Élet-Stílus

A viták szükségesek a házasságban, de van, hogy azt érezzük: elég volt

A viták, veszekedések, konfliktusok bizonyos mértékig építően hatnak a párkapcsolatokra: normális, ha vannak viták, ezeken keresztül fejlődik a kapcsolat. Egyáltalán nem élvezetes, sőt rendkívül fájó tud lenni a vita, és van, hogy a nagy érzelemben övön aluli ütésekként hatnak a kimondott szavak. Ezek a szavak sajnos nem visszavonhatók, és hiába bánjuk meg, esdeklünk bocsánatért, ha nem figyelünk oda arra, hogy a tisztelet megmaradjon a veszekedések alkalmával is, akkor könnyen elveszíthetjük egymást.

Melyik párkapcsolati szakaszban várhatók a viták, és mi a lényegük?

A párkapcsolatoknak vannak szakaszai: a kezdeti, szenvedélyes időszakban nem jellemzők a veszekedések – kivéve, ha a kapcsolatban egyik vagy mindkét fél mérgező tulajdonsággal bír. Ahogy halad a kapcsolat, az idő elteltével az a kezdeti időszak, amikor szinte egymás szájából eszünk és teljesen egymásba feledkezünk, átalakul. Természetszerű folyamat eredményeként eljön az egymásról való leválás időszaka, ami általában eltérő időpontban történik meg mindkét fél számára. Ez abban nyilvánul meg, hogy az egyik fél már nem szeretne annyira sok időt tölteni a partnerével, mint korábban, szeretne többet eljárni a barátaival, szívesen fordítana időt a hobbijára is, de továbbra is szerelmes, és szeretné folytatni a kapcsolatot.

A partner pedig, ha ő még nem tart ennél a párkapcsolati szakasznál, nehezen viselheti a megváltozott helyzetet: gyakoriak a viták az eltérő vágyak miatt, emiatt eljön az alkalmazkodás korszaka. A hosszú távú kapcsolat egyik lényege az autonomitás, fontos megadni mindenkinek azt a szabadságot, amire vágyik, de ez nem jelenti azt, hogy valaki visszaél a kapott szabadsággal. Ez már egy másik kérdéskör ugyan, de fontos kiemelni, hogy ha valakinek megadjuk azt a teret, amire igazán szüksége van ahhoz, hogy önmaga legyen, nem jelent egyet azzal, hogy következmények nélkül azt tehet, amit csak akar: a bizalom kényes dolog.

Nem a válás az egyetlen megoldás, ha baj van
Több megoldás is lehetséges, ha a gondok a házasságban olyan mértékűek, hogy ketten nem tudjuk megoldani.

Az alkalmazkodás időszaka tulajdonképpen nem más, mint egyfajta gyakorlás: gyakoroljuk egymással a közös életet, összeszokunk, megtanulunk közösen bánni a pénzzel, beosztani a mindennapi tennivalókat, és igyekszünk emellett a saját életünkre is fókuszálni. Nehéz mindenhol helytállni, ez tény, de a magánélet és a munka, barátok egyensúlya szükséges a harmonikus élethez. Ez a gyakorló időszak rengeteg alkalmazkodást, lemondást és alkut igényel, és emiatt sok pár ebben a párkapcsolati szakaszban dönt úgy, hogy mégis inkább szakítanak. Az okok egyike az állandó vita, veszekedés, ami főleg arról szól, hogy nem tudnak megegyezni abban, kinek mi a fontos, hogyan lehetne jól összehangolni kettejük óhaját. Ezekről a vitákról pártanácsadáson rengeteg olyan sértést is elmondanak a kliensek, amik évekkel később is fájni tudnak. Nehéz általános határvonalat húzni az egészséges és egészségtelen viták között, hiszen semmilyen vita vagy veszekedés nem kellemes. De ezeket senki nem ússza meg.

Ha hiányzik a tisztelet, és jönnek a megalázó mondatok

A határvonal az egészséges és egészségtelen viták között biztos, hogy a tisztelet megadásában mérhető. Ameddig úgy veszekszünk egymással, hogy képesek vagyunk egymást tisztelni, nagy gond nincs. Az egészségesen működő párkapcsolatoknak a kölcsönös tisztelet az alapja, és amikor vitázunk, akkor is meg kell ennek lennie. Ha a felfokozott érzelmi hangulatban gyakori, hogy a partner kritizál, állandóan minket hibáztat, agresszívvá válik, vagy esetleg a testi agresszió is megjelenik, akkor nagy baj van. Ilyen környezetben biztos, hogy megjelenik a félelem, az elnyomottság érzése és a konfliktusok nem építőek, hanem rombolnak, de nagyon. Fontos meghallgatnunk egymást a viták közben, illetve igyekezzünk megérteni, miért dühös a másik fél, mi zavarja a viselkedésünkben.

Különböző emberek vagyunk, különbözőképpen viselkedünk, és képesnek kell lennünk arra, hogy elfogadjuk a partner nézőpontját, és érzéseit ne kérdőjelezzük meg.

Ha a viták arról szólnak, hogy a partner ellen harcolunk és nem a kapcsolatért, akkor az szintén figyelmeztető jel. Akadnak kapcsolatok, amikben a legfontosabb, hogy kinek van igaza. Ez lehet bármi, akár kisebb dolog is, ami aztán hetekig, hónapokig duzzadhat akkorára, hogy a két ember semmi máson nem vitázik valójában, csak azon, kinek van igaza. Tipikusan ilyen vitás helyzet lehet a pénz eltérő kezelési módja, vagy a háztartási munkák leosztása, az eltérő gondolkodás a kapcsolaton belüli férfi-női szerepekről. Azok, akik inkább a kapcsolat ellen dolgoznak a vitákban, azt kommunikálják, hogy az a helyes, amit ők gondolnak, és több energiát fektetnek bele abba, hogy bizonyítsák, nekik van igazuk, mint abba, hogy közösen megkeressék a probléma megoldását.

Javul-e bármi is a veszekedések utáni hetekben, vagy sem?

Az is lényeges része az egészséges és egészségtelen viták megkülönböztetésének, hogy megnézzük, a viták utáni napokban, hetekben, változik-e bármi a kapcsolatban. Számos párnál előfordul, hogy javul a kapcsolat minősége, miközben rengeteg párnál semmilyen változás nem tapasztalható, a viták pedig egy idő után újra előkerülnek és szinte szóról szóra ismétlődnek. Márpedig ha újra és újra harcolunk, az nem egészséges, valójában senki nem szeretne visszatérni ugyanazokhoz a vitákhoz.

Erre már rámehet akár az egészségünk is, az elnyelt harag és düh, a fájó mondatok, amiket egymás fejéhez vágtunk újra és újra felbukkanhatnak akár munka közben is, és van, hogy cseten vagy e-mailen zajlanak tovább a veszekedések napközben. Ha nincs fejlődés a kapcsolatban a viták után, csak ugyanaz ismétlődik, akkor biztos, hogy egészségtelen a helyzet, és egyre nehezebb lesz kijavítani az okozott károkat.

Felmerülhet a szakítás kérdése, hogy van-e értelme így folytatni, azonban lehet, hogy a kapcsolatban van még érzelmi tartalék, amivel lehet valamit kezdeni. Ezt onnan tudhatjuk, ha megkérdezzük magunktól, hogy százalékban mérve véleményünk szerint mennyire szeret a partner, és mi mennyire szeretjük a partnerünket. Ha ez a válasz ötven százalék feletti, akkor még lehet érzelmi tartalék, és lehet azon dolgozni, hogy egészségesebb és építőbb legyen a kapcsolat. Ehhez lehet, hogy mediátor vagy pártanácsadó vagy párterapeuta bevonása szükséges, aki segít abban, hogy a kommunikáción keresztül megtanuljuk kezelni a konfliktusainkat és úgy vitázzunk egymással, hogy abba ne haljunk bele egy kicsit mindketten.

Párkapcsolati és szexológiai tanácsadással foglalkozó szerzőnk korábbi cikkeit ide kattintva olvashatod el.

Kiemelt kép: 24.hu/Máté Csaba

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik