Egy vasárnapi vizsgálat dönti el, milyen beavatkozásra lesz szükség Boros Lajosnál, akiről hetek óta szívbetegsége kapcsán cikkeznek.
Lesz egy érfestés, amivel megnézik a koronához vezető erek állapotát és attól teszik függővé, hogy milyen műtéti megoldást választanak. Három verzió létezik. A legegyszerűbb a katéteres, akkor három kis lyukon végzik a beavatkozást, és szinte a műtét után haza is lehet menni. A másik egyfajta plasztikázás. A szívbillentyűmnek az a baja, hogy nem zár rendesen, vérvisszacsorgás van, aminek lehet súlyos következménye. Ilyenkor azt csinálják, hogy a felületeket, amik találkoznak, összeilleszthetővé alakítják. Ez egy jó kis barkácsolás. A harmadik a legdurvább, az egy szívműtét. Kifordítják, megvágják, kézben tartják, és ha már a kezükben van, míg én műszíven vagyok, valószínűleg bele is írja a professzor a nevét, hogy „itt jártam, ekkor és ekkor”. Nekik is kell valami szórakozás. Azt mondta Merkely professzor, hogy mondjam meg az újságíróknak, ki van akadva, mert nem szakszerűen írnak arról, ami történik. Bevallottam neki, hogy ez néha az én hibám
– mondta a Borsnak Boros, aki először január végén került kórházba, gyakori szédülés miatt. A kardiológián kiderült, negyvenes pulzussal élt, nem jutott elég vér az agyába, azért szédült. Akkor kapott szívritmusszabályzót.
Vasárnap lesz az érfestés, azon múlik minden. Félóra az előkészület, talán abban már benne van a festés is. Utána a megfigyelőben eltöltök két-három órát, aztán hazamegyek. Egyébként kiválóan érzem magam, a pacemakerem, Feri, így hívom, jól viselkedik. Már kétszer voltam úszni is.
(Kiemelt kép: MTI / Beliczay László)
