Horvátország hosszú ideje a magyarok egyik kedvenc tengerparti nyaralóhelye, a legkedveltebb turistaparadicsomokban azonban sokszor tömöttebb utcák, illetve strandok várják a pihenni vágyókat annál, hogy minden teret letéve, nyugodtan elengedhesssék magukat néhány napra.
A tömeg elkerülése persze nem lehetetlen, hiszen az Adriai-tengeren számtalan olyan, festői szépségű szigetet találunk, ahol a turisták özöne mellett autókkal sem találkozunk, így minden feltétel adottá válik ahhoz, hogy a pihenést egyetlen pillanatnyi kellemetlenség se szakíthassa meg. Cikkünkben öt ideális helyet mutatunk be mindehhez.
Silba
A Puláról, vagy Zárából naponta érkező kompot elhagyva a vendég a környező szigetvilág ékén találja magát: a legkeskenyebb részén mindösssze hétszáz méter széles, nyolc kilométer hosszú földdarabon a környék legnagyobb erdejében, illatos gyógynövények között sétálhatunk, hogy ledolgozzunk a XVII-XVIII. században még jórészt hajóskapitányok és -tulajdonosok által lakott Silba éttermeiben elfogyasztott ebédet, vagy a település központjától sétatávolságra lévő homokos és kavicsos strandokon pihenhetjük ki a gasztroélményeket.
A kerékpárok használatát is korlátozó szigeten persze érdekes épületeket, illetve helyeket is találunk: érdemes meglátogatni a szerelem tornyaként is emlegetett, külső csigalépcsővel épült Toretát, vagy a modern szobrász, Marija Ujević-Galetović munkáit bemutató parkot, a furcsa élményekre vágyók pedig lemerülhetnek a Pocukmarak-öbölben, mindössze három méter mélyen lévő ezerötszáz éves kőszarkofághoz is.
Olib
Meglepetésből a közeli Olibon sincs hiány: a legegyszerűbben Zárából, vagy akár Silbáról elérhető, 33 kilométer hosszú, főleg homokos partszakaszával csábító szigeten a legegyszerűbb bérelhető golfjárművekkel közlekedni, így könnyű elérni a néhol meglepően sekélyen induló, több száz méter után is csak bokáig érő vizet adó strandokat, vagy az apró szálláshelyeket.
A kempinget és szállodát sem rejtő Olib nyugodtságával mindenkit lenyűgöz, így a búvárkodást, szörfözést, vagy a napozást semmi sem zavarja meg. A kultúrára, illetve természeti szépségekre vágyók itt is megtalálják a számításukat: a kalóztámadások ellen védő XVI. századi Kaštel tornyot, a nála száz évvel idősebb Szent Anasztázia-plébániatemplomot, a római romokat, illetve a déli oldalon lévő, lépcsőzetes kőfalával leginkább egy tenger felé nyíló természetes amfiteátrumra hasonlító Cukrov dolac nevű beszakadást sem éri meg kifelejteni a programból.
Unije
A négy őshonos olívafajtát is rejtő, Lošinj nyugati partjainál fekvő sarló alakú szigeten ma kevesebb mint százan élnek, akik jórészt turizmusból, illetve olajgyártásból és juhtenyésztésből tartják fenn magukat.
A szigeten lévő egyetlen településen kívül nem igazán létezik infrastruktúra, így tényleg háborítatlan környezetben tölthetjük itt a napokat, amit a parti éttermekben elfogyasztott tengeri ételek tesznek még felejthetetlenebbé.
A búvárkodásra nyitott látogatókat Unije egy igazi különlegességgel is várja: partjainál egy első világháborúban elsüllyedt ronccsal, a horvát- magyar gőzhajótársaság Tihany nevű hajójának maradványaival találkozhatunk.
Mljet
A Horvátország egyik legszebb helyeként emlegetett nemzeti park, Dubrovniktól nyugatra található hosszúkás sziget korábban felsorolt társaival együtt hegyeket is rejt, így a kirándulók számára talán még kitűnőbb célpont, főként, hogy a közel 100 négyzetkilométeres terület 72 százalékán fenyőerdő terül el, közepén két tóval. Ezek a Kis tó, illetve a Nagy tó, aminek közepén a XII. században alalpított bencés kolostort is meglátogathatjuk.
A huszonöt orchideafaj otthonáulszolgáló Mljet strandjain – a kígyókat száz évvel ezelőtt elpusztító, tömegesen betelepített mongúzoknak köszönhetően – ma már háborítatlanul napozhatunk, illetve fürdöhetünk, sőt, ha szerencsénk van, akkor barátfókákkal is találkozhatunk.
Susak
Az olaszok által Sansego néven emlegetett Susak jó részén mészkősziklákat, illetve vastag homokréteget találunk, ami kitűnővé teszi arra, hogy a helyiek szőlőt termesszenek rajta.
Nem ez jelenti azonban a hely igazi vonzerejét, hanem a sajátos dialektusban beszélő, az Adria-tenger vidékének legérdekesebb népviseletét – köztük Európa egyetlen, térd felett véget érő népi szoknyáját – hordó helyiek vendégszeretete, a finomhomokos partok, illetve a falvak zegzugos kis utcái, ahol a velünk tartó barátokon, vagy családtagokon kívül talán egyetlen külföldibe se futunk majd bele.
