Még aki az égvilágon semmi konkrét dolgot nem tud Kazahsztánról, az is egész biztosan hallott már a közép-ázsiai országról, ha más nem, a fiktív karakter, Borat jóvoltából. A világ jelenleg legismertebb kazahjának címét a – Sacha Baron Cohen által életre keltett – tévériporter helyett azonban most átveheti egy valóban létező ember, egy Imanbek nevű fiatal zenei producer. A fiatal művész az egyik számával március 14-én bezsebelte az év remixének járó Grammyt.
SAINt JHN Roses című dalából készített remixe egymilliárd fölötti lejátszásnál tart Spotify-on – a feldolgozást 2019-ben adták ki –, miközben az eredeti, 2016-os verzió még a százmillió lejátszást sem érte el a díjátadó idején.
Imanbek még nincs huszonegy éves – vagyis egyes országokban még alkoholt sem ihatna legálisan – de a remixéért kapott Grammyn kívül arra is büszke lehet, hogy ilyen fiatalon közös zenét adott ki – többi között – Rita Orával és Usherrel – úgy, hogy személyesen még valószínűleg nem találkozott egyikőjükkel sem, hiszen Imanbek még nem járt az Egyesült Államokban. Legalábbis a díjátadó utáni interjújában ezt mondta a Billboardnak.
Oké, de ki ez a kazah srác?
Imanbek Maratuly Zejkenov – vagyis a művészneve egyszerűen a keresztneve – 2000. október 21-én született Kazahsztánban. Édesapja tűzoltó, édesanyja pedig egy utazási ügynökségnek dolgozik – derül ki a New York Timesnak adott 2020-as interjújából. Egy Akszu nevű negyvenezres, széntermeléssel foglalkozó bányászvárosban nőtt fel, ahol vasúti mérnöknek tanult, és konkrétan egy vasútállomáson dolgozott diákmunkásként, mielőtt remixével meghódította volna a világot.
2019 nyarán, amikor felfedezte az eredeti számot, a remix elkészítése előtt megkereste a szerzőjét, a guayanai származású, de Brooklynban élő SAINt JHN-t (polgári nevén Carlos St. John Phillipset) Instagramon – aki nem válaszolt neki. Mikor befejezte a tízéves laptopján, az FL Studio nevű programban ingyenes szintihangmintákból összerakott illegális remixét – ezeket a részleteket egy videóinterjúból lehet tudni –, az eredeti szerző hivatalos engedélye híján egyszerűen csak megosztotta egy orosz közösségi oldalon.
Egy darabig nem is foglalkozott tovább a dologgal, csak élte tovább a megszokott életét, ami olyan lehetett, mint egy átlagos tinédzseré az egykori keleti blokkban. A sikerek előtt megosztott – de még mindig látható – Instagram-bejegyzései között plázázós, lakótelepen kocsik előtt pózolós és vízipipázós-piknikezős fotók is találhatók.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A Roses remix megállíthatatlan sikere
Az ezredforduló szülöttjeként nem meglepő, hogy Imanbek a közösségi médiának köszönheti sikerét: mire észbe kapott, már elképesztően népszerű volt a remixe a közösségi oldalon, ahova feltöltötte. Aztán 2020 elejére meghódította a TikTokot is, egy táncolós kihívásnak köszönhetően – itt egy összeállítás pár videóból annak, aki nem tudná, miről van szó.
A Roses feldolgozása népszerűbb is lett, mint SAINt JHN eredeti verziója. A szám sikereit látva az Effective Records nevű orosz kiadó leszerződtette a kazah producert, és segítettek neki, hogy a szám legálisan is megjelenhessen. Megkeresték a szám eredeti előadóját – akinek onnan lehet még ismerős a neve, hogy közreműködött Beyoncé szintén Grammy-vel díjazott 2019-es Brown Skin Girl című dalában –, SAINt JHN pedig meglátta az Imanbek feldolgozásában rejlő lehetőséget, fejet hajtott a TikTok táncosai és az kazah srácot képviselő kiadó előtt, majd beleegyezett a megjelenésbe.
Teljesen érthető a döntése, hiszen – ahogy a New York Times korábban említett cikke utal rá – Imanbek remixe a Billboard Hot 100 listáján a 4. helyig tudta magát feltornászni, míg Beyoncé száma – amibe beugrott közreműködni – a 76. helyig jutott csak. Az angol slágerlistát sem tudta volna meghódítani SAINt JHN a feldolgozás nélkül – ott a The Weeknd Blinding Lights-át taszították le.
Egy kazah ember Moszkvában
Imanbek a szerződése óta kétlaki életet él: Moszkva és Aszku között ingázik. 2019 végén kapta meg az jogdíj első részletét, a New York Times szerint ezután felmondott a vasútnál, és azóta a zenéléssel foglalkozik főállásban. Az első nagyobb bevételéből pedig teljesítette gyerekkori álmát, és megvette élete első autóját – mondta a jelölés hírét követően a Billboardnak 2020 decemberében.
Az Instagram-profilja alapján úgy tűnik, zenei sikerei megváltoztatták ugyan Imanbek életét, de nem szálltak a fejébe. Rita Orával idén februárban közösen kiadott Bang című EP-jéről például egy szó szerint flexelős képpel adott hírt – egy panelházzal és egy kis szeméttel a háttérben –, szigorúan a posztszovjet romantika jegyében.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A Moszkvában landoló arany gramofon
Grammy-jelöléséről az egyik moszkvai instagramos élő bejelentkezése alkalmával értesült. Egyszer csak a rajongók gratuláló kommentjeire lett figyelmes, ezért ráírt a menedzserére, aki éppen David Guettával és Rita Ora csapatával tárgyalt a Bang EP előkészületeiről. A válasz egy gratuláló üzenet volt – mesélte a díjátadó után Imanbek a Billboardnak.
Az interjúból az is kiderül, hogy majdnem lecsúsztak a közvetítésről: menedzsere ugyanis aznap úgy gondolta, elviszi egy alkalomhoz illő színházba egy alkalomhoz illő darabot megnézni, mert azt hitte, van még elég idejük.
Az előadás közben kaptak egy érdeklődő üzenetet a Grammy egyik producerétől, aki igazából azért jelentkezett be, mert egy óra volt hátra az év remixének járó díj átadásáig – a menedzser egészen addig abban a tudatban volt, négy óra van még a díjátadóig. Imanbek és a csapat ezért gyorsan lelépett az előadásról, így a díjat is át tudta venni a közvetítés keretében.
Az orosz és a kazah nép gyermeke
Érdekes módon nem csak a kazahok, hanem az oroszok is saját sikerükként könyvelik el Imanbek díjazását. Egy – az országát külföldieknek bemutató – orosz youtuber, az NFKRZ néven futó Roman Albertovics Abalin szerint az egyik orosz televízió a Miénk a Grammy? címet adta a kazah srácot bemutató riportjának.
Némi igazság van az orosz tévé címadásában: a Imanbeket egy orosz kiadó szerződtette le, és a díjnyertes remixet is ők adták ki a jogi helyzet tisztázása után. És az is teljesen érthető, hogy a Moszkvába kerülő díjat az oroszok magukénak érzik, hiszen talán ez az első olyan alkalom a Grammy történetében, hogy egy könnyűzenei díj Közép-Ázsiába kerül.
De azért kicsit olyan is, mint amikor Orbán Viktor a 2018-as foci vébén döntőbe jutó horvát válogatott sikeréhez azt fűzte hozzá: a horvát foci a „mi kutyánk kölyke”.
