Egy brit szabó történetével kezdődött a kempingezés népszerűsítése

Az „elsők”

Néhány napra kiszakadni a nyüzsgő nagyvárosok zajából, és egy csendes helyen kipihenni a mindennapok rohanása okozta fáradságot – ezt a szükségletet a britek már több mint százötven évvel ezelőtt felismerték, az 1880-as évekre pedig a Temze mentén már tömegével tűntek fel a mai kempingezők őseinek tekintett polgárok, akik hosszabb-rövidebb vízi utak után állították fel az esőtől és naptól védő kis építményeiket.

1894-ben, Man szigetén az első, sátorral érkezőknek létrehozott szálláshely, a Cunningham-tábor is megnyitotta a kapuit, ma meglepő módon azonban mégsem ezeket az eseményeket, hanem a brit szabó, Thomas Hiram Holding háromnapos túráját tekintik az azóta is népszerű pihenési módot elindító történésnek.

A férfi 1897-ben készítette el a darabokra szedve biciklin is könnyen hordozható sátrát, majd fiával és két barátjával tartott írországi kerekezéséről Cycle and Camp címmel az év végén könyvet is írt, rengeteg embert meggyőzve arról, hogy a kempingezés nem csak bárki által elérhető, de szórakoztató és olcsó is. Ezzel párhuzamosan a tengerentúlon is elindultak a hasonló törekvések, amiknek a kor négy, világszerte ismert arca, az autógyáros Henry Ford, a világ legtermékenyebb feltalálójaként emlegetett üzletember, Thomas Edison, a természettudós John Burroughs, illetve az első autógumi-gyárat létrehozó Harvey S. Firestone is az aktív részesévé vált, hiszen életükből tíz évet töltöttek azzal, hogy a sajtó által természetesen jól dokumentált utakon élvezték a természet szépségeit.

Nekünk a Balaton

Magyarországon ezek a változások némi késéssel indultak be, a felszerelések két világháború közti gyors fejlődésének köszönhetően azonban csakhamar a határainkon belül is egyre többen döntöttek úgy, hogy a kikapcsolódás ezen formáját választják.

Az igazi áttörést végül a szocializmus évtizedei jelentették, hiszen a sorra nyíló üdülőkben egyre szélesebb néprétegek jutottak pihenési lehetőséghez, a Kádár-kor hajnalán beinduló fejlesztéseknek – így az országban elsőként, 1958-ban megnyílt tihanyi és balatonfüredi kempingek létrejöttének – köszönhetően pedig a berlini fal két oldalán rekedt német családok is egyre szívesebben választották pihenőhelyül a Balatont, ami ekkorra az épp elindult magyar kempingturizmus középpontjává vált.

A magyar tenger körül a hatvanas évektől feltűnő csehszlovák és kelet-, illetve nyugatnémet turisták, valamint a magyarok az M7-es autópályának köszönhetően a következő évtizedben még könnyebben érhették el a tópartot, ahol a nemzetközi, a magyar, illetve a különböző nemzeteket célzó helyek már tárt karokkal várták őket. Az ezekkel kapcsolatos híradások a Kádár-kor derekára már erősen megritkultak, a vendégek száma nem csökkent, sőt, az olcsón elérhető szállások divatja a rendszerváltás után is megmaradt.

Napjainkban

Az elmúlt harminc évben a különböző tóparti kempingek persze átalakultak, hiszen modernizálás nélkül képtelenek lennének túlélni a részben ugyan az idősebbek nosztalgiájára építő, de az egyre fiatalabb generációkat is megnyerni kívánó piacon. A sokszor valóságos üdülőfaluként működő helyek – néhány retró kempinget leszámítva – mostanra épp ezért már nem csupán egy zöld rét, néhány fa, illetve egy sebtéven összeállított vizesblokk együttesét jelentik, hiszen a mai nyaralók egyre inkább elvárják, hogy a sokszor küzdelmes sátorállítás, az esti sütögetés, valamint a Balatonban való hűsölés mellett különböző kényelmi szolgáltatásokat is igénybe vehessenek.

Ilyen fontos pontok ma a legfrissebb nyaralási fotókhoz, vagy épp az esti filmezéshez elengedhetetlen wifi-elérés megléte, de sokan a vízcsatlakozási lehetőséget adó lakóautós parkolóhelyeket, vagy épp a szállodák kényelmi szintjét sokszor elérő, a víztől mindössze néhány lépésnyire álló mobilházakat és üdülőházakat is igénybe veszik, hiszen segítségükkel megszabadulunk a sátrazás sokak számára kényelmetlenséget jelentő velejáróitól.

Az évtizedekkel ezelőtt a magyar tenger rabjaivá vált nyaralók étvágyát az ilyen helyeken természetesen nem csak a hagyományos strandételek – így a lángos, a fényes buciban lévő, sokszor csalamádéval is megtámogatott retro burgerek, vagy épp a hekk – próbálják csillapítani, hanem szélesebb étlappal rendelkező éttermek, illetve élelmiszerboltok is, hogy mindenki anélkül találhassa meg a maga kedvencét, hogy hosszú keresésbe kelljen kezdenie a településen.

Az evés, ivás és fürdőzés hármasából kitörni vágyó vendégeknek is van már megoldás arra, hogy ne érezzék egyhangúnak a jól megérdemelt semmittevős napokat, hiszen most, 2023-ban a szállást adó helyek egyre inkább elkezdték átvenni az aquaparkok szolgáltatásait, így nem csak felszerelt játszóteret, valamint biciklikölcsönzőt találhatunk a területükön, de akár egy élménymedencébe, minigolf-pályába, szaunába, vagy masszázs szolgáltatásba is belefuthatunk.