Egy texasi házaspár szeptember 10-én este néhány barátjukkal elment kicsit iszogatni a Rowlettben található Hang Time Bar & Grill nevű helyre.
Amint az a feleség, Natalie Wester Facebook-bejegyzéséből kiderül, a bejáratnál, amikor elkérték a személyi igazolványukat, a szájmaszkjuk levételére is felszólították őket. Wester azt írja, hangos volt a zene, nem mindent hallott pontosan, de azt gondolta, hogy csak azért kellett levenniük a maszkot, hogy a személyi ellenőrzésekor látható legyen az arcuk. Utána visszahelyezték az arcukra a védőtextilt, és leültek az asztalhoz. Fél óra elteltével odaült melléjük a pincérnő, és a következőt mondta:
Az étteremvezető küldött, mert én kedvesebb vagyok, mint ő.
Majd közölte velük: a maszk viselése tilos az épületben. Hozzátette, hogy joguk van ilyen szabályokat hozni, lévén, hogy magánvállalkozásról van szó. Majd pedig jöttek a „tudományos” érvek: a maszk amúgy sem véd, a használata olyan, mintha drótkerítéssel védekeznének a szúnyogok ellen, ráadásul az ember nem jut elég oxigénhez bennük.
Wester ekkor közölte a pincérnővel, hogy azért viselnek maszkot, mert van egy négy hónapos gyermekük, aki cisztás fibrózisban (veleszületett genetikai betegségben) szenved, és súlyos problémákat okozna, ha a kisbabájuk elkapná a Covidot. Ezért amikor Nataliék – nagy ritkán – kimozdulnak otthonról, mindig maszkot viselnek.
A helyi CBS hírportáljának az esetről megszólalt a tulajdonos is, és közölte: náluk a „dress code” azaz a kötelező viseletre vonatkozó előírás része a maszktilalom. Azt mondja, vérrel-verejtékkel hozta létre a vállalkozását, sok pénzt beleölt, úgyhogy joga van úgy dönteni, hogy nem akar maszkot látni az épületben.
Állítja, hogy neki nem volt tudomása arról, hogy a párnak van egy veszélyeztetett gyereke, de a szabály amúgy is mindenkire vonatkozik, tehát a jövőben is mindenkivel le fogják vetetni a maszkokat.
Natalie Wester azt írja a bejegyzése végén:
Sokkolt, hogy ilyen szintű az országban a tudatlanság, és félek belegondolni, mennyivel rosszabb lesz még a járványhelyzet, tudván, hogy milyen sokan gondolkodnak úgy, mint ahogy az étteremben dolgozók.
