Bochkor Gábor nemrég B. Tóth László műsorában bukkant fel, ahogy gyerekkorától kezdve beszélték át az életútját. Szóba került, hogy a rádiós Németországban is élt sokáig, ott járt egyetemre. Elárulta, hogy a katonság megúszása fiatal korában egyik fő célja volt.
Nekem 7 év Berlin adatott meg. Németül tudtam baromi jól, hát akkor mi a legkézenfekőbb? Germanisztika. És akkor oda hálistennek felvettek, a Humboldt Egyetemre. És így gyakorlatilag sikerült időt húznom igazából, mert én katona nem akartam lenni, és gondoltam, hogy az egyetemi évek arra baromi jók, hogy húzom, húzom, halasztom.
Később mégis behívták:
28 éves koromban behívtak sorozni. 18 évesekkel ott álltam a Zách utcában, és mondjuk úgy, hogy mindenféle betegségem volt. Idézőjelben. Ennek megfelelően E kategóriát kaptam, azaz alkalmatlant. Boldogan rohantam el a Zách utcából. Akkor egy rémálom volt katonának lenni, ma már sokkal profibb a hadsereg, akinek vonzó a pálya, ráadásul önkéntes, meg is értem. De akkor bekerülni abba, azt nagyon sok fiatal próbálta elkerülni. Nekem így sikerült.
