2nd Chance (Második Esély) címmel látható az amerikai mozikban a dokumentumfilm, amely Richard Davis életéről és az általa 1976-ban létrehozott golyóálló mellényről szól. Davis cége, a Second Chance Body Armor fénykorában 50 millió dollárt (akkori árfolyamon körülbelül 2 milliárd forint) ért, és katonák, valamint rendősztisztek mellett még George W. Bush is viselte a mellényét. 2006-ra több mint 2000 olyan esetet jegyeztek fel, ahol rendőrök Davis találmányának köszönhetően maradtak életben.
Davisről több archív felvétel is megtalálható, amelyek egyikén az látszik, ahogyan a férfi odaadja a slusszkulcsát egy másik embernek „arra az esetre, ha bármi történne”,
Állítólag 192 alkalommal láthattak tőle hasonló mutatványt.
Az iráni-amerikai író, rendező és producer, Ramin Bahrani első dokumentumfilmje kapcsán a következőket mesélte a Guardiannak:
„Láttam a felvételt, amelyen Richard a mellkasához szegezi a fegyvert és csak úgy célba lő – az embernek kikerekednek a szemei, amikor ilyet lát. És közel kétszázszor megcsinálta. Ezen kívül filmes is volt. Sokféle filmet készített: propagandát, marketinget, vígjátékot. Volt egy Szex és Erőszak című magazinja is, szóval nagyon is tisztában volt azzal, hogy szerinte mi adná el a termékét.”
A 47 éves filmrendező hozzátette, hogy Davis marketingstratégiája működött: becsődölő pizzériatulajdonosból egy több millió dolláros vállalat vezetőjévé vált.
Volt valami nagyon brutális ezekben a filmekben. Egy eléggé fasiszta gondolkodásmód arról, hogy hogyan kellene kezelni az igazságszolgáltatás vagy a rendfenntartás kérdéseit, ami időnként azért humoros volt, de teljesen őrült.
A 2nd Chance golyóállómellény feltalálója az észak-michigani Central Lake-ben nyitott egy gyárat, ahol több száz embert foglalkoztatott, és a város legnagyobb munkaadójává vált. A küszködő város megmentőjének tekintették, ő fizette például az évente megrendezett tűzijátékot. Többször lövészversenyeket szervezett a saját lőterén, ahonnét egyszer egy eltévedt golyó egy idős nő házába csapódott. A férfi ezután megpróbált megvesztegetni és megfélemlíteni egy tinédzsert, hogy az vállalja helyette a felelősséget.
Egy másik évben robbanás történt a tűzijáték-bemutatón, amely megölt egy embert és legalább 15 másikat megsebesített; de emiatt sem volt hajlandó vállalni a felelősséget – még 70 éves korában, a dokumentumfilmhez készült interjúk során sem.
