„Nem egy vidám beszélgetés lesz ez a mostani” – kezdte Tóth Andi csütörtökön közzétett, majdnem 30 perces Instagram-videóját. Az énekesnő ebben elárulta: pár hónapja hozott egy drámai döntést.
Ezennel abbahagyom az éneklést. Tudom, hogy ez így nem hangzik olyan nagy cuccnak, nyilván számomra azért az. Nagyon sok miértje van.
Ezzel kapcsolatban elmondta, gyerekként a zene volt a mentsvára, majd a munkájává, kommunikációs eszközévé vált. Az elmúlt tíz évben, mióta énekesnőként tevékenykedik, nagyon sok mindent történt vele.
Nagyon sokat változtam. Örülök, hogy változtam, csak valahol már azt sem tudom, hogy ki vagyok. Ez sem baj, igazából. Úgy voltam vele, hogy semmi nem baj, amíg zenélek, amíg énekelek. Ez úgy indult, hogy megnyertem egy tehetségkutatót, és elhitette velem a világ, vagy én elhitettem magammal, hogy innentől kezdve jól leszek, biztonságban leszek, már nincs mitől félnem, mert jó kezekben vagyok. Hát, rájöttem, hogy nem.
Úgy fogalmaz, volt pár kusza éve, és nem is nagyon zenélhetett, ráadásul többször nem tudott hol aludni sem. Minél lejjebb került, annál megrögzöttebben próbálta elérni, hogy sok ember értékelje azt a munkát, amit a zenélésbe beletett, de senki nem ezzel foglalkozott.
Nagyon sajnáltam, hogy semmi nem szólt a zenéről. Bennem csak az tartotta a lelket, hogy ez legyen a középpontban. Minél inkább a háttérbe szorult, annál jobban felemésztett ez az egész szar. Aztán jött egy nagyon mély pontom, és talán azóta sem jöttem ki belőle. Volt egy kattom, amikor elfogadtam, hogy ide nem leszek elég jó. Túl sok és túl kevés vagyok ide. Onnantól kezdve feladtam, hogy elérjek bármit is, hogy beilleszkedjek, hogy elérjek a zenémmel bárkit vagy bármit. Ez nekem nagyon rossz volt, mert ennek a szöges ellentétét akartam elérni.
Éppen eldöntötte, hogy elhagyja az országot, mert mint mondta, „úgysincs itt senkim, nincsenek itt barátaim, családom, semmi”, de beütött a covid, és ő megírta Lejtő című albumát, amivel semmi célja nem volt, mégis sikeres lett.
Abban a pillanatban a legrosszabb dolog történt velem, ami történhetett: elkezdtem reménykedni. Én, hülye.
Ez után elkezdett koncertezni, de úgy érezte, a többség nem értette meg a dalait, amik arról szólnak, milyen rosszul van.
Sokáig nem tudtam, hogy mi a baj, és egyre lejjebb kerültem, és lejjebb, és nagyon lejjebb. És akkor rájöttem, hogy ami igazából hiányzik, az a hangom. Nagyon-nagyon hiányzik a hangom, mert ezekben a dalokban nem igazán használtam, mert nem is kellett.
Rájött, hogy hónapok óta nem énekelt, ezért ezen megpróbált változtatni, feldolgozásokat kezdett előadni, de az nem tetszett senkinek. Nagyon fájt neki, hogy nem kíváncsiak arra, amit szívesen csinál.
Tavaly év végén eltűnt egy időre a nyilvánosság elől, mert besokallt. Észrevette, hogy az éneklés már nem boldogítja, hanem nagyon sokat elvesz. „Úgy voltam vele, hogy inkább pusztulok bele a húszas éveimbe, mint hogy leéljek egy életet zene nélkül” – mondta.
Az év végén átgondoltam a dolgokat, és úgy voltam vele, hogy azért még fiatal vagyok. Akkor így az volt bennem, hogy igazából én még soha nem voltam boldog. Soha. Mindig csak menekültem, mindig nagyon gőzerővel próbáltam boldog lenni. Mindig úgy voltam vele, hogy akkor leszek boldog, ha zenélek. Belefeccöltem ebbe rengeteg évet, igazából idáig mindent. És úgy voltam vele, ha ez nem tesz boldoggá, akkor mi a faszért csinálom? Ha másokat sem teszek ezzel boldoggá, akkor minek csinálom?
Hetekig gondolkodott és küzdött magával, és úgy döntött, megpróbál boldog lenni zene nélkül: nem koncertezik többet és nem ad ki dalokat sem. Szomorú, mert nem akarja ezt, de nagyon elfáradt mostanra.
Nem akarok kőbe vésett ígéretet adni, hogy mostantól soha többé nem fogok énekelni, mert nem tudom. Nem tudok biztosat mondani, ettől függetlenül ez a célom, meg fogom próbálni.
Van még a fiókban pár dal, amit az elmúlt egy-két évben írt, ezeket a közeljövőben kiadja majd még. Utána sem otthon tervez ülni, egy zenei kiadóügynökség kreatív igazgatójaként fog dolgozni, illetve ruhamárkát hoz létre.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Szikora Róbert sem ment el szó nélkül a döntés mellett:
