Harry Potter és a Halál ereklyéi II. rész
Itt a vége, fuss el véle, mondhatnánk, ha egy szimpla meséről, mesefilmről lenne szó, ám a Harry Potter-filmek nyolcadik és egyben befejező része nem pusztán egy a mesefeldolgozások közül. Generációknak jelenti a felnövés, a diákkor, sőt egyáltalán az olvasás élményét J. K. Rowling regényfolyama, korunk legsikeresebb ifjúsági regénye, amely a gyerekpszichológusoktól az egyházakig számos véleményt, reakciót váltott ki – senki nem maradt közömbös vele szemben.
Horcrux elpusztítása után itt az idő, hogy a három jó barát, élükön Harry Potterrel, megtalálja Lord Voldemortot, és megküzdjön vele, ami konkrétan Roxfort ostromáig vezet. Ez a röviden összefoglalható cselekménymag a hollywoodi stúdiók büntető döntése miatt csak két napal később bomlik ki Magyarországon 131 percben (mivel mindig tőlünk kerülnek fel a netre a kasszasikerek első kamerás kalózverziói – ebben persze elsők vagyunk), így csak 15-én láthatjuk a végső összecsapást, még éjféli előadás sem lesz.
Akárhogy is, valószínűsíthetőleg ez lesz az év legjobban várt filmje (azaz az első heti nézettsége neki lesz a legnagyobb), és mivel az eddigi kritikai visszhang is kitűnő (a Rotten Tomatoes-on 96%-os a pozitív kritikák aránya, mindenki dicséri és a jelentőséghez méltónak találja a látványt), így a film sokat fog hozni a konyhára az eddigi hét rész csak Amerikában kétmilliárd, világszerte 6,5 milliárd (!) dolláros összebevétele mellé, ahogy a könyvből is elfogyott egy évvel a 2007-es nyári világpremier után 44 millió példány.
De ezek csak a felnőttek (azaz lélekben öregek) elkápráztatására előráncigált összegek (lásd A kis hercegben “Láttam egy százezer frankot érő házat! – mire a fölnőttek – “Ó, milyen szép!”), a lényeg nyilván ott lesz a vetítés utáni tekintetekben.
Ez a harc lesz a végső. Tessék készülni.
