„Szerintem a rák kialakulásánál mindenkinél ott van lelki okként valaminek az elvesztése. A bizonytalanság mint faktor, annak a pszichés feldolgozása majdnem minden rákos betegnél jelen van, ahogy én látom. A gyerekem születésénél akadt egy probléma, nálam ez és az édesapám halála a lelki okok. Ezt tetézte a munkám elvesztése. A betegségem szerintem abból indult ki, hogy 2005-ben szültem a lányomat, későn szültem, előtte hormonkezelést kaptam, sárgatestkezelést, aminek talán nem kellett volna megtörténnie. A gyerekemmel történt egy gond, miután megszültem, elvették tőlem és nem tudtam szoptatni. Azt gondolom, hogy az emlőrák kialakulásában mindig van lelki szerep, de fizikainak is kell lennie. Biztos vagyok benne, hogy mindenkiben benne van a lehetőség, de hogy valakinek a teste mennyiben fejleszti ki, az genetika. A másik pedig a stresszre való reakciója, és ha a kettő összefügg, akkor lehet betegség belőle” – mondta az ötvenéves Krisztina, akinek kiújult a rákbetegsége, és aki két és fél évet várt a helyreállító plasztikai műtétre.
A betegsége idején egyedül maradt a lányával, az élet úgy hozta, hogy a munkahelyét is elveszítette. Ahogyan más mellrákon átesett nők, ő is úgy látja, a lelkiállapota, az, ahogyan kezelte a krízishelyzetet, nagyban hozzájárult a betegsége kialakulásához.
Ma már elfogadással dolgoznám fel a veszteséget. Hogy adott helyzetet nem abból a szemszögből nézném, hogy mit veszítettem el, hanem, hogy azáltal mit nyerhetek. Az elfogadást nem teljesen tanultam meg, de sokkal jobban megy.
Hiába volt házas többször is, a stabilitás nem igazán volt jelent az életében, most már hiányzik számára.
Az onkopszichológia a rákbetegségek gyógyításához szükséges pszichológiai tudományág. A betegek lelkiállapotával, a haláltól való félelemmel, a betegség közben kialakult depresszió kezelésével foglalkozik, elvileg minden beteg ingyenes pszichológiai támogatást kaphat abban az intézetben, ahol kezelik. A tudományágban rengeteg kutatás készül, és ezek a felmérések arra is kitérnek, hogy megvizsgálják, vannak-e olyan életesemények, amik rizikófaktorként jelen lehetnek a rákbetegségek kialakulásában. A jelenleg elérhető kutatások közül egy sem támasztja alá, hogy közvetlenül valóban lenne lelki oka a mellrákbetegségnek, sőt, egy 2000-es kutatás egyértelművé teszi, hogy nincs arra bizonyíték, hogy bizonyos életesemények tényleges okozói lehetnek a mellráknak. Ennek ellenére mind az öt interjúalanyom azt mondta, 100 %-os bizonyossággal tudja, milyen lelki okok segítették a betegségük kialakulását. Az emlőrák után pár évvel pedig abban is biztosak, máshogyan kell hozzáállniuk a krízisekhez, tanultak mindabból, ami velük történt. A rossz partnerválasztás, a válás, egy szeretett ember halála, elvesztése mindegyiküknél közös pont.
„Az első házasságom alatt hosszú hajam volt. A férjem eléggé agresszív természetű volt, sokat bántott. Rendszeresen a hajamnál fogva cibált. Akkor eldöntöttem, hogy vége a hosszú hajnak, levágattam, és ebben találtam meg önmagam, a rövid hajban. Mostanra feldolgoztam ezt a házasságot, de nehezen éltük meg, a fiam egyéves volt, amikor váltam. Szakember segítségét kellett kérnem, rémálmok gyötörtek, és ha csak egy koppanást hallottam, már összerezzentem. Sokáig rettegtem még a válás után is. Nyolc évig voltam egyedül, nem is akartam hallani kapcsolatról. Egyedülálló anyaként közel a negyvenhez, nem igazán kellettem facér férfiaknak, bár nem igazán voltak facér férfiak, szeretőnek kellettem. Azt is kipróbáltam, egy idő után az embernek szüksége van a testi kapcsolatra, magára az érintésre. Arra, hogy szeressék. Aztán rájöttem, hogy nem szeretnék valaki szeretője lenni, és megint egy szünet következett. Akkor jött derült égből villámcsapásként a férjem. Ő álomférj, és nem azért mert az én férjem, hanem mert sokan szeretik. A családom egyből elfogadta, miközben az előzőeket nem” – mondta Beáta, aki szoptatós kismamaként fedezte fel a mellében a betegséget úgy, hogy a kisbabája megharapta az egyik mellét. Az ő betegsége Krisztinához hasonlóan a hormonszint változásával indulhatott el, a terhességgel kezdődhetett az egész.
A mellrák sokszor lelki háttérrel rendelkező betegség, és amikor megnyugszol, akkor üt be a betegség. Úgy gondolom, hogy az előző szakítás annyira megviselt, hogy akkor kezdődhetett el az egész. Nem hiszem, hogy a gyerek születésére lehet fogni.
Beáta a szeretői kapcsolatban úgy érezte, feleslegessé vált, a partnere életébe jött egy új nő, és az akkori párja őt választotta. Szerelmes volt, nehezen viselte a szakítást. „Az elején szeretett, de aztán nem tudtunk összerázódni, talán az is gond volt, hogy a kapcsolatba vittem egy 8-10 éves gyereket, ők is nehezen csiszolódtak össze. Akkor úgy gondolkodtam, hogy nem szeretnék gyereket, ő se akart, bár úgy érzem, hogy a házasság közös gyerekkel teljes.”
Interjúalanyaim szerint a gyásznak közvetve szerepe lehet az emlőrák kialakulásában. Ezt egy 2018-as brazil kutatásban is megvizsgálták, és az eredmények szerint a gyásznak, a lelkiállapotnak közvetlenül nem, közvetve viszont lehet szerepe a betegségben. Annyiban, hogy a gyásszal járó érzelmi stressz csökkentheti a mellékvesében képződő kortikoszteron szintet. Ez pedig hozzájárulhat ahhoz, hogy az emberi testben a tumorok ellen védekező sejtek száma csökkenjen, ami miatt pedig annyira meggyengül a test, hogy fokozottan érzékenyen reagálhat a tumorokra. Ez a fokozott érzékenység lehet akár a terhesség ideje alatt megváltozott hormonszint is. A már említett brazil kutatások kimutatták, hogy a hormonszintnek köze van a betegséghez, az úgynevezett neuroendokrin hormonok (a kortizol, a prolaktin és az adrenalin) befolyásolhatják a rák biológiáját. A stressz és a depresszió megváltoztatják az endokrin rendszert, gyengítik az immunrendszert, ez pedig hozzájárulhat ahhoz, hogy növekedjen a szervezetben a kortizol vagy akár az ösztrogén hormonok szintje. Ha ehhez hozzátársul az is, hogy a depressziós, stresszes ember alkoholt, cigarettát vagy egyebeket használ, ráadásul genetikailag a hajlam is benne van a szervezetében, akkor olyan változásokat idézhet elő a lelkiállapot a testben, hogy kialakulhat a rákbetegség.
Az elmúlt 10-15 évben nagyon sok mindenkim meghalt. Rendszeresen beszélgetek más érintettekkel, hogy milyen nagyobb trauma történt a betegségük előtt, és mindenkinél van valami. Egyértelműen persze nem lehet kijelenteni, hogy ezért történt a rák. A szüleim korán meghaltak, nem voltam 30 éves, amikor mindkettejüket elvesztettem. Nemcsak ők, hanem sok barátom is meghalt, körülbelül tíz embernek való dolgot éltem át az elmúlt 45 évben. A betegségem előtt közvetlenül volt egy kapcsolatom, de az nem volt tiszta kapcsolat, a szeretője voltam valakinek. Utólag tudom, hogy ezt nem kellett volna, és azt is tudom, hogy ennek szerintem köze van a betegségemhez. Nem becsültem meg magam nőként, és sokáig tartott ez az állapot, éveken keresztül
– mondta Bori, aki a szeretői kapcsolata mellett csinálta végig a kezeléseket. Ő szerencsésnek vallja magát, amiért mellette volt valaki a betegség ideje alatt, Ágota viszont hiába volt házas, egyedül maradt a küzdelemmel.
„A férjem hátralépett. Ő otthon volt a gyerekekkel. Az anyukám volt az, aki mindig ott akart lenni. Jobb, hogy ő jött a kezelésekre, ő szendviccsel készült, kóla, chips, minden volt, amit csak akarok, és amikről tudja, hogy szeretem. Reggeltől estig ott ültünk a kezeléses napokon. Anyu kellett ahhoz, hogy megnyugtasson. A volt férjem frászt kapott volna. Amikor felhívtam, hogy mi a helyzet, és elmondtam, hogy mellrákom van, elkezdett zokogni és kiborult. Miközben én voltam a beteg és én voltam kiborulva. Az a támasz, amire az embernek ilyenkor szüksége van, hogy nyugodjál meg, állj le az autóval, érted megyek – mert épp vezettem, amikor elmondtam neki és folytak a könnyeim –, elvártam volna, hogy most jön és felkarol. Azt gondolom, hogy ha kicsit odatette volna magát, máshogy alakult volna a házasságunk. De ő a háttérbe húzódott.”
Ágota betegsége a legkisebb fia születése után pár évvel kezdődött. Ő nem hitt abban, hogy a betegségnek lehetnek lelki okai is, ahogy mondta, sosem hitt a lelki dolgokban. Aztán amikor kiderült a betegsége, magától ment el pszichológushoz, a házassága miatt. „Már a betegség előtt is benne volt a levegőben, hogy vége a házasságomnak, csak mindig kerestem az okot, hogy vajon miért vagyok állandóan elégedetlen, rosszkedvű. Rákentem a munkára, a két kicsi gyerekemre, tehát mindig találtam rá okot. Csak éppen azt az okot nem, hogy nem ahhoz a férfihoz mentem hozzá, akihez valószínűleg kellett volna. A betegségem ideje alatt félretettem a házassági gondokat és magammal foglalkoztam. Emlékszem, volt egy nap, amikor ott feküdtem a hálószobában és nagyon rosszul voltam. Bejött a volt férjem a szobába, és elkezdett nyaggatni, hogy akkor mikor megyünk párterápiára, mert már megvolt az utolsó kemo. Arra emlékszem, hogy dühvel válaszoltam, hogy hagyjál már békén. Nézz már rám, itt fekszem a hányásomban, és neked ez a fontos? Mindig önmagát tette előtérbe. A betegség előtt mindent háttérbe szorítottam, a gyerekek miatt is. Ez most már megváltozott, fontosak a gyerekek is, és mindent elkövetek, hogy minél többet legyünk együtt. De én is fontos vagyok, és ha van valamilyen programom, akkor egy nappal tovább maradnak a mamánál, és majd másnap megyek értük. De ezt a betegségem előtt nem így csináltam.”
Ágota márciusban találta meg a csomót a mellében, a volt férjével 1-2 hónappal előtte beszélték meg, hogy vége a házasságuknak. Amikor kiderült, hogy hármas stádiumban van a betegsége, azért kért segítséget a pszichológustól, mert nem tudta, hogyan kellene viselkednie a férjével. „A pszichológus ebben segített, hogy jól döntöttem anno, hiszen lett két gyerekem, de nem biztos, hogy ő az, akivel lennem kell. Amikor vége lett a kezeléseknek, és már egy kicsit megerősödtem, akkor elmentünk párterápiára. Megbeszéltük, hogy együtt végigcsináljuk, hogy tudjuk, mindent megtettünk. A pszichológus kimondta, hogy nagyon különbözőek vagyunk, és nem illünk össze, ezután be is adtuk a válópert, még abban az évben.”
Dóri ez utóbbiban látja a mellrák betegségének kialakulását. „Amikor kiderült a betegségem, próbáltam megérteni, miért kaptam. Megromlott a kapcsolatom a szüleimmel, amikor elváltam az első férjemtől. Ott éltünk velük egy házban, megszületett a fiam, rengeteg segítséget kaptunk. A férjemmel alig találkoztunk, csak hétvégente volt velünk. A válás nem tetszett a szüleimnek, azt mondták, a gyereket meg fogja viselni. Muszáj volt meglépnem, aztán ami utána történt, arra nem számítottam: a volt férjem kijátszott engem, hazudott a szüleimnek, akik nem fogadták el a döntésemet. A fiamat mindannyian ellenem fordították, 12 éves volt, amikor közölte velem, hogy szeretne az apjához költözni. Olvastam, hogy a jobb oldali emlőrák lehet az anya-gyerek kapcsolat miatt is, a betegségemhez szükségem volt arra, hogy mindannyian helyretegyük ezt a problémát, azaz a saját anyámmal is és a fiammal is.”
Az érzelmi stresszre adott válaszreakció ösztönös és természetes folyamat, azonban fejleszthető. Azok, akik kiegyensúlyozottan élik az életüket, akiknek jó az önismeretük, akik elégedettebbek az életükkel, jobban képesek ellenállni a felmerülő stressznek. Ha azonban tartósan fennáll valamilyen diszharmónia az élet bármelyik területén, érdemes lelki segítséget kérni, megtanulni olyan megküzdési stratégiákat (autogén tréning például), amikkel óvhatjuk a testünk és a lelkünk harmóniáját.
A cikk létrejöttében segítettek: Dr. Tamás Róbert plasztikai sebész főorvos, Könyves Gusztáv szexuálterapeuta és a Mellrákinfo Egyesület.
Kiemelt kép: BURGER/PHANIE/AFP
