Élet-Stílus

„Otthon ülök szülés utáni depresszióval, és hónapok óta ez az első dolog, amin tudtam nevetni”

Interjú a Nemakarokbeleszólni Instagram-oldal alkotóival.

Pillanatok alatt felkapták a magyar Instagram-felhasználók a Nemakarokbeleszólni néven futó Instagram-oldalt – nagyon úgy tűnik, hogy ki voltunk már éhezve egy olyan felületre, ahol a saját életünkből is ismerős idegesítő mondatok hangzanak el. A pár másodperces videókban azok a figurák tűnnek fel, akik mindent jobban tudnak nálunk, és – bár egyáltalán nem kérjük – örömmel adnak tanácsokat, hogy mit hogyan kellene csinálnunk. A rettenetes karaktereket kitaláló és megformáló alkotókkal ültünk le beszélgetni: hármas interjú Tapasztó Orsi, Fancsikai Eszter és Bányainé Nagy Judit főszereplésével.

* * *

Hat nap alatt tizenháromezer követőtök lett. Hogy történhetett ez?

Tapasztó Orsi: Az a durva, hogy a hat nap ráadásul az oldal hivatalos indulása, de az első poszt óta csak négy nap telt el.

Akkor négy nap alatt tizenháromezer. Van köztetek marketinges? Vagy ennyi barátotok van? Vagy tényleg ennyire virális lett a tartalom?

Tapasztó Orsi: Utóbbi. Úgy tűnik, az emberek ennyire tudnak kapcsolódni a videók mondanivalójához.

Fancsikai Eszter: Azt hittük, első nap lesz kétszáz követő. Ehelyett pár óra alatt lett négyszáz, első estére ezer.

Bányainé Nagy Judit: Még aznap éjfél körül meglett a kétezer.

Fancsikai Eszter, Tapasztó Orsi és Bányainé Nagy Judit. Fotó: Mohos Márton /24.hu

Tehát leginkább azért népszerű, amit csináltok, mert mindenkinek megvannak a hasonló hülyéi az életében?

Tapasztó Orsi: Igen, ez a kulcsa. Persze, vicces meg cuki meg minden, de a lényeg, hogy bárki tud kapcsolódni. Ha megnézed, szinte mindegyik komment arról szól, hogy ez már velük is megtörtént.

Fancsikai Eszter: Az is belejátszik talán, hogy sokfélék vagyunk. Az életben is és a videókon is.

Tapasztó Orsi: Én eszem kolbászt, ők nem esznek.

Hogy kezdődött?

Tapasztó Orsi: Mindhárman elég régóta gyártottunk a saját Instagram-oldalainkra hasonló minivideókat. Észrevettük, hogy mennyire hasonlít a humorunk, a stílusunk, az értékrendünk, és elkezdtünk az Instán haverkodni, aztán pedig felmerült, hogy talán megérné közösen is csinálni. Azt álmunkban sem gondoltuk volna, hogy ekkora sikere lesz majd.

Jól értem: nem régi barátnőkként kezdtetek bele, hanem az instagramos lájkolások hoztak össze titeket?

Tapasztó Orsi: Annyira, hogy például Jucival most találkoztunk életünkben először.

Mármint hogy itt és most, az interjún?

Fancsikai Eszter: Igen. Én voltam a kapocs, de én is csak pár hónapja ismerem mindkettőjüket. Van egy YouTube-csatornám, a VegaMama, ahol komoly témákat is fel szoktam dolgozni: fenntarthatóság, növényi étrend, anyukatémák, és megfogalmazódott bennem, hogy Instán is szeretnék vicceskedő dolgokat csinálni. Kiderült, hogy Jucival szinte egy napon kezdtünk bele nagyon hasonló dologba, persze egymástól függetlenül, és ebből nem cicaharc lett, hanem elkezdtünk egymásnak írogatni, dicsérni a másik videóit. Aztán Orsinál is elpattant valami, és elkezdett hasonló felvételeket gyártani, aztán pedig már hárman álltunk neki. Nem mindenről gondolkodunk ugyanúgy, de talán épp ezért is működik ilyen jól.

Bányainé Nagy Judit: Eszteren keresztül találtam rá Orsira, és elkezdtem őt is zaklatni, hogy mennyire jó, amit csinál. Mostanában terveztünk volna amúgy is először találkozni hármasban, de így ez az interjú lett az apropó.

Fotó: Mohos Márton /24.hu

Erősek ezek a karakterek a videókban – van színpadi, filmes tapasztalatotok? Publikus, hogy mivel foglalkoztok?

Bányainé Nagy Judit: Középiskolában tánctagozatos voltam, de bejártam a drámások színészeti óráira is, azóta viszont nem volt kapcsolatom a színpaddal. Voltam barista és jogi asszisztens, HR-es és rendezvényszervező. Most pedig gyesen vagyok.

Fancsikai Eszter: Jártam Földessy Margit színi stúdiójába, hétévesen kezdtem, és huszonegy éves koromig tanultam ott, az általános, a gimnázium és még kicsit az egyetem mellett is. Egy ponton túl már csak hobbi volt, és amúgy is hiányzott a kreatív része, azaz, hogy én találjam ki, mit adok elő. És valószínűleg nem is lettem volna jó a színpadon. Elvégeztem a kommunikáció szakot, voltam irodavezető, aztán filmes gyártásvezető lettem, reklámokat, imázs-, illetve kis- és nagyjátékfilmeket csináltunk, amíg el nem mentem szülni. Közben létrehoztam a saját YouTube-csatornámat mivel hiányzott a kreatív vonal az életemből, illetve szerettem volna egyedül csinálni valamit. A nulláról kezdtem, megtanultam vágni, és éreztem, hogy ez az, ami abszolút kielégíti az igényeimet.

Tapasztó Orsi: Fizikus vagyok, az Energiatudományi Kutatóközpontban dolgozom, mellette mentálhigiénés szakembernek tanulok. Tizennégy éve élek Budapesten, Erdélyből költöztem ide. Abban is különbözünk, hogy a csajoknak kisbabáik vannak, én pedig örökbefogadó anyuka vagyok. Nekem semmilyen színészi tapasztalatom nincs.

Kaptál kéretlen tanácsokat az örökbefogadás témájában a nem annyira szakavatottaktól?

Tapasztó Orsi: Szerencsére nagyon keveset. Hálás is vagyok, hogy ezek eddig elkerültek. Amit viszont láttam az örökbefogadós fórumokon, na, az őrület: egy-egy családtag, közeli barát, aki elvileg szereti az embert, annyira bántó dolgokat tud írni, hogy hihetetlen.

Bányainé Nagy Judit: Szerintem nem is nagyon mernek élőben mondani ilyesmit, az örökbefogadás Magyarországon tabu, bár nem értem, miért.

Fancsikai Eszter: Ugyanez a helyzet, ha valakinek nem teljesen egészséges a gyereke. Van, aki zsigerből reagál rosszul, van, aki rosszindulatú, és sokan pedig szeretnének jól megnyilvánulni, de nem megy nekik. Nem tanította meg senki, hogy miként reagáljunk ilyen helyzetekben.

Volt előttetek minta, azaz vicces tartalom, amit imádtatok, és hasonlót szerettetek volna? Vagy minden előzmény nélkül jelentek meg a minivideók az életetekben?

Bányainé Nagy Judit: Nekem hatalmas szerelem a Sazabio Instagram-oldal és a Síkidegvagyok, meg szerettem a Sokan kértéteket is, rongyosra néztem a videóikat, ezek is hozzájárultak ahhoz, hogy a saját oldalamon elkezdjem gyártani a hülyeséget. Egyébként az indíttatás kicsit más hármunknál: persze, fricska meg görbe tükör, de a mögöttes tartalom eltérő. Nekem az, hogy nagyon-nagyon felbosszant, amikor valaki kéretlenül szól bele mások életébe. Lehet véleményt nyilvánítani, de a „hát én nem akarok beleszólni, de…” típusú beszólásokból elegem lett, főleg a várandósság és a babázás mellett, mert ilyenkor kapja az ember a legtöbb kéretlen jó tanácsot, segítséget és megjegyzést.

Fotó: Mohos Márton /24.hu

Akkor viszont menjünk végig ezen a körön: nektek mi a mögöttes tartalom?

Fancsikai Eszter: Egyrészt nekem is a kéretlen beleszólás, másrészt az is borzasztóan zavaró, ha valaki tapasztalat nélkül okoskodik. Orsi az első videójában például elmondja, hogy náluk mindig is jól aludt a gyerek, de szívesen ad tanácsot, hogy mit tegyen, akinek nem alszik jól a babája. Sokan talán nem tudják, de egy kismama, egy friss anyuka iszonyatosan egyedül van. Nagyon durván egyedül. És erről senki nem beszél, inkább az a hozzáállás jellemző, hogy „neked most lett gyereked, neked boldognak kell lenned”. A YouTube-csatornámon foglalkozom a szülés utáni depresszióval, a testképpel, igyekszem tabukat döntögetni – viszont ezeket csak az érti, aki éppen aktuálisan benne van, és ő talán azt is érzi, hogy most ugyan szar a helyzete, de legalább nincs egyedül. Szóval, röviden: nekem az érzékenyítés a legfontosabb, és ezt talán a videóinkkal is el tudjuk érni.

Volt is olyan kommentelő, aki azt írta, ő is ilyen idegesítő volt korábban, és nagyon gyorsan abbahagyta. Nekem ez egy misszió.

Tapasztó Orsi: Nekem ezzel kapcsolatban az van a fejemben, hogy a mai nőnek minden téren baromi nehéz megfelelnie. Miért szültél? Miért nem szültél? Miért most szültél? Miért fogadtál örökbe? Miért nem fogadtál örökbe? Hogy gondolod azt, hogy gyerek nélkül éled le az életed? Miért dolgozol? Miért ülsz otthon? A férjed tart el? Egyszóval: nem tudsz olyat csinálni, amire nem állnának fel egy csomóan, hogy ítéletet mondjanak feletted. A nő akárhogy csinálja, az nem elég jó. Ez szerintem benyomja a gombot mindhármunknál. És még egy fontos dolog: mi nem állunk ki az otthonszülés vagy mondjuk a Waldorf mellett – mi a mellett állunk ki, hogy mindenki úgy csinálja a dolgokat, ahogy neki a legjobb. Az a legfontosabb üzenet, hogy ne ítélkezz.

Fancsikai Eszter: Ráadásul az ítélkezés mindenben benne van. Önmagában nem is az a legnagyobb baj, ha valaki kéretlenül tanácsot ad – ha nem lenne ott mögötte az, hogy „mert én jobban tudom”, és hogy ez a helyzet azért állt elő, mert te elrontottad.

Nem szeretnék nagyon belemenni a nemzetkarakterológiába, de nem lehet, hogy ez a magabiztos kioktatás, kéretlen okoskodás kicsit magyaros sajátosság?

Fancsikai Eszter: Dehogynem. Vannak ezek között nagyon magyar dolgok; nem véletlen, hogy a tegnapi, fogyókúrával kapcsolatos posztomat azzal a mondattal osztottam meg, hogy „Hazai ízek”. Az, hogy belemegyünk a másikba, nagyon magyaros tud lenni.

Talán éppen ezért van, hogy sok videótokról, és ez nem kritika akar lenni, a Szomszédok jut eszembe – az okoskodó, kéretlen jótanácsokat osztogató karakterek. Abban a videótokban például, amiben Orsi kissé fájlalja, hogy fiatalon nagymama lesz, és elhangzik a szájából a „Nem lényeg. Ti legyetek boldogok”, egy az egyben Janka nénit látom. Vagy csak én érzem így?

Tapasztó Orsi: Simán lehet. Meg Magdi anyus a Barátok köztből.

Fancsikai Eszter: Nekem is eszembe jutott már a Szomszédok. Az egyik Insta-sztorinkról bevillant a sorozat zárójelenete, amikor a kamerába beszélnek a szereplők.

Fotó: Mohos Márton /24.hu

Elhangzott már a gyereknevelés, a vega-vegán életmód – mik azok a területei az életnek, amiknél a legzavaróbb az illetéktelen okoskodás?

Tapasztó Orsi: Mik nem? Minden, amiben éppen vagy.

Fancsikai Eszter: Sőt, nemcsak amiben vagy. Szociálisan érzékenyek vagyunk – engem például sokszor jobban zavar, amikor mások életébe szólnak bele, mint ahogy mondjuk a Meseország mindenkié könyv esetében történik – csak hogy egy aktuális ügyet említsek. De nyilván van ezer hasonló példa. Amikor másokat támadnak, tehetetlenséget érzek, és az nagyon zavaró.

Ha már a mesekönyv szóba került: erről szólt az egyik legutóbbi posztotok is. Lehet, hogy a jövőben közéleti kérdésekre is reflektáltok majd?

Fancsikai Eszter: Erőltetni nem fogunk dolgokat, de amiről van véleményünk, arról biztosan beszélni is fogunk.

A stand-uposokat mindig arról kérdezgetik, hogy ez a sok hülyeség tényleg megtörténik-e velük. A videóitokat látva pedig az merült fel bennem, hogy ezeknek hány százaléka az, ami így vagy nagyon hasonló szavakkal tényleg elhangzott a fületek hallatára.

Fancsikai Eszter: Nekem egyik sem hangzott el ebben a formában. Leginkább Facebook-csoportokból inspirálódom, ott nagyon kemény dolgok mennek.

Bányainé Nagy Judit: Nálam viszont az összes elhangzott. Nyilván sarkítok kicsit a szövegnél, de minden egyes videóm megtörtént eseten alapul.

Jól érzem, hogy kiapadhatatlan a problématár, amivel tudtok foglalkozni?

Nagy Judit: Ahogy a világ változik, újabb és újabb témák jönnek.

Fancsikai Eszter: És közben nekünk is tágul a látókörünk.

Tapasztó Orsi: Talán elmondhatjuk, hogy megkerestek minket társadalmi felelősségvállalás tematikában – egy betegséggel kapcsolatos alapítvánnyal fogunk együttműködni, és ennek baromira örülünk, merthogy mi is úgy terveztük, hogy a vicces tartalmak mellett szeretnénk arra is koncentrálni, hogy fontos ügyekre felhívjuk a figyelmet.

Tehát nem az lesz az influenszerkedésetek eredménye, hogy jönnek a termékmegjelenítést tartalmazó posztok? Egyre több a lájkoló, nyilván sok ismert arc ilyenkor már látná a lelki szemeivel a dollárjeleket.

Fancsikai Eszter: Én azt gondolom, hogy önmagával a reklámozással semmi gond nincs, ha olyasmit hirdet valaki, ami passzol az értékrendjéhez, és nincs azzal sem baj, hogy valaki meg tud élni abból, amit csinál, és amit az emberek szeretnek. Viszont a mi oldalunknál ezt nagyon szigorúan vesszük, fejétől bűzlene a hal, ha nagyon belemennénk ilyesmibe.

Magyarországon nagyon sokan nem értik az iróniát, ez nagyszerűen látszott például a Meseország-könyvvel kapcsolatos videótok alatt is. De ha valaki pont olyan személyiség, mint akiket kifiguráztok egy-egy videóban, az mennyire ismer magára? Szerintetek lejön neki, hogy, „basszus, én pont ilyen baromságokat szoktam mondani”?

Nagy Judit: Lehet, hogy elsőre nem, de talán egy idő után észreveszi magát.

Fancsikai Eszter: Ha valaki nagyon sokat röhög egy kifigurázott embertípuson, akkor csak leesik neki előbb-utóbb az is, hogy épp magán röhög.

Előfordulhat, hogy ti is azon kapjátok magatokat, hogy épp olyan mondatot mondtatok ki, ami akár egy videótokban is elhangozhatott volna?

Tapasztó Orsi: Hogyne. Emberek vagyunk.

Fotó: Mohos Márton /24.hu

És ha élőben hozzátok vágnak egy-egy ilyen beszólást, arra tudtok ott helyben humorral reagálni?

Bányainé Nagy Judit: Én igen. Most már igen. Korábban azt csináltam, hogy mosolyogva bólogattam, és közben zsörtölődtem magamban. Nem szabad. Azt, hogy igenis bele kell állni ezekbe, nem is az anyaság alatt tanultam meg, hanem már korábban, a vegánsággal kapcsolatos jótanácsok hallatán. Az „úristen, és nem fogsz így meghalni?” típusú kérdéseknél. Sokszor fekete humorral reagáltam, és ilyenkor általában vége szakadt a beszélgetéseknek.

Fancsikai Eszter: És általában az anyaság és a vegánság kapcsán is ugyanazok a briliáns megjegyzések jönnek elő újra és újra. Hogy például mit tennék, ha egy lakatlan szigeten…? De hát nem vagyok ott!

Bányainé Nagy Judit: Én egy időben annyira meguntam az állandóan ismétlődő kérdéseket a veganizmussal kapcsolatban, hogy hordtam magamnál egy kis füzetet. Beleírtam minden egyes kérdést, és az azokra adott válaszaimat. Mindig nálam volt, és ha felmerült ez a téma, odaadtam az érdeklődőnek azzal, hogy olvassa át, és ha még ezek után is van kérdése, szívesen válaszolok.

Megírt szövegeket hallunk a videókban vagy improvizáltok?

Tapasztó Orsi: Van egy alapötlet, aztán nyomjuk.

Fancsikai Eszter: És végül mindig az első verzió a legjobb.

Bányainé Nagy Judit: Én post ittel odarakom a legfontosabb kulcsszavakat a telefon mellé, és azok mentén haladok.

Fancsikai Eszter: Ez de jó ötlet!

Olvastam egy érdekes kommentet az egyik posztotoknál: „Annyira szeretem, hogy itt vagytok az online térben és mutatjátok a görbe tükröt. Kicsit jobb így nevetni és feldolgozni azokat a seggfejeket, akiket a fizikai létben el kell viselnünk”. Akkor az eddig említett misszióitokhoz itt egy újabb, igaz? Segíteni a gőz kieresztésében.

Tapasztó Orsi: Így van. És ez csak egy komment, de közben rengeteg privát üzenet is érkezik, hogy például: „otthon ülök szülés utáni depresszióval, és hónapok óta ez az első dolog, amin tudtam nevetni”. Elbőgtem magam, amikor olvastam. Nyilván nem mi fogunk szülés utáni depressziót megoldani ezzel az Instagram-oldallal, de legalább egy felszabadult röhögést okoztunk neki. Ez óriási!

Nektek is tud terápiás eszköz lenni, amikor felmondtok egy ilyen szöveget? Fel tudjátok így dolgozni, levezetni az idióták okozta stresszt?

Tapasztó Orsi: Nagyon hittem az írásterápiában, és most már megértettem azt is, hogy ez színészkedéssel is működik, és itt most nagyon kis betűvel mondtam a színészkedést, hiszen nem ez a szakmánk. Eljátszok valamit, és ezzel kiterápiázom magamból.

Fancsikai Eszter: A kismamáknak az elveszettség, a láthatatlanság-érzés nagyon nehéz tud lenni. Amikor az ember várandós, indokolatlanul a tenyerén hordozza mindenki, a szülés után meg kész, mintha elvágták volna. Onnantól te már senkit nem érdekelsz, csak a gyerek. Ezek rohadt nagy közhelyek, azért is nehéz beszélni róluk. Szóval, nekem ez az Instagram-oldalunk kicsit azt jelenti, hogy újra létezem.

Kiemelt kép: Mohos Márton /24.hu

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik