Ez volt a Fald fel Amerikát!
A gasztrosorozat nyolc szezont és 155 epizódot élt meg az Egyesült Államokban, ebből az első négy évad volt egyértelmű sikertörténet, mikor még Adam Richman vezette a műsort. Az ötödik szezonnál volt egy váltás, a kilépő Richmant a színész-humorista Casey Webb váltotta, aki nem igazán nyerte el a nézők tetszését: a műsor formátuma ugyan megmaradt, de Webb nem tudott olyan szimpatikus karakterré válni, mint elődje, a nézők még petíciót is indítottak, hogy tegyék ki őt a műsorból, Richmant pedig hozzák vissza. A nyolcadik szezon félbeszakadt három hónapra, kis újratervezéssel végül lenyomták a maradék epizódokat, Webb pedig megkapott egy kilencedik évadot is, ami a koronavírus-járvány miatt egyelőre függőben van.
De a Fald fel Amerikát! igazi sikere Richman személyében rejlett, akinek a műsor forgatása előtt fogalma sem volt arról, mi lesz a végeredmény:
Voltam a szereplőválogatáson, semmifajta ötletelésben vagy kreatív tervezésben nem kellett részt vennem a legelején. Nem is volt szó ilyenekről, hogy majd kihívásokat hajtok végre a műsor végén. Az eredeti koncepció az volt, hogy dumáljunk a kajáról
– mesélte egy interjúban néhány évvel ezelőtt. Csak a hatodik szereplőválogatáson kapta meg a műsort, szóval küzdenie kellett érte. Előélete persze volt: mindig is evésfanatikusnak gondolta magát, a kilencvenes éveket is éttermek körül töltötte, naplót vezetett a legjobb amerikai kajáldákról.
A műsor koncepciója az volt, hogy Richman az államokat bejárva elutazott kultikus gyorséttermekbe, ahol megnézte, hogyan rakják össze az ínycsiklandó amerikai burgereket, burritókat, palacsintákat, miegymást, beszélt kicsit a helyiekkel, az adás második felében pedig megpróbált teljesíteni egy kajakihívást. Alább van is egy videó erről, amikor tizenkét húsos szendvicset kell fél óra alatt magába tuszkolnia. Nagyjából e körül forgott az összes epizód, aztán Richman vagy sikerrel vette kajaakadályt, vagy nem.
Richman színészként végzett a Yale-en, szóval soha előtte nem kellett ilyen kompetitív ételkihívásokban részt vennie, ezért orvosokkal is konzultált a műsort megkezdése előtt: szakemberekhez járt, hogy beszéljen velük arról, mennyi veszélyt rejt magában a mértéktelen zabálás ilyen ütemben és ilyen mennyiségben. Akadályt rövid távon nem láttak a dologban, szóval megkezdődött a forgatás, a Fald fel Amerikát! pedig a magyar tévépiacra is betört komoly sikerekkel.
A felvételek előtt a műsorvezető abszolút hanyagolta az evést, hogy képes legyen magába tömni ezeket a dolgokat:
A kihívást megelőző napon nem ettem, vagy csak nagyon keveset. Ellenben sokat ittam a hidratálás végett. A legfontosabb azonban az edzés volt: úgy edzettem, mint egy őrült. A felvétel előtti estén és még reggel is.
A műsort imádták az amerikaiak, nem is véletlenül: a helyeken, ahol Richman megfordult, komoly tradíciót jelentett az evés. A különböző kajálási rekordokat megdöntő vendégek képe a falakon csüngött, trófeákkal, medálokkal jelezték az éttermekben, ha valaki megugrott egy ilyen kihívást. Ez a fajta versenyszellem a mellett, hogy áthatja az országot, kellő érdeklődést is generált a Fald fel Amerikát! iránt. Az USA-ban az evés és a jó kaják szent dolognak számítanak: ha egy étel jó és van benne különlegesség is, annak híre megy az országban, újabb vendégeket csal oda, és kis szerencsével kultikussá teszi azt idővel (magát a formátumot itthon is ki lehetne próbálni valami nagy evővel, ahogy öt tál pacalpörköltet magába dönt, esetleg tizenkét sajtos-tejfölös lángost elfogyaszt a balatonakarattyai strandbüfében).
Persze a széria komoly kritikákat is kapott, ám a 2010-es évek legelején még az egészséges táplálkozás hirdetése nem öltött olyan méreteket, mint manapság, szóval nem kellett ellenszélben forgatni. Híres ellenlábasai is voltak Richmannak, a néhai Anthony Bourdain például borzalmas kritikákkal illette az egészet, egyik atlantai standupos fellépésén így kelt ki a műsor ellen, amikor megkérdezte a közönséget, miért nézik a show-t:
Szerintem azt akarjátok, hogy meghaljon ez az ember. Valljátok be. A Közel-Keleten népszerű a műsor: Afganisztánban, Líbiában, Iránban. Higgyétek el, ezzel az ISIS-be is lehet toborozni. Ha belegondolok, a műsor a legrosszabb amerikai sztereotípiákat erősíti: az amcsik dagadtak, lusták, pazarlóak. Most gondolj bele, megnézi egy afganisztáni kecskepásztor, azt fogja mondani, basszus, Amerika szörnyű hely, csatlakozni akarok az ISIS-hez.
Viszlát, szemétkaja!
A negyedik évadban történt egy apróbb változás mind a címet, mind a műsor felépítését illetően: az eredeti Man v. Food cím után a Man v. Food Nation nevet kapta meg a széria, Richman pedig többé nem ment bele kihívásokba, helyette a műsorkészítők által toborzott lelkes nézők zabáltak hatalmasakat. A negyedik évad után viszont Richman otthagyta a műsort. Két verzió volt ezzel kapcsolatban. A műsorvezető azt kommunikálta, hogy beleunt ezekbe a kihívásokba, és nem akarta megvárni, míg a nézők nekiszegezik a kérdést, miért nincs valami új dolog a show-ban. Másrészt ott volt a pletyka, hogy depressziós lett a túlsúlytól, az orvosai pedig eltiltották az őrült evéstől, ám ezt egy BBC-s interjúban ő maga cáfolta.
Nem hiányzik a pszichológiai kihívás, amikor egy bitang csípős étel után tele van a gyomrod mindennel
– szögezte le. Utóbbi valóban necces része volt a műsornak, Richman ugyanis nem kizárólag hatalmas kajatömegeket próbált elpusztítani, de egyéb ételes kihívásokba is belement. Különféle mexikói, csípős paprikás ételeket tömött magába, melyek között a világ legerősebb csilijeit is kipróbálta. Ilyen mértékű fűszerezés pedig bizonyosan nem tett jót a gyomrának. Később egy savlekötő gyógyszermárka arca lett, miután hosszú ideje szenvedett már a gyomorégéstől (két éve szerepelt a Hot Ones! című műsorban, ahol elmesélte, majdnem meghalt a Fald fel Amerikát! forgatásán, mert a szellemcsilivel nem tudott mit kezdeni a szervezete).
Távozása után a legkomolyabb hír az volt vele kapcsolatban, hogy meghívták a Soccer Aid elnevezésű jótékonysági celebfocimeccsre, ahol olyan sztárokkal lépett a gyepre, mint Jeremy Renner vagy Robbie Williams. Mikor meginvitálták, zokogni kezdett, és komoly fogyásra szánta el magát. Félig-meddig vegán étrendre tért át, huszonhét kilótól szabadult meg.
A brit Cosmopolitan emiatt címlapra tette a focirajongó, pucér Richmant:
Lesz még műsora?
Napjainkig jó pár főzőműsorban szerepet kapott, reggeli beszélgetős talkshow-kban kvázi sztárszakácsnak hívják meg, valamint kiadott egy rakás könyvet is. Az biztos, hogy tervben van egy új műsora a briteknél, aminek a címe már megvan: Adam Richman: Supperman. A főzős tartalomba celebeket is meghív majd, szóval alapvetően ez is egy mainstream műsor lesz, ám a járvány miatt egyelőre nem sok hír van róla. E mellett májusban elindított egy YouTube-csatornát Adam Richman’s Quest For The Best néven, ahová hat videó került fel eddig, mindegyik keksz témában – tulajdonképpen édességeket tesztel Richman.
Nagy eséllyel utóbbi ötletet a koronavírus-járvány szülhette, mert nem sok izgalom akad a videókban, jól szemlélteti ezt az a 2400 feliratkozó, akik rendszeresen értesülni szeretnének az egykori evőgép videós munkásságáról. A legfrissebb hír róla sporttal kapcsolatos: tulajdonjogot szerzett az angol negyedosztályban játszó Grimsby Town F.C. focicsapatában. Mint írta a Twitter-oldalán, ezt pusztán azért csinálta, mert imádja a focit, és amúgy is sokat jár Nagy-Britanniába:
Fociőrültként sokat jelent ez nekem, főleg, hogy egy olyan klub gondolt rám, ami ekkora történelemmel bír.
És ha már foci: egy nagyszerű YouTube-sorozatban is közreműködik, a COPA90 csatornáján alapból focival foglalkoznak, de Richman megmutatja, milyen tradicionális kajákat kínálnak például egy Los Angeles-i meccsnapon.
Kiemelt kép: Mike Pont/WireImage
