A szakértők a hazai lakáspiac egyik legnagyobb rákfenéjének a világviszonylatban az alacsony mobilitást tartják. A Magyar Ingatlanforgalmazók Kamarájának statisztikája szerint nálunk a lakásmobilitás mutatója 1,3 körül mozog, vagyis a többség kettőnél kevesebb lakáscserére vállalkozik. De sokan egész életüket ugyanabban a lakásban élik le.
Hogy ez a szám mennyire alacsony, azt mi sem mutatja jobban, mint hogy például Franciaországban a polgárok minden jelentősebb eseménynél – családalapítás, fizetésemelés, munkahely-változtatás, nyugdíj – átlagosan öt-tíz évente lakást cserélnek. Egyébként Nyugat-Európában nem divat öt-tíz évente a menetrendszerű tatarozás sem. Ha valaki lelakta lakását, inkább szakemberekre bízza a felújítást, és ha megteheti, új lakásba költözik. Nálunk viszont gyakori beidegződés, hogy az újpesti lakástulajdonos legfeljebb a szomszédos Angyalföld határáig hajlandó másik lakásba költözni, de Budafokig már nem hajlandó elmenni. A fővárosból vidékre pedig csak nagyon nyomós okból költöznek le a budapestiek.
Az agyakba mélyen beleivódott tudati és érzelmi kötődéseken kívül az egészséges mobilitás másik nagy gátja, az egyoldalú lakásösszetétel. Az elmúlt évtizedekben politikai okokból 2-2,5 szobás panellakásokat építettek tömegesen. Ezekből a piacon van is szép számmal, nagy a hiány viszont a nagyobb, minőségi lakásokból. Így aki felfelé szeretne cserélni, az sokszor egyszerűen nem talál kedvére való ingatlant. Mindezt még csak erősíti, hogy az ingatlanforgalmazók tapasztalata szerint nagyon sokan laknak olyan lakásban, amit nem engedhetnének meg maguknak. Azonban ha erőn felül is, de kigazdálkodják a rezsit. Pedig egy kisebb lakásba költözve az értékkülönbözetért kapott pénzből gondtalanul élhetnék életüket. A megszokott környezet azonban legtöbbször erősebbnek bizonyul minden anyagi könnyebbségnél.
A lakásmobilitás növekedésének az általános készpénzhiány is gátat jelent. A jelenlegi ingatlanárak mellett ugyanis – megfelelő hitelkonstrukciók nélkül – az átlagkeresetből reménytelen vállalkozás lakást venni. A piacra újonnan belépő fizetőképes vevőkön kívül ugyanis a többség csak akkor tudna új lakásba költözni, ha már a régit eladta vagy annyi pénze van, hogy az új lakást képes a “takarékból” megvenni.
Pár száz ezer forint spórolt pénzzel és egy kinőtt lakással rendelkező családoknak tulajdonképpen csak egy megoldás marad: az értékegyeztetéses lakáscsere. Megfelelő cserepartnerre rátalálni viszont éppen a nagyon alacsony lakásmobilitás miatt embert próbáló feladat.
