Élet-Stílus

Házasság indiai módra: A betiltott kasztrendszer továbbra is létezik, csak máshogy nevezik

Miért nézne meg bárki is egy nyolcrészes, dokusorozatnak álcázott randi-realityt, amiben indiai fiatalokat próbál összeboronálni egy házasságközvetítő? Mert egy teljesen abszurd világot mutat be, ahol a randikon ott ül a fél család – még abban az esetben is, ha Amerikában élő és ott is született fiatalokról van szó –, és bár a benne szereplő férfiak sokszor kifejezetten úgy fogalmaznak, hogy feminista feleséget keresnek, mégis minden elképesztő módon szexista. Ezek mellett pedig finoman tálalt rasszista megjegyzések is elhangzanak, ami egyébként sem szerencsés, a BLM-mozgalom közepén meg aztán pláne nem.

Az Indian matchmaking címe (magyarul: Házasság indiai módra) nem teljesen fedi le a sorozatot, mert esküvőket nem látunk benne, csak randikat. Kicsit olyan az egész, mint a Dating Around, csak itt a randikon sokszor ott ülnek a szülők meg a nagybácsik is, a találkozókat pedig egy házasságközvetítő szervezi le, aki egyeztet horoszkópkészítőkkel meg arcolvasó guruval is, aki egyébként a kétszer két méteres irodájában egy okostelefonos fotó alapján mondja meg valakiről, hogy az épp egy kedves fiatalember-e, vagy egy makacs nő.

Utóbbi, mármint a makacs jelző a kelleténél (nullánál) többször hangzik el a műsorban szereplő nőkkel kapcsolatban, általában akkor, ha azok tanultak, függetlenek, dolgoznak, esetleg saját vállalkozásuk van, és ezek mellett még elvárásaik is vannak a férfiakkal és egy kapcsolattal szemben.

Fotó: Netflix

Nekik általában azt javasolja a házasságközvetítő Sima Taparia, hogy ha társat akarnak találni, „alkalmazkodniuk kell”, legyenek „rugalmasabbak” és „megalkuvók”, de többször elhangzanak ezekben az esetekben az „alázatos” és az „engedelmes” kifejezések is. Taparia többször tesz megjegyzést a jelöltek külsejére és megjelenésre is, például lazán mondja azt az egyik nőre, hogy nem túl fotogén, egy másikat pedig úgy jellemez:

Szép, mosolygós, magas, vékony, ápolt, tanult, jó családból való. Százból 95 pontot adok neki.

Szexista megjegyzései miatt Taparia már mémesedett is a közösségi oldalakon. De nemcsak Mumbai egyik – állítólag – legkeresettebb és legismertebb házasságközvetítője kapott kritikákat, hanem maga a műsor is, amiért az elrendezett házasságokat, sőt sokszor kényszerházasságokat egyfajta rózsaszín vattacukorfelhőbe csomagolt álomként mutatja be azzal, hogy a részek elején egy-egy idősebb házaspárt arról beszéltetnek, miként házasította össze őket évtizedekkel ezelőtt a két család, de hogy ezt mennyire nem bánták meg. A kényszerházasságok romanticizálása ebben a dokusorozatban pedig azért is érdekes, mert ugyanebben a műsorban többször szó esik a válásról is: az egyik párkereső lány anyja például Amerikába menekült a lányaival, egy másik férfinak pedig az apja került börtönbe, miután bérgyilkost fogadott, hogy megölesse volt feleségét.

Hasonló háttér és tiszteletre méltó család

Indiában a törvények szerint már betiltották a kasztrendszert, ám az a gyakorlatban továbbra is működik, még az USA-ban élő indiaiak körében is. Ez kiderül a műsorból is, amiben a párt kereső fiatalok elmondják, milyen kritériumoknak feleljen meg leendő férjük/feleségük, olyan ártalmatlannak tűnő kifejezésekkel, hogy a másiknak legyen „hasonló háttere” és „tiszteletre méltó családja”. A kritériumok közt sokszor szinte centire pontosan megadják, hogy a másik milyen magas vagy alacsony lehet, mennyivel lehet fiatalabb vagy idősebb, milyen vallású legyen.

A bőrszín fontossága egészen hirtelen és váratlanul jelenik meg a sorozatban, Sima Taparia rengetegszer és teljes természetességgel ejti ki száján azt, milyen jó, hogy az adott embernek világosabb a bőrszíne.

De nemcsak ő tesz így, hanem az egyik párt kereső nő is, aki mintegy mellékesen szúrja be a bőrszínt az elvárásai közé: „Legyen ambiciózus, szenvedélyesen szeresse a munkáját, legyen vicces és extrovertált, járjon el gyúrni, legyen fitt, ne legyen túl sötét a bőre és legyen családcentrikus.”

Fotó: Netflix

A bőrszín mellett a sorozat házasságközvetítője ugyanilyen természetességgel beszél arról is, hogy megfelelő-e a másik tanulmányi háttere, a családja vagy az, hogy melyik régióból származik. Az egyik anya például azért utasított vissza több ajánlatot is, ami a fiának érkezett, mert az adott nőknek nem volt megfelelő a végzettsége vagy a magassága. Ennek a fiúnak egyébként nem volt túl sok kikötése a leendő menyasszonnyal kapcsolatban, csak az, hogy hasonlítson az anyjára, akivel „extrém szoros a kapcsolata”.

Házasságközvetítő vs. Tinder

Egy másik párkereső férfi állítólag már több mint száz nőt utasított vissza, a legtöbbel találkozni sem akart, az első nő aki kicsit is felkeltette a figyelmét, egy modell volt, de – spoiler következik – végül azzal sem jött össze. Ugyanez a férfi egyébként ujjlenyomatos beléptetőrendszert építtetett a gardróbjához, a koktélt szalvéta helyett egy-egy bankjegy kíséretében tálalja a vendégeknek, a házában pedig van egy oltár az egyik indiai istenségnek, akinek szintén van egy saját gardróbja, hogy minden nap új ruhába lehessen öltöztetni.

Ezt a férfit a házasságközvetítő Sima Taparia egyébként kész főnyereményként tálalja a családi háttere és a világos bőrszíne, illetve megnyerő külseje miatt. Ám azt az Amerikában élő indiai nőt, aki elvégezte a jogot és az eddig jelentkező férfiakat azért utasította vissza, mert azoknak nincs célja az életben, úgy jellemzi, hogy makacs és nehezen kezelhető.

Fotó: Netflix

Mindezek mellett pedig sokszor meglepően felvilágosultnak és modernnek tűnik a műsor és a benne szereplők, már amennyiben modernnek és felvilágosultnak lehet nevezni azt, hogy a házasságközvetítő által összeboronált párok két jól sikerült randi után mégsem állnak azonnal oltárhoz, sőt képesek nemet mondani a másiknak, vagy egyszerűen lemondani az indiai hagyományoknak megfelelő társkeresésről, hogy inkább egy randiappon találjanak valakit, akivel igazán megértik egymást.

Kiemelt kép: Netflix

Ajánlott videó

Olvasói sztorik