Tíz évvel ezelőtt, amikor az oxfordi szótárkészítők a sírva nevető emojit (😂) – vagy magyarosan emodzsit – választották az év szavának, talán még sokan voltak, akik a fiatalok hóbortjának tartották a párpixeles, színes karakterek használatát. A 2020-as évekre viszont annyira evidenciává vált, hogy hangulatjelekkel egészítjük ki vagy helyettesítjük a szöveges üzeneteinket, hogy még az utolsó, békeidőben tartott nemzeti konzultáció népszerűsítéséhez is ezeket a digitális világból ismerős arcokat találták a legjobb eszköznek 2021-ben.
Sőt: 2025-ben már olyannyira együtt él az emodzsikkal a magyar nép, hogy az ország 62 éves miniszterelnökének Facebook-oldalán is megosztják napjaink talán legtöbbet emlegetett emodzsi hármasát, a hazafias jelentéstartalma mellé az elmúlt hónapokban nagy adag ironikus többletjelentést kapó zászló-zászló-szív karaktersorozatot.
Július 17-én tartják minden évben a nem hivatalos Emodzsi-világnapot – amikor az Apple az újonnan bevezetendő karakterekről is lerántja a leplet –, úgyhogy szabaduljunk ki egy kicsit az aktuálpolitika ködéből, és nézzük meg, honnan erednek ezek a magyarul tévesen hangulatjeleknek elnevezett színes karakterek, amik ma már egyértelműen a hétköznapi kommunikációnk fontos eszközévé váltak. A virtuális kalandozáshoz szakértői segítséget is kértünk Illés Teklától, a Budapesti Corvinus Egyetem Kommunikáció- és Médiatudomány Tanszékének PhD-hallgatójától, aki a hétköznapi emodzsihasználat kérdéseit tudományos szempontból is jól ismeri.
Kezdetben voltak a karakterek
„Az emodzsik története a kézzel írt levelek díszítőelemeitől a nyomtatott hangulatjeleken át az 1980-as években elterjedt emotikonokig vezethető vissza. Ezek az egyszerű karakterkombinációk a digitális kommunikáció érzelemkifejező hiányosságait próbálták pótolni” – mesélte Illés Tekla, utalva a legelső, írásjelekből összeálló szmájlira.
Amit a pittsburghi Carnegie Mellon Egyetem egyik professzora, Scott E. Fahlman alkotott meg 1982-ben a kettőspont, a kötőjel és a zárójel – vagyis :-) – egymás után írásával. És onnantól kezdve rendszeresen használta is arra, hogy az emailjeiben megfogalmazott üzeneteket árnyalja.
Az irodalom és a sci-fi-rajongók kedvéért fontos megjegyezni, hogy az ötletgazda valójában nem Fahlman professzor volt, hanem az orosz származású amerikai írólegenda, Vladimir Nabokov.
