43 éves vagyok, a feleségem most lesz 40, 18 éve vagyunk házasok. Született két gyerekünk, a kisebbik most 8 éves. Házaséletünk szinte egyáltalán nincs, kéthavonta egyszer, ha remélhetek tőle valamit, de általában visszautasít. Az zavar, hogy folyton a gyerekre fogja, mintha nem tudna leszakadni róla. Vele alszik, ugyanis a fiunk egész éjjel kiabál az anyja után, ha felriad, és nincs ott. Az egész családot felveri, az évek alatt valahogy így alakult, hogy akkor ők ketten együtt alszanak. Hiába kérem, hogy néha jöjjön át mellém aludni, megígéri, de aztán újra és újra a fiunkkal alszik. Esélyem sincs arra, hogy a szexuális életünk rendbe jöjjön, már annak is örülnék, ha egyáltalán reggel egy kicsit odafeküdne mellém. Mit tehetnék? Félek a folyamatos visszautasítástól, ugyanakkor nem értem, miért kell állandóan a gyerekkel aludnia. Lesz még valaha olyan a szexuális életünk és az esténk, mint a gyerek születése előtt?
A levelet Dávid nevű olvasónk küldte el, aki ezzel a gonddal nincs egyedül. A praxisba érkező párok közül igen kevesen vannak, akik még együtt alszanak, hiába még csak 40 év körüliek, valahogyan kialakul a gyerekek mellett az a szokás, hogy a házastársak különalszanak, különszobában, az édesanya valamelyik gyerekkel. És igen, jól látja a gondot az olvasó, ez valóban éket ver közéjük, és betesz a házaséletnek.
Mit lehet tenni?
Az anyák már csak ilyenek, mondhatnánk, és beletörődhetnénk ebbe a helyzetbe, elfogadva, hogy ez így van rendjén a gyerekek születése után. A kisgyereknek érzelmileg és értelmileg is szüksége van a szüleire, a biztonságos környezet, az otthon, a törődés, gondoskodás és szeretet folyamatosan jelen kell, hogy legyen az életében. Előbb-utóbb azonban le kell válniuk a szülőkről, ahogyan előbb vagy utóbb a csecsemő sem anyatejjel táplálkozik, az együttalvást is meg kell szüntetni. A betegeskedő vagy a legkisebb gyerekeknél rendszeresen előfordul, hogy édesanya nélkül képtelenek végigaludni egy éjszakát.
Ez az a szituáció, amikor a férfi, aki egyedül alszik a szobájában minden éjjel, és aki mellé nem bújik oda élete szerelme, gyermeke anyja, hiányt érez. És ha hiányt érez, az arra ösztönzi, hogy ezt valamilyen formában pótolja. Ilyenkor történik meg, hogy az apa/férj pornót néz és önkielégít, hogy egyre többet SMS-ezget, csetel másokkal, hogy a családi vacsora után a laptopjával éli a hétköznap estéket. Félreértés ne essék, ez nem egy-két hét alatt történik meg, hanem évek alatt alakul ki. A már kialakult viselkedés pedig a feleséget idővel felbőszíti, hiszen ő joggal éli meg azt, hogy mindent ő csinál, mindent és mindenkit neki kell ellátnia, hogy a férje olyan inkább, mintha még egy gyereke lenne, mert semmiben sem segítség számára. Sőt, a szexuális közeledést a háta közepére nem kívánja, örül, ha megszabadul a szextől.
A férj hozzáállásán sok múlik, ő az, aki közbe tud avatkozni, hogy a gyerek ne akarjon minden éjjel anyával aludni, és akinek újra vissza kell hódítania a feleségét. Apróságokon múlik, olyasmiken, hogy ki mikor mosogasson, ki nem tette be a zoknit a szennyesbe, ki főzze a vacsorát. A férjnek muszáj kivennie a részét a családi életből, sokkal jobban, mint ahogyan teszi. A beszélgetés témája az legyen, hogy a férj miben tudna segíteni a feleségnek, hogy nyugodtabban aludjon, kipihentebb legyen, hiszen neki se lehet jó, hogy folyton a gyerekkel alszik, és képtelen végigaludni rendesen egy éjszakát. A férj/apa is ajánlja fel, hogy alszik együtt a gyerekkel bizonyos napokon, hogy a feleség is kialhassa magát. A kisgyerek számára a családi ágy az érzelmi biztonságot jelenti, egyúttal biztos menedéket az irracionális félelmekkel szemben.
A különágyban, különszobában alváshoz idővel hozzá kell szoktatni, akkor is, ha fél egyedül. A leszoktatásnál fontos, hogy már napközben legyen téma a különalvás, hogy a szülők és a gyerek együtt válasszák ki az ágyneműt, a játékokat, amikkel együtt alszik. Együttműködőbb lesz, ha érzi, biztonságban van. A lefekvéshez kapcsolódó rutinon semmiképpen nem szabad változtatni, maximum annyiban, hogy apa is fektesse le időnként, ne csak anya. Apától ilyen korban könnyebb elválni, mint anyától. Az esti búcsúzásnál mindenképpen részletesen mondják el a szülők, mit fognak csinálni, fogat mosni, pizsamába bújni, s a többi. Ha éjszaka felriad, és fél, mert egyedül van, menjen be apa néha anya helyett.
Ha a férj több segítséget nyújt a gyerekekkel kapcsolatos feladatokban, ha a házimunka számára kényelmesebb részeiből is kiveszi a részét, és ha hagy időt arra, hogy a felesége kipihentebb legyen, akkor visszatérhet a jó szexuális élet is. Ehhez nem árt az sem, ha időnként randira megy a házaspár, ha félévente legalább egy hosszú hétvégét kettesben töltenek – azaz minőségi időt töltenek egymással, építve a párkapcsolatot.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
