Gáspár Győző volt a Mahlzeit Podcast legutóbbi adásának vendége. A beszélgetés alkalmával a showman egyebek mellett arról is beszélt, hogy, bár vannak, akik név nélkül bántó kommenteket címeznek neki, szeretik őt az emberek. Úgy véli, ha nem szeretnék, nem tudna 26 éve jelen lenni mint közszereplő.
Amikor arról kérdezték, hogy foglalkoztatják-e a negatív kommentek, azt felelte, nem érdekli, ki mit mond róla. Az érdekli, hogy ő mit csinál, hogy csinálja, hogy érzi magát a bőrében és hogy a nap végén el tudjon számolni a feleségének, a lányainak és a jóistennek.
Engem az, hogy ki mit mond, az nem érdekel, mert akkor nem tudnék ilyen jómódban élni. Akkor nem lett volna Ferrarim, Lamborghinim, McLarenem. Engem nem érdekel, ki mit anyáz, hogy megint új kocsija van, most megint »ez és ez az ember« vette neki az autót, mert »ehhez és ehhez« tartozik. Engem támadnak, de figyelj, Jézust mennyien támadták? És mennyien szeretik?
Hangsúlyozta, hogy nem hasonlítja magát Jézushoz, de „a jóisten azt mondta, hogy támadjanak”.
De nem mernek idejönni a stúdióba és azt mondani, hogy na mi van, játsszuk le, mert annyi erejük már nincsen. Ez Magyarország, itt az embereknek a népbetegségük a túlhízás és az irigység.
Ami az országot ismeri, Gáspár azt mondja, szeret magyar lenni és Magyarországon élni, az pedig, hogy támadják, nem érdekli. Bevallása szerint vannak helyek a világon, például Törökországban vagy Dubajban, ahol szívesen élne, de nem költözik ki, mert itthon él jól.
Ebből a karakterből élek, amit itt látsz. Ott pedig tudod, mi lennék? Egy segédmunkás, egy mosogató, egy recepciós. Ott nem tudnék az lenni, aki itt vagyok Magyarországon. Én elhagytam volna már az országot, de miért? Az egy dolog, hogy az emberek irigyek meg sötétek, az engem nem érdekel. Elmentem volna lakni, ha tudnék négy nyelven beszélni, de minek? Mikor itt élek jól, itt van a munkám, itt szeretnek. Én azt gondolom, nyugodtan ki merem mondani, és meglincselhetnek a kommentelők: engem szeretnek. Az, aki nem szeret, az szellemileg gyagya.
Hozzátette: ezt nem nagyképűen mondja, de az elmúlt 26 évben mindig volt 10–15 címlapja, megfordult a legnagyobb produkciókban, és az összes létező műsornak szereplője volt, amelyek a kereskedelmi tévéken adásba kerültek.
A kritikákat illetően az a véleménye, hogy ha valaki másokkal foglalkozik, önmagával nem tud.
Ha másokkal foglalkozom, akkor nincs bevételem. Ha másokkal foglalkozom, akkor nem tudok elmenni nyaralni, nem tudok magamnak shoppingolni drága ruhákat. Miért foglalkozzak én másokkal, mások véleményével? Mikor én ezt elkezdtem, egyedül kezdtem el, és akkor nem kértem ki senki véleményét, és most se kérem ki. Én egy önálló szervezet vagyok, egy önálló ember, és azt csinálom, amit szeretek. Ha másokkal foglalkoznék, akkor abbahagynám a tévézést, és akkor otthon görnyednék, mert ő azt írta rólam, hogy te rohadt büdös cigány. És akkor otthon összedőlnék, de nem! Mert, amikor elmegyek nyaralni a Royal Atlantisba, Dubajban alszom hat éjszakát, ahol 1 millió forint egy éjszaka, akkor azt mondom, hogy tudjátok, mit? Foglalkozzak mással? És nem tudtam volna kifizetni a számlát? Nem foglalkozok senkivel, saját magammal foglalkozom és a saját családommal.
A teljes adást ide kattintva lehet meghallgatni.
