A Nemek igenje című műsorban járt Kadarkai Endrénél Köllő Babett. A színész-műsorvezetőt élete legfontosabb férfiairól kérdezgette Kadarkai. Köllő egyebek közt kiemelte, érdekes az, milyen kép él róla az emberek fejében.
Az emberek azt akarják látni, amit ők akarnak. Elindult ez a reality a feleségekkel, akkor nagyon sokáig azt a képet akarták. Most egy vicces nőnek tartanak, ami rendjén is van. Hogy te mi melót teszel bele, azt ritkán akarják látni, sokkal könnyebb életet gondolnak nekünk, mint amilyen ténylegesen. Nem akarnak egy olyan nőt látni – ami valószínűleg unalmas is –, aki otthon van, főz, szeretek festményeket gyűjteni, első kiadásos Adykat. Vannak szenvedélyeim. Elmondom egyszer, kétszer, de erre tényleg senki nem kíváncsi. Az a szörnyű, hogy hány táskát vettem múlt héten, arra meg igen. Ez nem az én szegénységi bizonyítványom.
Köllő Babett szerint nem lehet ezzel mit kezdeni. Kitért arra is, a romantikus pillanatoknál mennyire le tud blokkolni.
Egy időben azt mondogattam, ha el akarsz űzni egy pasit, akkor nem azt kell mondani, hogy elmúlt, hanem hogy szeretnék gyereket szülni neked, te vagy életem párja, és másnap már ott sincs. (…) Mindig elrontottam az első csókjaimat… ha zavarban vagyok, beszélek. Valami miatt a romantikus szituációk feszélyeznek, nem tudok velük mit kezdeni. A férjem háromszor kérte meg a kezemet, első körben elkezdtem úgy nevetni, hogy szó szerint leestem a székről, ő megsértődött, két napig nem szólt hozzám. Párizsban voltunk, csoportos út volt, gyönyörű templom, férfikórus énekelt: azt láttam, ülünk, nézzük, turkál a táskájában, előkerül egy doboz, kinyitja: tipikus filmes jelenet, nyilván, kinyitja, nyílna a szája, én meg jól van, jól van, add ide és felhúztam a gyűrűt. Meg se tudtam, mit akart mondani. Persze, boldog voltam, de azokban a konkrét szituációkban nem tudok mit csinálni. Nem tudom befogni a számat, nem tudom átadni magam az érzéseknek.
