárban bevezetett magyarral, hogy az adott ügyben kiadott állásfoglalásra más adófizetők nem támaszkodhatnak, s hogy kötelező érvényű az adóhatóságra.
Ettől igencsak eltér az osztrák szabályozás, ahol különböző információkat lehet kérni adóügyekben a pénzügyi tárcától, ez azonban nem kötelező érvényű. Az osztrák PM-nek van egy expressz- szolgáltatása is, amely alapján a tárca az adózó kérdésére 3 hét alatt válaszol, s közzéteszi ezt valamely adóval foglalkozó szaklapban. Ezek azonban senkire sem kötelezőek, így nem is nagyon támaszkodnak rá – mondotta a szakértő.
Ugyancsak eltér a magyar ruling- szabályozástól a Hollandiában szokásos módszer, bár akad némi hasonlóság is. A hollandoknál a rulingot az adóhatóság adja ki, a PM pedig bizonyos meghatározott témákra állásfoglalásokat tesz közzé. A minisztérium állásfoglalását bárminden adóügyi témában lehet kérni, kötelező az adóhatóságra, melynek feltételes adómegállapításával szemben – amely titkos -, ez nyilvános. Ellentétben a magyar rulinggal, amelyet véd az adótitok, s így nem hozható nyilvánosságra. A magyar pénzügyi tárca csak az adóhatóságot tájékoztatja a kiadott rulingról, még a visszautasított feltételes adómegállapításról sem adhat a fiskális politika irányítója tájékoztatást az APEH-nek, pláne nem a nyilvánosságnak. Legalábbis a szabályozás szerint…
Szakértők úgy vélik, hogy valószínűleg az adóalanyok adóhatósággal szemben táplált bizalmatlansága is az oka annak, hogy a nyugati országokban jól bevált jogintézményre nálunk nincs igény. A ruling-kérelem benyújtásakor ugyanis az adóalany kénytelen a PM “orrára” kötni az adott ügylet vonatkozásában igencsak részletes adatokat is. Nemcsak az adóalany azonosító adatait, hanem kapcsolt vállalkozásait is fel kell sorolni, részletesen ismertetni kell a tényállást, az ügylettel elérni kívánt gazdasági célt is… A kérelmet alátámasztó véleményeket, azok forrását is ismertetni kell, sőt az adóalany álláspontja szerinti megoldást és a jogszabályi minősítést is fel kell vázolni… Ezzel azonban még nincs vége az adóalany “kálváriájának” , ha arra szánja magát: feltételes adómegállapítást kíván kérni egy adott ügylete vonatkozásában. Hat pontban sorolja fel a kérelem, hogy mi az, amit az adóalanynak tudomásul kell venni: így többek azt, hogy a kérelem, illetve hasonló kérelem ügyében nem folyt és nem folyik ellenőrzés, adóigazgatási vagy bírósági eljárás. Azt is vállalnia kell, hogy további iratokat, adatokat kérhet tőle a hatóság a kérelem elbírálása során. Tudomásul kell azt is vennie az adóalanynak, hogy a feltételes adómegállapítást érintő jövőbeni jogszabályváltozás, illetve a tényállás megváltozása esetén a kiadott ruling nem alkalmazható.
Mindezek alapján egyértelmű, hogy módosítani szorul a feltételes adómegállapításra januárban bevezetett szabályozás. Valószínű, hogy az új jogintézmény gyakorlatban nem igazán sikeresen debütált formáját nem kell kiiktatni a magyar adójogból. Úgy érdemes azonban megváltoztatni a szabályozását, hogy az eredetileg kitűzött célt el is érje: tényleg segítse az adóalanyokat.
