„Úrrá lett az otthonunkban a rosszkedv”
– Tíz évig éltünk együtt a feleségemmel. Fiatalon, gondtalanul találtunk egymásra. Évekig csak buliztunk és utazgattunk szerte a világban, időnk sem volt arra, hogy unatkozzunk, nem is tudtuk milyen az, ha nem a szórakozás, hanem a közös tervek tartanak össze két embert. Öt, felhőtlenül átszórakozott év után a feleségem bejelentette, hogy gyerekünk lesz. A babavárás időszaka rózsaszín ködben telt, nagy terveket szövögettünk, hogy milyen boldog lesz hármasban az életünk. A kislányom születése azonban mindent megváltoztatott. A feleségem egy másik nővé vált. Az összes idejét lekötötte a gyerek, velem alig foglalkozott, mintha nem is léteznék. Sosem mentünk már kettesben sehova, még egy moziba sem ültünk be többet. Egyre többet veszekedtünk, és szép lassan úrrá lett az életünkön a rosszkedv és a fásultság.
„Megint férfinak éreztem magam, akit imád egy dögös nő”
– Feleslegesnek éreztem magam otthon. Ahelyett, hogy megbeszéltük, esetleg megoldottuk volna a problémáinkat, egyre érdektelenebbeké váltunk egymás iránt. Nem hittem, hogy lenne segítség a levertségemre, ezért házon kívül kerestem a boldogságot. Ekkoriban ismertem meg Barbarát. Hamar lángra lobbant a szerelmünk, és Barbara visszahozta az életembe a fiatalos lendületet. Megint férfinak éreztem magam, akit imád egy fiatal, dögös nő. Egy idő után döntenem kellett, és én végül Barbara mellett tettem le a voksomat. Elköltöztem a feleségemtől, amit utólag nagyon megbántam. Bár kezdetben boldoggá tett a sok szerelmeskedés és a kötöttségek nélküli élet, egy idő után mégis üresnek éreztem magam.
„Hiányzott a családom, már nem volt elég a szex”
– Szörnyen hiányzott a családom. Esténként a kislányomra gondoltam, vajon mi lehet vele, mit csinálhatnak otthon ketten a feleségemmel. Ahogy egyre rosszabb lett a kedvem, úgy nőtt a Barbarával való veszekedéseink száma. Kezdtem nagyon idegennek érezni őt. Elköltöztem tőle is. Kivettem egy albérletet, azt akartam, hogy letisztuljanak bennem a dolgok. Nem lett jobb, sőt, búskomorrá váltam, nem okozott örömet semmi, begubóztam, és csak a munkahelyemre mozdultam ki.
Segített az orbáncfű
– Hiába próbáltam újra összerakni tönkrement életem darabjait, nem sikerült. Segítségre volt szükségem. Szerencsére az egyik gyerekkori barátom észrevette, hogy depressziós lettem. Ajánlott nekem egy orbáncfűtartalmú gyógyszert, ami enyhe depresszió esetén javítja a hangulatot, csökkenti a belső feszültséget és segíti a nyugodtabb alvást. A Remotiv extra nevű gyógyszer vény nélkül kapható a patikákban.
Az orbáncfű régóta ismert gyógynövény az enyhe depresszió kezelésére, a népi gyógyászatban a lélek napsugarának is nevezik. A gyógyszernek köszönhetően jobb lett a kedvem, úgy éreztem, rendbe tudom tenni azt, amit elrontottam. Már nem vagyok fásult, sőt, újra motiváltnak érzem magam. Most délutánonként én megyek a kislányomért az óvodába, és a feleségemmel újra elkezdtünk beszélgetni. A hét végén meghívtam vacsorázni, ki tudja, mi lesz belőle…
