Nemrég beszámoltunk egy fiatal orosz lány történetéről. Alisza Tyepljakovát érettségi után felvették a Moszkvai Állami Egyetem pszichológia szakára – ez önmagában korlátozottan hírértékű esemény, minden évben megtörténik sok orosz fiatallal – az eset különlegessége, hogy Alisza nyolcéves. A zsenigyereknek titulált moszkvai kislány apja, Jevgenyij Tyepljakov a felvételi után azt mondta,
Azóta a kislány megkezdte tanulmányait a Lomonoszovon, és a szülők a fokozott sajtóérdeklődés miatt rendszeresen hírt is adnak a legfrissebb fejleményekről. Az apa a Lenta.ru-nak elmondta: egyelőre bosszantó az egyetem hozzáállása. A szülők hiába kérvényezték, hogy a kislánynak önálló tanrendje legyen, hogy hallgathasson előadásokat a felsőbb évfolyamokon, még válaszra sem méltatta őket az intézmény. Tyepljakov azt mondja, hiába volt szó arról, hogy az egyetemen külön munkatárs foglalkozik a lányával, és kiemelt figyelmet fordítanak Alisza fejlődésére, egyelőre mindebből nem valósult meg semmi.
A szülők a minap lelkesen mesélték a Moszkovszkij Komszomolecnek, hogy kislányuk az első húsz egyetemi napja alatt elolvasott
- egy 800 oldalas pszichológia tankönyvet,
- egy, az idegrendszer anatómiájáról és élettanáról szóló könyvet (600 oldal),
- egy 700 oldalas pszichológiai szakkönyvet,
- és néhány tankönyvet az alábbi témákban: orosz nyelv- és beszédkultúra, modern természettudományi elméletek, logika,
- valamint a Nemtudomka a Holdon című gyermekkönyvet és pár mesét.
Gyerek, aki nem mindig érti, mi történik
Évfolyamtársai mindeközben arról számoltak be a lapnak, hogy sokszor sajnálkozva nézik a kislányt, hiszen – lexikális tudás ide vagy oda – Alisza mégiscsak egy gyerek: amikor épp bent van az egyetemen (az apja jár be vele az előadásokra és a szemináriumokra), a szünetekben az otthonról bevitt játékokkal játszik. Ezek után talán annyira nem meglepő, hogy nem igazán találja a közös hangot az évfolyamtársaival. Erre nemcsak a jelentős korkülönbség a magyarázat, hanem az is, hogy Alisza nem járt sem óvodába, sem iskolába, tehát eddig sem volt lehetősége szocializálódni, nemcsak idősebbekkel, de még a kortársaival sem töltött együtt szinte semennyi időt. A kislány többnyire otthonról, digitális oktatás formájában vesz részt az órákon, és ezzel is akadnak problémák: a gazeta.ru-nak megszólaló évfolyamtársak szerint
Van, aki szerint Alisza „nem teljesen érti, hogy mi történik” egy ilyen órán – például amikor kérdés hangzik el, ő otthonról állandóan hozzászól, vagy amikor szóba kerül egy könyv, akkor bekiabálja, hogy azt már olvasta. Az anya, Natalia Tyepljakova azt mondja, nem kell sajnálni a kislányát. És egyáltalán nem igaz az sem, hogy Aliszának kizárólag tanulásból áll az élete: az utóbbi időben többször is elvitték őt vidámparkba, és a Kreml múzeumaiban is jártak. A tervek szerint az ötéves képzést két esztendő alatt végezné el a kislány – aki így maximum tizenegy éves lesz, amikor egyetemi diplomát tarthat majd a kezében. Aliszának egyébként hat testvére van, egyikük neve sem tipikusan orosz hangzású (legtöbben közülük mitológiai alakok után kapták a nevüket): Heimdall, Leia, Terra, Ailong, Feilong és Teszej (azaz Theseus).
- A négyéves Terra idén iskolás lesz,
- Leia ötévesen a negyedikes általános iskolás tananyagot fejezi be,
- a hétesztendős Heimdall pedig már letette a kilencedikes évfolyam vizsgáját.
Mindannyian az apuka által működtetett házi tanodába járnak. Jevgenyij pszichológus, pszichológiatanár, matematikus és programozó. Feleségének, Nataliának pénzügyi és matematikus diplomája van.
Önéletrajz-hamisítással a munkaerőpiacra
Természetesen nem Alisza Tyepljakova az első orosz csodagyerek, aki iránt kiemelten érdeklődik a média. A kilencvenes években többek között Szavelij Koszenkót illették hasonló titulussal: a Moszkvában felcseperedett fiú kétévesen már olvasott, hétévesen programokat írt a számítógépén, tízévesen pedig fizikatankönyvet. Ma Kanadában él, kerüli a nyilvánosságot, és örül, hogy egyáltalán életben maradt: azt mondja, annak idején a csodagyereknek indult kortársai közül sokan meghaltak fiatalon. Az állami rádió és televízió gyerekkórusának szólistáját hozza fel példaként, aki harminchat évesen távozott az élők sorából: halálát az alkohollal kapcsolatos problémái okozták.
Néhány évvel ezelőtt Kamilla és Annissza Szalijeva esete került reflektorfénybe. Mindkét moszkvai kislány 11 évesen érettségizett, 12 évesen már egyetemisták voltak. Anyjuk, Madina foglalkozott velük, annak ellenére, hogy nem pedagógus volt, hanem rendszertechnikus: szinte első naptól kezdve a fejlesztésükre koncentrált. Kamilla, aki ma 26 éves, arról mesélt a lenta.ru-nak, hogy
Az általános iskolában eleinte nem javasolták a családnak, hogy Kamilla magántanuló legyen, és kérték, hogy személyesen járja ki az első osztályt. Aztán amikor látták, hogy már a harmadikos tananyagot is fújja, felajánlották, hogy ugorjon pár osztályt. Végig ötös tanuló volt – a készségtárgyakat leszámítva, énekből például sosem tudott kiemelkedőt nyújtani, mert nem volt jó a hallása. Tizenkét évesen felvették alkalmazott matematika szakra, tizennyolc éves korára befejezte az egyetemet. Gyerekkorára boldog időszakként emlékszik vissza, azt mondja, alig kellett tanulniuk: anyja szerint a lányok napi egy órát tanultak (inkább neki ment el sok ideje a tananyagok gyártására), és sokat játszottak az udvaron. Kamilla járt szakkörökre, művészeti iskolába és capoeirázott. Sok barátja volt, csak épp nem az iskolából, hanem az érdeklődésének megfelelő foglalkozásokat űzők köreiből.
Mivel idősebbnek nézett ki a koránál, az egyetemen eleinte sokan nem is tudták, hogy még tinédzserkora elején jár – először őt választották meg évfolyam-felelősnek is, neki kellett a dékáni hivatallal tárgyalnia.
Ugyanis amíg valós életkorát tüntette fel az önéletrajzában, egyetlen helyre sem hívták be – komolytalan jelentkezőnek gondolták. Aztán nem maradt más, mint a trükközés: hozzáadott néhány évet a korához, hogy egyáltalán esélye legyen bekerülni a személyes állásinterjúkra, és csak azokon árulta el valós korát. Ma az egyik legnagyobb banknál dolgozik termékmenedzserként. Húga, Annissza egyetemista. Ő még a tizenhatot sem töltötte be.
Szovjet teljesítménykényszer
A Szalijeva lányokkal ellentétben egyáltalán nem volt boldog gyermekkora a szovjet idők egyik elhíresült wunderkindjének, Irina Poljakovának. Irina ötéves korára elolvasott 26 kötetnyi Verne-regényt, tizennégy éves volt, amikor felvették egyetemre, közgáz szakra. Azt mondja, rendkívül szigorú, a szovjet korszaknak megfelelően csak a teljesítményben hívő szülei akkor sem dicsérték meg, ha ötöst hozott haza, hiszen „az volt a természetes”. Mivel egykeként nőtt fel, és nem voltak barátai – ráadásul, ahogy meséli, akkoriban még számítógép és internet sem volt, csak rajzfilm, naponta kétszer a tévében – az olvasás és a tanulás volt az egyetlen szórakozása.
Az egyetemen megbámulták, ujjal mutogattak rá, „mint egy állatkertben”. Így aztán talán annyira nem is meglepő, hogy Irina a nagykorúsága előtti időszakban már vágta a centit: számolta a napokat, hogy végre töltse be a tizennyolcat – és amint ez megtörtént, azonnal elköltözött otthonról, elment dolgozni, kivett egy albérletet. Ma tizennégy éves fiát neveli, akitől semmi különöset nem vár el: sem tanulmányi sikereket, sem csúcsteljesítményt, sem aranyérmet, sem vörösdiplomát.
