Galkó Balázs 1968-ban, a Ki mit tud?-ban tett szert országos hírnévre versmondóként, majd számos társulatban játszott diplomás színészként, önálló esteken is fellépett. Azóta úgy gondolja, elhallgattatták, és a közéleti megnyilvánulásai miatt nem, vagy csak alkalmanként kérik fel szerepekre.
Napra pontosan emlékszem rá, mikor került bélyeg a homlokomra. Amikor népünk vezetői az Operaházban ünnepelték a sokadik alaptörvény beiktatását, az utcán pedig ezrek tüntettek 2012-ben, én az alkalmi színpadon verset mondtam, és elénekeltettem az emberekkel a Szózatot. Azóta persona non grata vagyok a hatalom szemében, és ezt lépten-nyomon éreztetik is velem
– mondta a Blikknek a színművész, aki ha olykor jelentkezik, vagy felhívást kap egy szerepre, rendszerint eltelik néhány nap, és üzennek neki, hogy mégsem rá gondoltak.
Színész vagyok, a sírig az is maradok, de ha nem ilyen igaz ember Nemcsák Károly, a József Attila Színház igazgatója, már semmi közöm nem lenne ehhez a gyönyörű hivatáshoz. Ott még három darabban van kisebb-nagyobb szerepem, de ezekből – sajnos – nem tudok megélni.
Galkó elárulta a lapnak, hogy évek óta egyedül él, és úgy érzi, egyre kilátástalanabb a helyzete.
A nyugdíjam 120 ezer forint, nem akarom elmondani, hogy ez mire elég.
Hiába játszana újra színházban vagy filmekben, mivel nem kap szerepeket, néhány hónappal ezelőtt a közösségi oldalán tett közzé egy felhívást, melyben azt írta, bármit elvállal, amiből megélhet, legyen az versmondás, statisztálás, családi ünnep-szervezés, gyerekfelügyelet vagy kutyasétáltatás.
Nem szégyellem, ahhoz, hogy jusson pénz ételre, a számlák befizetésére, az életre. dolgoznom kell. S ha ezt nem hagyják, magamnak kell megoldanom. Szomorúan közlöm, hogy egyetlenegy kutyát sem tudtam sétáltatni, mert senki nem keresett ezzel a lehetőséggel. De… még sincs bennem fortyogás, vagy valamiféle lelket emésztő düh. Inkább Peter Brook egyik remek gondolatát idézném: »Üres térben mozgok, de nem adom fel«. Tudom, hogy őrangyalok vigyáznak rám. Hiszek benne, hogy megváltozik körülöttünk a világ, és a másfél millió honi éhezővel együtt egyszer én is jól lakom. S talán akkor még statisztának is jó leszek a színész diplomámmal. Mert most még erre a szerepre is alkalmatlannak találnak…
