Néhány nappal ezelőtt Hajdú Péter úgy nyilatkozott Havas Henrikről, hogy „ő egy wannabe stand upos, aki a saját történeteit meséli el szórakoztató formában, de riporternek elképesztően rossz”.
A story.hu elérte Havast, aki némi iróniával ugyan, de válaszolt az elhangzottakra.
Emberileg mindig kedveltem Pétert. Kedves, esendő fiú. Szakmai kérdésekben feltétlenül mérvadó a véleménye. Eljött az idő, hogy meg kell szívlelnem, amit mond, és nincs mese, visszavonulok! Ha elküldené a címet, holnap postáznám is neki a József Attila-díjamat, a Kritikusok díját, néhány rádiós nívódíjamat, a 2007-es Év riportere címem, valamint mind a 31 könyvemet.
Hajdút is megkereste a lap, aki úgy nyilatkozott, elhiszi, hogy Havasnak számos újságírói díja van, de azokat nem feltétlen tehetségre osztják.
Elhiszem, hogy sok díja van, én is nívódíjas vagyok, de azt gondolom, egy díj nem feltétlenül csak a tehetségről szól. Sokkal inkább a beletett munkáról, kapcsolatrendszerről. Az ő korosztályában valóban sok tehetség van/volt. Baló György, Kepes András, Friderikusz Sándor. De Havas nem tartozik közéjük. Ő sohasem a riporteri kvalitásaival tűnt ki, hanem azzal, hogy ő a Tanár úr, aki mindent tud, és akinek mindenről van véleménye. És ezzel nem az újságíró képességeit vonom kétségbe, de azért ne keverjük az almát a körtével
– vélekedik Hajdú, aki továbbra is kitart amellett, hogy Havas „egy roppant tehetségtelen, önjelölt humorista”.
