Nincs titok a privát térben, ettől működik
Amikor feltesszük a kérdést, hogyan lehet hosszú távon megtartani a kapcsolatban a szexuális életet, akkor arra az a válasz, hogy a közelség és távolság dinamikáján keresztül. Ez a dinamika pedig nem másról szól, mint a párkapcsolati autonómiáról, azaz az önállósságról, privát térről. Sokan hajlamosak összekeverni a privát tér, privát élet fogalmát a szeretőtartással, félrelépésekkel, titkokkal. Erről szó sincs. A titkos életek legtöbbször tisztességtelenek, hazugságban és bűntudatban telnek azoknak a napjai, akik így élnek.
Egyszerű példával érdemes megközelíteni a titoktartás és a privát tér közötti különbséget: a WC-re járással a párkapcsolatban. Amikor vécézünk, magunkra zárjuk az ajtót. A partnerünk jól tudja, hogy miért vagyunk ott, elfogadja, hogy magunkra zárjuk az ajtót, ahogy azt is, ha a telefonnal 20 percig játszunk vagy az Instagramot pörgetjük vécézés közben. Ez egyértelműen privát tér, olyasmit csinálunk, ami nem tartozik a másikra, a saját dolgunk, békében vécézünk, nincs ebben semmi titok. Ugyanezt a privát teret mi is megadjuk a partnerünknek nap mint nap: nem nyitjuk rá az ajtót, nem kezdünk el vele fontos logisztikai vagy pénzügyi dolgokat megbeszélni, és nem is kérjük számon, hogy miért zárta magára az ajtót vécézés közben.
Ilyen magánéletnek számít a barátokkal való focizás, a foci utáni sörözés, a lányokkal való bulizás, vagy akár egy hosszú hétvége barátokkal – a partner nélkül. Mindezzel nem arra adunk jogot a társunknak, hogy titkos életet éljen, hanem arra, hogy feltöltődjön, kikapcsolódjon, hogy olyasmit csináljon, ami egyedül az övé. A párkapcsolatokban, és házasságokban nemcsak a baráti társaságokkal való kikapcsolódás vagy a hobbijaink megélése jelenti a privát teret, ugyanennyire privát térnek minősül az önkielégítés, a szexuális fantáziáink részletei, de akár a tisztálkodás (még a pattanások nyomkodása vagy az orrszőrzet eltávolítása) is.
Ezekre nem érdemes rákérdezni, bármennyire is kíváncsiak vagyunk, így a „kire gondoltál maszturbálás közben”, vagy a „mennyiszer és hogyan csinálod” kérdéseket is inkább hanyagoljuk. Mindenkinél máshol lehet a privát tér határa, így akadnak, akik már arra sem szívesen válaszolnak, hogy korábban hány emberrel feküdtek le – ezt tényleg a saját életük részének tartják, hazudni pedig nem szeretnének, csak azért, hogy jobb színben tűnjenek fel. Azt is fontos szem előtt tartani, hogy mi mennyire engedjük be a partnert a gondolatainkba. Vajon mindaz, ami a fejünkben jár és kimondjuk, előnyére válhat a kapcsolatnak, vagy éppen ellenkezőleg? Mennyit kell megosztanunk arról, mi jár a fejünkben?
A titkolózás az intimitás kárára mehet
A válasz az, hogy pont annyit, amennyi szükséges, de semmiképp sem annyit, hogy az a közösen megélt intimitás kárára legyen. Egy hétköznapi példával élve a határ valahol így érzékeltethető: nem célszerű részletesen beszélni arról, mi történt vécézés közben, ahogy arról sem, mennyire erős a menstruációs vérzésünk. Azonban például ha mindkettő jócskán eltér a szokásostól és betegség tünete lehet, jó ha jelezzük a partnernek, probléma van. Ezek nem titkok, nincs bennük hazugság sem.
A párkapcsolatokban ugyanis a titkok azt is jelentik, hogy valamiről hazudni kényszerülünk. A hazugságok olyan érzelmi távolságokat okozhatnak, hogy az intimitás is megváltozhat emiatt a kapcsolatban. Legyen ez akár egy gyerekkori trauma, abúzus súlyos titka, vagy egy korábbi kapcsolatban megélt vetélés, esetleg a szülők alkoholizmusa, előfordulhat, hogy éket ver a két ember közé, amíg titok marad.
A titkokat a félelem és a szégyen tarthatja életben.
Félhetünk elmondani amiatt, hogy mit szól majd a partner, szeret-e továbbra is, elfogad-e olyannak, amilyenek vagyunk, ítélkezni fog-e, ha megtudja. Bárki, aki úgy éli a mindennapjait a házasságában, párkapcsolatában, hogy súlyos titkokat cipel minden nap, tegye fel magának a kérdést, mit szólna hozzá, ha vele szemben tartana a társa ilyen titkokat?
Az is kérdés, hogy mikor jó elmondani a titkainkat. Az időzítés és a beszélgetés kezdeményezése még nehezebbé teheti a helyzetet. Ha valaki azonnal a titkaival indít bármilyen emberi kapcsolatot, könnyen szánalmat válthat ki a másik emberből. Márpedig a szánalom érzése megnehezítheti az egyenrangú kapcsolatok kialakulását. A titkokat tehát nem jó túl hamar elmondani, főleg nem egy induló szerelmi kapcsolatban. Annyit azonban megtehetünk, hogy ha nem is az első három randin, de az első félévben beszélünk azokról a titkokról, amik a párkapcsolatra hatással lehetnek.
A titkok őrizgetése hosszú távon valós lelki terhet jelent, hatására fokozott fáradtságot tapasztalhatunk, alacsonyabb lehet a teljesítőképességünk a munkában, mentális jóllétünk rosszabb minőségű lehet. A párkapcsolatok a kölcsönös bizalomra épülnek, a titkok pedig nehezítik a bizalom kialakulását. Ha az igazán nehéz titkokat nem mondjuk el a partnerünknek, az egyúttal azt is jelentheti, hogy nem bízunk annyira a kapcsolatunkban, sem a partnerben, hogy közelebb engedjük magunkhoz. Emiatt fájhat annyira, ha valaki mástól tudja meg később a párunk mindazt, amit titokban szerettünk volna tartani.
Ezeket a kérdéseket érdemes magunknak feltenni a titkokkal és a privát térrel kapcsolatban:
- Hogyan működött a titkolózás az előző kapcsolatainkban? Volt-e valaki, aki eljátszotta a bizalmunkat? Ez mennyire van hatással a mostani párkapcsolatunkra?
- Hogyan működött a privát tér az előző kapcsolatainkban? Képesek voltunk megadni azt a szabadságot a másiknak, amit mi magunk elvártunk jogosan? Hogyan működik most a privát tér? Léptünk át olyan határt, ami befolyásolta az intimitást a kapcsolatban? Van elég időnk önmagunkra?
- Milyen okok miatt nem akarunk beszélni a súlyosabb titkainkról?
Ha valaki úgy érzi, nehezen boldogul a titkaival, ha azok hatással vannaka mindennapjaira, érdemes felkeresni egy szakembert, aki segíthet abban is, hogy hogyan mondja el a partnerének. Szintén fontos szakember segítségét kérni, ha a privát teret nehéz kialakítani, esetleg féltékenységgel, birtoklási vággyal kell szembenézni.
Párkapcsolati és szexológiai tanácsadással foglalkozó szerzőnk korábbi cikkeit ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: 24.hu/Máté Csaba
