Visszakaphatom még az exemet? Újrakezdjem vele vagy sem? Kaphatok még egy második esélyt? – vannak, akik huszonéves korukban találkoznak ezekkel a kérdésekkel, és vannak, akik a válásuk után, akár az ötvenes éveikben tapasztalják meg ezt az élethelyzetet. A szakítás nem könnyű, és bármi is volt az oka, biztos, hogy egy folyamat végét jelenti minden kapcsolatban. Azt tartja a mondás, hogy felmelegítve csak a töltött káposzta jó, azonban vannak olyan kapcsolatok, amik valóban minőségibbek és tartalmasabbak lehetnek egy második eséllyel.
A szerelem megérdemel még egy esélyt
Mielőtt bárkit elítélnénk, fontos megjegyezni, hogy emberek vagyunk, hibázunk, és jó esetben a hibáinkból tanulunk. Ehhez mindenkinek joga is van. A szívügyekben a hibáknak súlyos következményük is lehet: válással, szakítással, szívfájdalommal járhatnak. A szívnek azonban van egy olyan tulajdonsága, hogy bárhányszor is törték össze, képes újra és újra szeretni. Ezért van az, hogy megbocsátunk és felejtünk, második esélyt adva annak, aki megbántott. Ezek a döntések többnyire az érzelmeken alapulnak.
Néha a szakítás után megbánjuk, hogy megtörtént. Ilyenkor egyértelmű, hogy maga a szakítás nem a megoldást jelentette a problémára, és talán több érzelmi tartalék van a kapcsolatban, mint hittük. Ez az a helyzet, amikor érdemes újrakezdeni, akár hónapokkal később is. Könnyű egymás karjaiba borulni és újra egyesülni abban az elképesztő érzelmi áradatban, ami ránk tör.
Azonban amikor egyedül vagyunk, felbukkanhatnak olyan gondolatok, amik az újrakezdés ellen szólnak.
Például, hogy vajon újra megtörténhet a szakítás, ahogy egyszer már megtörtént? Újra megcsal? Ismét elköveti majd azokat a hibákat, amiket korábban? Képes megváltozni? Ha nem, én képes vagyok őt elfogadni olyannak, amilyen? És ezek közt ott bújkál az a legfontosabb kérdés, ami a bizonytalanságunkat táplálja: mi a biztosíték arra, hogy a múltbéli hibák nem ismétlődnek meg? Nincs garancia. Nem is lehet, hiszen érzelmekről, szerelemről van szó, ez pedig az a dolog a halál és a születés mellett, amit nem tudunk irányítani. Visszaengedni valakit az életünkbe óriási lépés,
Hogyan csináljuk másodszorra, hogy jobb legyen?
A szakítás okát nem hagyhatjuk figyelmen kívül, éppen ezért fontos beszélni erről. Jó, ha mindkét fél végiggondolja, mi minden vezetett a szakításhoz. Tiszta lappal csak úgy lehet újrakezdeni, ha mindketten belátják, tettek azért tudatosan vagy tudattalanul, hogy szakítottak. Ez a tisztázó beszélgetés abban is segíthet, hogy meglássuk azt is, valóban tudjuk mindketten, mit rontottunk el, mit szeretnénk másképpen csinálni.
Ha hagyjuk, hogy a régi problémák újra közénk álljanak, csak újabb szakításra lehet számítani.
Az újrakezdésben ott van a szó: új – ezt úgy is felfoghatjuk, hogy valóban új kapcsolatot alakíthatunk ki együtt, akkor is, ha már van közös múltunk. Akkor tudjuk ezt meglépni, ha új határokat állítunk fel a kapcsolatban, szabályokat hozunk közösen, olyanokat, amik mindkét félnek megfelelnek. Beszéljük meg, mi az, ami mindkettőnknek jó, és mi az, amin muszáj változtatni! A határok tökéletesen jók arra, hogy a múltbéli hibákat elkerüljük, és a párkapcsolatot harmóniában éljük meg.
A kommunikáció a párkapcsolatok jelentős részénél problémás terület. A felek elbeszélnek egymás mellett, nem mondják ki a fontosabb érzelmeket, elkerülve a konfliktusokat. Pedig a viták hasznosak is lehetnek, sokat tanulhatunk belőlük. Egy kicsivel jobb kommunikációval egy újabb szakítás is elkerülhető lehet; ráadásul a közös jövőről való beszélgetéshez, tervezgetéshez is fontos a jó kommunikáció.
Lehetséges, hogy az újrakezdett párkapcsolatban a hétköznapi szokásokon is változtatni kell – könnyű visszacsúszni a korábban közösen megélt mindennapokba, de ha tudatosan állunk ehhez, akkor változtathatunk. Ilyen lehet a napi munkamegosztás, praktikus együttműködés területe, akár a randizások is, továbbá a közösen töltött minőségi idő. Az is lehetséges, hogy pont az énidő hiánya, az önfejlesztés hiánya (is) vezetett a szakításhoz. Ha a felsoroltakra kellő mennyiségű időt szánunk, az újrakezdés minőségibb kapcsolatot eredményezhet.
Kérdések, amiket jó feltenni az újrakezdéskor saját magunknak:
- Megérti-e a partner, hogy a szakításban mi volt az ő felelőssége?
- Megértem-e én, hogy milyen cselekedeim vezethettek a szakításhoz?
- Megfelelően és egyértelműen kommunikálom a partnerem felé az elvárásaimat? Hogy miben szeretnék változást?
- Én mit tudnék másképp csinálni?
- Megváltozott a partnerem? Ha igen, ezeket a változásokat képes hosszú távon is fenntartani?
- Ha semmi sem változott, képes vagyok-e szembenézni azzal, hogy esetleg újra szakítás lehet a vége?
Amennyiben képesek vagyunk közösen változtatni, elkerülhető a szakítás. Ha azonban benne ragadunk a szakítás-újrakezdés-szakítás-újrakezdés ördögi körébe, akkor sajnos egy se vele, se nélküle kapcsolatban találhatjuk magunkat. Ez pedig mérgező viszonyt jelent, amibe akár évekre is beleragadhatunk. Ha nehéz egymással beszélni a problémákról, ha az újrakezdést mindketten szeretnénk, de minőségibb formában, érdemes segítséget kérni egy szakembertől, aki segíthet a kommunikációban.
Párkapcsolati és szexológiai tanácsadással foglalkozó szerzőnk korábbi cikkeit ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: 24.hu/Máté Csaba
