„Nagyon aranyos feleségem volt, de megállt a szíve és egyedül maradtam.”
„Nekem volt férjem, családom, és azután a férjem meghalt, és valamerre kellett menni, nem bírtam a magányt. Társas lény vagyok.”
„Nagy házunk volt, és abban egyedül, főleg a téli estéken, szörnyű volt.”
„Kálmán bácsival mikor megismerkedtünk, táncos est volt az udvaron. Akkor táncoltunk először együtt. Én táncos voltam, az egész életem végig táncoltam.”
„Ő csellóművész, én pedig imádom a zenét, sok a közös bennünk.”
„19 éve vagyok itt, akkor még 55 évesen lehetett nyugdíjba menni.”
Ezeket a mondatokat mind a romantikus történeteink szereplői mondták. Az otthonokban a jólléti és mentális programok mellett az ismerkedési és a közösségi aktivitások is mindennapok fontos részei, amire szükség is van, mert itt mindenki sorstárs: