Mariah Carey nemrég arról vallott a People magazinnak, hogy bár sokáig tagadta, végül be kellett ismernie, hogy tényleg bipoláris zavarban szenved. Ezen belül is a betegség II. típusától, ami depressziós és hipomániás szakaszok váltakozását jelenti.
A depresszió egy mélyen lehangolt, a hipománia egy természetellenesen feldobott állapotot jelent, ez utóbbi viszont enyhébb, mint a klasszikus mánia. A II. típusú bipoláris zavarnál nem csak kevésbé intenzív a feldobott szakasz, de kisebb részét is tölti ki a beteg életének, inkább a depressziós periódusok a jellemzőbbek.
Hangulataink akár gyakori és hirtelen változása emberi tulajdonság, érzelmeink széles skálán mozognak, a napi történések felvidítanak vagy elszomorítanak minket, ez az élet természetes velejárója. Nem kell rögtön bipoláris zavart vagy depressziót diagnosztizálni magunkon, ha egy-egy napra elveszítjük a motivációnkat vagy épp indokolatlanul jó kedvünk lesz, majd azt hirtelen letöri valami. A legtöbb ember így működik, és együtt él egy bizonyos szintű hangulatingadozással.
Csak rosszkedv vagy depresszió?
A gond akkor kezdődik, ha ez a hangulatingadozás olyan mértékű, hogy nagyban megnehezíti a normális életvezetést, kihat a kapcsolatokra, ellehetetleníti a munkavégzést. Ebben az esetben hangulatzavarról beszélünk, ami lehet unipoláris és bipoláris depresszió.
A legtöbb ember érzett már olyat életében, hogy legszívesebben fel sem kelne, és be sem menne dolgozni, hiszen olyan mértékben szomorú és kedvetlen, hogy semmi értelme nincs semminek. A többség viszont összekapja magát, leszámol ezekkel a gondolatokkal, és folytatja az életét a megszokott menetrend szerint, még ha nehezére is esik. A depressziós vagy depressziós szakaszban lévő mániás ember erre nagyon sok esetben képtelen.
A depresszió érzését Abraham Lincoln 1841-es mondásával lehet a legérzékletesebben illusztrálni:
Én vagyok a világ legszerencsétlenebb embere. Ha az érzéseimet egyenlő arányban szétosztanám az emberek között, egyetlen mosolygó arc se lenne a Földön.
A depresszió mint kifejezés annyira beette magát a köznyelvbe, hogy sokan akkor is használják, ha kicsit szomorúnak érzik magukat valami miatt, vagy leghangoltabbak az átlagosnál. Ennek káros hatása, hogy a klinikai depressziót sokan nem veszik komolyan,
Pedig a klinikai depresszió súlyos betegség, és ha nem kezelik, a hónapok, évek múlásával egyre rosszabb lesz. A betegnek a világ legegyszerűbb tevékenységét is hatalmas erőfeszítésbe kerül elvégeznie, míg végül annyira megreked, hogy eljuthat az élet befejezésének gondolatáig vagy akár az öngyilkosság megvalósításig.
Melyek a legjellemzőbb tünetek?
Honnan tudhatjuk, hogy tüneteink túlmutatnak az egészséges ember rosszkedvén, és unipoláris vagy bipoláris depresszióban szenvedünk?
A depressziós szakaszra jellemző tünetek az alábbiak, ha legalább 5 fennáll ugyanabban a legalább 2 hetes időszakban, és más fizikai betegségnek nem tulajdoníthatók, akkor érdemes szakember segítségét kérni:
- Szomorú, üres, reménytelen hangulat a nap nagy részében.
- Az érdeklődés és öröm jelentős csökkenése a legtöbb tevékenységgel kapcsolatban.
- Jelentős testsúly-csökkenés vagy -növekedés (több mint 5% 1 hónap alatt), étvágyváltozás.
- Álmatlanság vagy épp túlzott aluszékonyság.
- Pszichomotoros agitáció vagy gátoltság – vagyis egy folyamatos felfokozott, nyugtalan állapot, ami mozgásra, illetve cselekvésre (akár öngyilkosság) késztet, illetve ennek az ellenkezője, teljes gátoltság a mozgásban, akár cselekvésképtelenség.
- Enerváltság, fáradtság.
- Értéktelenség és indokolatlan bűntudat érzése.
- Döntésképtelenség, csökkent koncentrációs képesség.
- Halállal kapcsolatos gondolatok.
Ha emellé váltakozva társul egy másik állapot, amiben az alábbi tünetek jellemzőek, akkor bipoláris depresszióról beszélünk:
- Felfokozott hangulat és önértékelés.
- Jelentősen csökkent alvásigény (pl. 3 óra után kipihentnek érzi magát).
- Folyamatos beszédkényszer.
- Rohanó és torlódó gondolatok.
- Állandóan elterelik a külső ingerek.
- Célirányos tevékenység fokozódása.
- Pszichomotoros agitáltság – céltalan tevékenység kényszere
- Veszélyes, őrült cselekedetek (mértéktelen vásárlás, nagyon kockázatos befektetések, meggondolatlan szexuális viselkedés).
Ha ez az állapot elég súlyos ahhoz, hogy a társas-szociális és a munkahelyi viselkedés jelentős változását okozza, és kórházi kezelést tegyen indokolttá, akkor mániás szakaszról, ha nem elég súlyos ehhez, akkor hipomániás szakaszról van szó. Utóbbitól szenved Mariah Carey is.
Nehogy azt higgyük, hogy a mániás szakasz egy kellemes, pozitív dolog: nemcsak a környezetet viseli meg, hanem a beteget is. Ilyenkor teljesen elveszíti a kapcsolatot a külvilággal, állandóan cselekvésre készteti valami, nem tud nyugodni, és ez sokszor nem eufóriában, hanem tehetetlen dühben vagy csillapíthatatlan zaklatottságban teljesedik ki. Pszichotikus tünetek, hallucinációk, téveszmék is kísérhetik.
Mi segíthet?
Általában a depresszióra és a bipoláris zavarra is gyógyszert írnak fel, ám ezek hatása vitatott, mint ahogy a betegség kialakulása is. A genetikai és a pszichodinamikus magyarázat elég kezdetleges, a biológiai viszont annál ígéretesebb. E szerint ha kevés norepinefrin van a szervezetben, az depressziót okoz, ha túl sok, az mániát. Ez az összefüggés viszont csak bizonyos fokig igazolt. Más feltevések szerint a szerotonin túlzott jelenléte is mániához vezethet, de erre nem találtak bizonyítékot. Sőt, inkább az alacsony szerotoninszint a jellemző mániában is.
Az utóbbi időben a kutatók elkezdték a lítium hatásait kutatni a mániás depresszióra, mert kiderült, hogy a lítium növeli a szerotoninaktivitást, így ez segíthet a a bipoláris zavarok kezelésében. Jelenleg hangulatstabilizálót, antidepresszánst, antipszichotikumot, szorongásoldót és altatót írnak fel a bipoláris hangulatzavarral diagnosztizált betegnek.
Ezeknek, mint a legtöbb gyógyszernek, rengeteg mellékhatása van, kezdve a szexuális étvágy jelentős csökkenésével, az aluszékonyság növekedésével, akár jelentős testsúlygyarapodással. Az antidepresszánsok növelhetik a halállal kapcsolatos gondolatok számát, fokozhatják az öngyilkosságra való hajlamot. Az altatók legfőbb mellékhatása is a napközbeni álmosság, amellett, hogy rendesen megterhelik a májat, főleg ha hosszútávon szedjük őket.
Leszokni nehéz róluk, az altatók megvonásánál szorongás, figyelemzavar, szédülés léphet fel, illetve a pszichés függőséget igen nehéz elengedni, és újra megtanulni altató nélkül aludni. Hosszú távon mindegyik szernél fennáll a hozzászokás veszélye, azaz ugyanannak a hatásnak az eléréséhez egyre többet kell belőle szedni.
A pszichoterápia mindenféleképpen elengedhetetlen a gyógyszeres kezelés mellé, és erősen ajánlott folytatni akkor is, ha már sikerült letenni a gyógyszereket. Szakszerű segítség nélkül a hangulatzavarok egyre elviselhetetlenebbé válnak. Sokan nem mernek vagy nem tudnak segítséget kérni, nem tudják, hova fordulhatnának, vagy környezetük elhiheti velük, hogy csak akaratgyengék, és össze kellene szedniük magukat.
A másik probléma, hogy a pszichológus drága, a közellátásban igénybe vehető pszichiáter pedig csak gyógyszert ír, de nem beszélget a beteggel a problémáiról. Sokan nem tudják, de vannak ingyenes, azaz társadalombiztosítással rendelkezőknek térítésmentesen igénybe vehető pszichoterápiás foglalkozások, csoportok, illetve egyéni terápiára is több helyen van lehetőség. Ezekről a lehetőségekről bővebben itt lehet olvasni.
Kiemelt kép: Getty Images/Axelle/Bauer-Griffin
