A távhőszolgáltatókat a fővárosban és vidéken egyaránt gyakran éri a vád, hogy pazarlóan gazdálkodnak. Ilyenkor a tulajdonos önkormányzatok felkérnek egy szakmai-társadalmi bizottságot, hogy vizsgálják meg, mekkora az energiaveszteség a szolgáltató létesítményein belül, nem túlzott-e az alkalmazotti létszám, nem épültek-e a befizetett fűtési díjakból túlságosan cifra irodák, illetve megtesz-e a szolgáltató annak érdekében mindent, hogy kintlévőségeit behajtsa. A szolgáltatási díjak azonban a legkevésbé függnek a jelenlegi rendszerben a távfűtőművek gazdálkodásától. Mint grafikonunkból kiderül, a befolyásolható működési költségek az összes költségeknek mindössze 4-5 százalékát adják, a díjbeszedés 1-2 százalékot és így tovább, a költségek 65-70 százaléka azonban az energiáért fizetett díj. A Főtáv Rt. a szolgáltatott hő kétharmad részét a Budapesti Erőmű Rt.-től vásárolja, s csak egyharmad mennyiséget állít elő a saját fűtőműveiben és tömbkazánjaiban. Miközben a tavalyi kormányzati döntés értelmében a hő árát a villamos energiával azonos elvek alapján kell megállapítani, azaz az 1996-os két áremelés alkalmával “reális szintre” kell hozni, a Főtáv Rt. szakemberei azt állítják, hogy a BE Rt. erőműveinek veszteségeit eddig sem a hő alacsony ára, hanem a termelt villamos energia rossz elszámolási és átvételi feltételei okozzák. Azaz: a BE Rt.-nek a Magyar Villamos Művek Rt. fizet a villamosenergia-átvételért keveset, amit ráadásul az 51/1995. (X. 13.) KM rendelet jogszabályban is megerősített.
A távfűtőművek szakemberei szerint a jelenlegi feltételekkel az új kelenföldi gázturbina is eleve veszteségesen fog üzemelni. Lapunk semmiképpen sem vállalkozhat arra, hogy ebben a politikai érdekektől sem mentes – hiszen a 240 ezer lakás biztonságos fűtése politika – , de elsősorban mégiscsak szakmai vitában állást foglaljon. De – privatizációs érdekek ide vagy oda – az mégiscsak furcsa, hogy előbb-utóbb drágább lesz az erőművekben nagyrészt a villamosenergia-termelés “melléktermékeként” előállított hő, mint a Főtáv Rt. kisebb-nagyobb kazántelepein termelt hő. A privatizált erőművek értékét a vevő számára a magas árbevétel, a jó hozam adja. Elfogadhatatlan azonban, hogy a felhalmozott veszteségek felszámolását és a vevőnek ígért nyereséget kizárólag a hőár emelésével érjék el, miközben a helyben termelt áramot a főváros intézményei és lakói drágán kénytelenek visszavásárolni.
