„Hogyan lehet szembenézni azzal a kulturális örökséggel, amit inkább elfelejtenénk?”

Rédling Hanna 2016 óta keres olyan magyar panziókat, amelyek a rendszerváltás környékén élték fénykorukat. Két éve már fotózza is ezeket a helyeket, tizenhat szálláshely alapján készítette el mestermunkáját, melynek fő kérdése: hogyan lehet szembenézni egy olyan kulturális örökséggel, melyet legszívesebben elfelejtenénk?

A pécsi születésű fotográfus, Rédling Hanna a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen és a rotterdami Willem de Kooning Academy-n végezte alapképzését, júniusban pedig mesterdiplomát szerzett a MOME-n.

Fotó: Rédling Hanna

 

Idei mestermunkája a Color TV, Queen Beds, Exotik Dreams címet viseli. A rendszerváltás környékén nyílt magyar panziók kelet-európai,  olcsó megoldásokkal tarkított hangulatát örökítette meg.

Fotó: Rédling Hanna

 

A fotográfus úgy véli: „A rendszerváltás panziói olyan helyet teremtettek számomra, ahol jobban megérthettem nemcsak saját magamat, hanem azt, hogy honnan jövünk és merre tartunk.”

Fotó: Rédling Hanna

 

Előzetesen szállást foglalt a panziókban, a fotózás éjszaka történt, a koncepciót maga találta ki minden esetben – ezeknél szerette volna, ha passzolnak a kor stílusjegyeihez és kultúrájához.

Fotó: Rédling Hanna

 

A képeken ő a főszereplő, és 3D-re való transzformálást is alkalmazott a munkájánál: „Egy olyan eljárás amivel képes vagyok rémálmaimat vagy töredezett gyerekkori emlékeimet felidézni” – vallja Rédling.

Fotó: Rédling Hanna

 

Mint mondja, a rendszerváltáskor sok dolgot képzeltek el az emberek, az ekkoriban nyitott magyar panziók „sajátosan őrzik mind a mai napig a szocializmusból maradt demokratikus állammá válás közhangulatának különös atmoszféráját”.

Fotó: Rédling Hanna

 

„A panziók erős kelet-európai, időtlen, snassz stílusától otthon éreztem magamat.”

Fotó: Rédling Hanna

 

„Az olcsó megoldások, a fényűző életmódra való törekvés nemcsak a saját gyerekkoromra, hanem a sajátos magyar hagyományainkra, ambícióinkra és vizuális kultúránkra emlékeztet. Dolgokra, amelyeket nehéz elfogadni: hogy nem valósul meg nálunk az amerikai álom, hogy nem leszek egy nyugati lány, akiből árad a magabiztosság” – fogalmaz a fotográfus.

Fotó: Rédling Hanna

 

Rédling szerint meg lehet látni a szépséget mindebben, mert ott lapul az egészben a magyarok töretlen leleményessége, a fanyar humor és a kollektív melankólia.

Fotó: Rédling Hanna

 

„A mestermunkám végső képi anyagában egymás mellett szerepelnek a tárgyakat, panziókat, panziókban megrendezett jeleneteket ábrázoló hagyományos fotók” – teszi hozzá.

Fotó: Rédling Hanna

 

Az ország egész területét bejárta a panziók felkutatására.

Fotó: Rédling Hanna

 

Munkájában arra is választ keresett, hogyan válhatnak szerethetővé az elmúló félben lévő világ maradványai.

Fotó: Rédling Hanna

 

Az illúzióteremtést erőteljes módszernek érzi.

Fotó: Rédling Hanna

 

„A rendszerváltás panziói olyan helyet teremtettek számomra, ahol jobban megérthettem nemcsak saját magamat, hanem azt, hogy honnan jövünk, merre tartunk.”

Fotó: Rédling Hanna

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.