Tavaly lassult a gazdasági növekedés üteme, s az idén sem lehet gyors dinamikára számítani. Ráadásul egy lényeges ponton (költségvetési hiány/GDP) már Németország is túllépi a maastrichti egyezmény által megszabott háromszázalékos felső határértéket, és ezzel újabb korlát emelkedik az Európai Pénzügyi Unió menetrend szerinti megvalósítása elé.
A német bruttó hazai termék mennyisége 1995 harmadik negyedévében is csak 1,5 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. Ezen belül a keleti tartományok 5,3, a nyugatiak pedig 1,1 százalékkal járultak hozzá a német gazdaság teljesítménynövekedéséhez. Márpedig ez a másfél százalékos dinamika csupán a fele annak, amit – igaz, az NSZK történetének legsúlyosabb válságából kilábalva – 1994-ben és 1995 első hónapjaiban ért el a német gazdaság.
A múlt évi fejlődési ütem és az erre az évre szóló előrejelzések alapján ma már egészen bizonyos: nem teljesülnek azok az egy évvel ezelőtt a prognóziskészítők széles köre által megfogalmazott várakozások, melyek szerint a német gazdaság évi 3 százalékos tartós növekedési dinamikával lépne át a 21. századba.
A márka felértékelődése és a kulcságazatokban a múlt év tavaszán megkötött bértarifa-megállapodások hátrányosan befolyásolták a német exporttermékek s Németország mint beruházási telephely versenyképességét. Ez odavezetett, hogy egyetlen év alatt 40 milliárd márka áramlott ki az országból külföldön végrehajtott befektetések formájában, ami több mint kétszerese az egy évvel korábbinak. 1991 és 1994 között külföldi beruházásaikkal összesen mintegy 300 ezer munkahelyet hoztak létre német vállalatok az ország határain kívül. Egyes szakértők ezt úgy értékelik, hogy Németország, amely a világ egyik vezető áruexportőre, a munkahelyek exportjában egyenesen világelsővé lépett elő.
Végül is csak az év eleji lendületnek köszönhető, hogy 1995 egészére 2,0 százalék körüli fejlődési ütemmel lehet számolni. “Fellendülés, amely aligha szolgálta meg, hogy fellendülésnek nevezzék” – összegzi egyetlen mondatban a múlt év fejlődését a Wirtschaftswoche elemzője.
A német gazdaság ellentmondásos helyzetére jellemző, hogy 1996-ra vonatkozóan még abban sincs egyetértés az egyes prognóziskészítő intézmények között, hogy lassul-e vagy újra felgyorsul a növekedési dinamika. Az OECD az EU brüsszeli bizottságával egyetértésben 2,4, míg a kölni és az esseni gazdaságkutató intézet 2,25 százalékos GDP-emelkedést valószínűsít. Az “öt bölcs”-nek nevezett független szakértői tanács, továbbá a Dresdner Bank és a Commerzbank 2,0 százalékos dinamikát tart elérhetőnek, az ipari és kereskedelmi kamarák csúcsszervének közgazdászai pedig eleve 1,5 és 2,0 százalék közé “állították be” a bruttó hazai termék várható növekedési ütemét, amikor a nyilvánosság elé tárták legfrissebb, 25 ezer ipari, kereskedelmi és szolgáltató vállalatra kiterjedő konjunktúra-felmérésük eredményét. A legsötétebben a hallei és a berlini gazdaságkutató intézet látja a német gazdaság közeljövőjét; az utóbbi az ország egészére 1,0, ezen belül a nyugati tartományokban mindössze 0,8 százalékos növekedést valószínűsít.
A legoptimistább és a legborúlátóbb 1996-os előrejelzés közötti másfél százalékpont jelentős különbség. S minél inkább az egy százalékhoz mint minimumhoz közelít a gazdaság tényleges teljesítménybővülése, annál több ágazatban jelenik meg a teljesítménycsökkenés és ebből fakadóan a további elbocsátások kísértete.
A gazdasági növekedéssel kapcsolatos várakozások különbsége az egyes növekedési tényezők eltérő megítéléséből adódik. Abban megegyezik a kutatóintézetek, a független szakértői tanács és az ipari és kereskedelmi kamarák helyzetmegítélése, hogy az építési beruházások mennyisége és így a gazdasági növekedésére gyakorolt hatása mérséklődik. Arról azonban, hogy a konjunktúra hazai motorjának szerepét mennyiben veszi át a magánfogyasztás, már megoszlanak a vélemények. A kisemberek számára kedvező (a Commerzbank szakértője szerint 10-15 milliárd márkás összhatású) adócsökkentések élénkítik a vásárlókedvet – állítják a kutatóintézetek. A fogyasztásicikk- és egyes élelmiszergyártó vállalatok, elsősorban a bőr-, a textil- és a húsipar a korábbi felméréshez képest is mérsékeltebb üzleti várakozásokkal tekintenek a jövőbe – írják ezzel szemben a kamarai szakértők.
A kölni gazdaságkutató intézet ugyancsak a közelmúltban elvégzett, 41 ipari szakszövetségre kiterjedő felmérése során 19 szövetség nyilatkozott úgy, hogy az adott ágazatban növekedni fog a termelés és a forgalom. (1995 elején ezek száma még 28 volt), 12 szakszövetség jelezte azt, hogy a termelés és a forgalom csökken (egy évvel ezelőtt összesen 5 ilyen terület akadt.). 11 szövetség jelzett csökkenő, 30 pedig stagnáló vagy növekvő beruházási aktivitást. Ugyanakkor ez a felmérés is alátámasztja azt a tapasztalatot, hogy a német iparvállalatok beruházási aktivitása elsősorban a tevékenység racionalizálását célzó, s nem bővítő jellegű invesztíció.
A foglalkoztatási helyzet oldaláról annak javulása híján az idén sem várhatóak markáns növekedési impulzusok. Bernhard Jagoda, a Szövetségi Munkaügyi Hivatal elnöke szerint a munkanélküliek száma 1996-ban 55 ezerrel mérséklődik, de éves átlagban még mindig meg fogja haladni a 3,5 milliót, sőt az év első felében akár a 4 milliót is elérheti. (Az arányokat tekintve már az 1995. decemberi 3,7 millió is megközelítette a 10 százalékot.) Némi javulásra csak a keleti tartományokban lehet számítani.
A kép mindazonáltal itt is ellentmondásos: a szakszervezetek becslése szerint az elmúlt évben 250 millió túlórát teljesítettek a német munkavállalók, ami 1,5-1,7 millió pótlólagos munkahelynek felelne meg. A munkaadók szövetségének elnöke ugyanakkor mégsem a túlórák csökkentésében, netalán a rugalmas munkaidő-beosztás elterjesztésében, hanem a béremelések nagyfokú visszafogásában látja a munkahelyteremtés tartalékát.
A kölni gazdaságkutató felmérése során a 41 megkérdezett ipari szakszövetségből mindössze kettő: az acélmegmunkáló-ipar és a lapkiadók szövetsége nyilatkozott úgy, hogy a következő egy évben növekszik a foglalkoztatottak száma, ezzel szemben 12 területen – így a gépiparban, a villamosiparban és a vegyiparban – a létszám stagnálásával, 27 területen pedig leépítésekkel számolnak. Az építőiparban az idén várhatóan 90 ezer munkahely szűnik meg, részben gyöngülő konjunktúra, részben a külföldről (elsősorban az EU-országokból) beáramló olcsóbb munkaerő miatt.
A BDI, az ipari szövetségek csúcsszerve szerint az adócsökkentések miatti fokozott összfogyasztás legfeljebb átmeneti jelenség. Továbbra is az a legfontosabb kérdés, hogy hogyan alakul a fő exportpiacok gazdasága, az ottani konjunktúra gyöngülése milyen hatást gyakorol a német vállalatok oda irányuló kivitelére, s ezen keresztül a német gazdaság fejlődési dinamikájára.
Az export tehát, úgy tűnik, 1996-ban is előkelő helyet fog elfoglalni a német gazdaság konjunktúra-élénkítő tényezői sorában. Nem volt ez másképp tavaly sem, amikor – legalábbis az írásunk készítésekor rendelkezésre álló első tíz havi adatok szerint, a márka felülértékeltségének tartóssá válása ellenére – 6,2 százalékkal, több mint 600 milliárd márkára nőtt a kivitel, s csupán 4,0 százalékkal az import értéke.
Végül, de nem utolsósorban: sokkhatásként érte a német gazdaság résztvevőit Waigel pénzügyminiszter január 9-én tett bejelentése arról, hogy a költségvetési deficit GDP-hez viszonyított aránya 1995-ben 3,6 százalék, tehát meghaladja a maastrichti kritériumokban megszabott 3 százalékot, és valószínűleg 1996-ban is e határ fölött lesz. (Az Economist fogalmazása szerint két szám van, amitől megremegnek a németek: a három százalék feletti deficit és a négymilliós munkanélküliség). Az említett hiány azt jelenti, hogy az Európai Pénzügyi Uniót (EMU) legjobban sürgető, vezető európai gazdasági hatalom nem teljesíti annak egyik döntő feltételét. Ezzel a parányi Luxemburg maradt az említett kritériumot teljesítő egyetlen EU-tagállam.
