Bánk reggelizés közben is olvas, ebédidőben pedig csak azért nem, mert akkor iskolában van. Jó, néha olyankor is olvas. Zsolt az iskola felé vezető útján tesz így sétálás közben. Zsolt egy neves általános iskola és gimnázium igazgatója és biológia tanára, Bánk pedig ugyanennek az intézménynek a negyedik osztályos tanulója. Nemrég azután nyomoztunk, hogy mit rejt az utca emberének táskája, új kutatási területünk viszont a könyvekhez vezetett minket, egyes esetekben egészen idegenek hálószobájáig vagy fürdőkádjáig. Olvasnak-e még az emberek manapság? Ha igen, akkor kik, miért, hogyan és milyen könyveket?

Kilenc ember (köztük férfiak, nők és egy diák) vállalkozott arra, hogy válaszoljon ezekre a kérdésekre, akik azt is megengedték, hogy útközben készítsünk róluk egy fotót. Mindeközben a Móra Könyvkiadó olvasóvá nevelés nagykövete, Csájiné Knézics Anikó abban volt a segítségünkre, hogy olvasni miért nagyon-nagyon jó.

Nagyjából minden kilencedik magyar olvas

Szomorú, ám jól ismert ténnyel kezdünk: