A tüsszentés természetes reflex, ami megtisztítja a légutakat a kórokozóktól, szennyeződésektől és a szervezetbe kerülő idegen részecskéktől. Mint tudjuk, ilyenkor a levegő nyállal és váladékkal együtt kerül ki a szájból és az orrból, emiatt érthető, hogy vannak helyek, ahol igencsak csúnyán néznek arra, aki nyilvánosan hapcizni mer, és akkor az orrfújásról még nem is beszéltünk!
Helyek, ahol illetlenség az orrfújás
A legtöbben gyerekkorban megtanuljuk, hogy nem illik szipogni, az első adandó alkalommal ki kell fújni az orrunkat egy zsebkendőbe. Ahogy a tüsszentés helyes menetét is elsajátítjuk, hiszen mindannyiunkat arra tanítanak, hogy az orrot és a szájat eltakarva, zsebkendőbe, vagy jobb híján a könyökhajlatunkba illik tüsszögni. Ám a nyilvános orrfújás csak nyugaton szokás, a keleti népeknél ennek az ellenkezője az elvárt és kívánatos viselkedés: ott arra nevelik a gyerekeket, hogy inkább szívják az orrukat ahelyett, hogy kifújnák.
Náluk a szipogás az elfogadott, egészen addig, amíg az illető félre nem tud vonulni, hogy nyugodtan megtörölhesse az orrát. Ráadásul Japánban a papírzsebkendő zsebre rakása sem illendő, azt azonnal kukába kell dobni, méghozzá összehajtogatva. Ami viszont becsülendő, hogy ha valaki náthás, az a betegsége ideje alatt nyilvános helyen mindig maszkot vesz fel.
Az orrfújásra vonatkozó etikettet Indiában is komolyan veszik: ott szintén a szipogást szorgalmazzák, és azt vallják, hogy a nyílt utcán nem ildomos orrot fújni, ezért alaposan meg is lepődnek, ha egy külföldi turista erre vetemedik. Az indiai gyerekeknek azt tanítják, hogy az orrfújást minél diszkrétebben kell megejteni, viszont az étkezőasztalnál történő böfögés teljesen elfogadott.
Franciaországban az orrfújás hangerejére vonatkoznak illemszabályok: aki hangosan „trombitál”, azt neveletlennek bélyegzik meg, bár az ország egyes területein már egyre kevésbé veszik szigorúan ezt a megítélést.
Ami a tüsszentést illeti, Afrika északi területein kifejezetten illetlenségnek tartják, ha valaki hangosan tüsszög, Ázsia sok országában – Kínában, Koreában, Tajvanon, Szingapúrban, Malajziában, Bruneiben és Indiában – pedig figyelmen kívül hagyják, szóra sem méltatják azt, aki hapcizik.
Nem érdemes megállítani a kitörni készülő tüsszentést
Akármerre is járunk éppen a világban, a kulturális megítéléstől függetlenül nem ajánlott visszatartani a tüsszögést. Akármennyire is úgy érezzük, hogy a kellemetlenségek elkerülése végett, például egy zsúfolt helyen, jobb lenne elfojtani az ingert, ne tegyük, mert ez veszélyes lehet az egészségre, és akár súlyos szövődményeket is okozhat.
Ha az orr vagy a száj lezárásával blokkoljuk a levegő távozási útvonalát, a hapci lényegében „befelé sül el”, vagyis a nyomás visszafelé irányul, például az arc- és homloküregek, az orr- és hallójáratok vagy éppen a garat és torok irányába. Ennek következtében megrepedhet a dobhártya, a szemben, orrban és dobhártyában elpattanhatnak erek, sérülhet a rekeszizom, extrém esetben pedig akár törött borda is lehet az eredménye a tüsszentés benntartásának.
A hapci kulturális jelentései
A tüsszentést már csak azért sem érdemes visszatartani, mert sok kultúrában a szerencsével vagy a tisztasággal kötik össze azt.
Az ókori görögök és rómaiak úgy gondolták, a tüsszentés az egészség jele, Hawaii-on pedig tisztító folyamatnak tartják. Az iszlám kultúrában az elme tisztítását is jelenti, így Allahot dicsőítik érte.
A latin-amerikai országokban sok helyütt az egymás utáni tüsszentéseknek tulajdonítanak jelentőséget: az első egészséget, a második pénzt, a harmadik pedig szerelmet hozhat – legalább is ezeket kívánják a tüsszentő embernek.
Kínában egy tüsszentés azt jelenti, hogy valakinek hiányzik a tüsszögő illető (ez több ázsiai kultúrában elterjedt babona), kettő azt, hogy kritizálja valaki a háta mögött, három pedig azt, hogy megfázott.
Városi legendák is körüllengik a tüsszentést, például sokan mondják, hogy nem szabad nyitva tartani közben a szemünket, mert kiugrik a helyéről, de mindenki megnyugtatására közölhetjük, hogy ez téves elképzelés.
Van viszont néhány olyan kérdés a hapcival kapcsolatban, amire még a tudomány sem talált választ, például, hogy miért tör ránk az inger, ha fénybe nézünk; miért van, hogy egyesek egymás után többször tüsszögnek; vagy hogy mi az oka annak, ha valaki orgazmus közben tüsszent.
A cikk a Phytotec Hungária Bt. támogatásával készült.
