- 2015. január 7.: A Charlie Hebdo szatirikus lap szerkesztősége, és három további helyszín Párizsban, 17 halálos áldozat (plusz 3 támadó), 22 sérült.
- 2015. november 13.: A Bataclan színház és öt további helyszín Párizsban, 130 halálos áldozat (plusz 7 támadó), 368 sérült.
- 2016. március 22.: Brüsszel nemzetközi repülőtere, illetve a Maalbeek metróállomás, 32 halálos áldozat (plusz 3 támadó), 340 sérült.
- 2016. július 14.: Nizza tengerpartja, 86 halálos áldozat (plusz a magányos támadó), 458 sérült.
- 2016. december 19.: Karácsonyi vásár Berlinben, 11 halálos áldozat (plusz az elkövető), 56 sérült.
- 2017. május 22.: Ariana Grande koncertje a Manchester Arénában, 22 halálos áldozat (plusz egy elkövető), 119 sérült.
- 2017. június 4. London Bridge, illetve a Borough Market környéke, 8 halálos áldozat (plusz 3 támadó), 48 sérült.
A lista minden valószínűség szerint folytatódni fog. A közel-keleti konfliktuszónákat többször megjárt Jászberényi kolléga már a 2016 tavaszán, Belgiumban történt terrortámadás után azt írta: „Brüsszel nem különleges, Brüsszel mostantól az átlag” és az azóta történtek sajnos őt igazolják.
Utóbbinak nem kellene feltétlenül így lennie. Pintér Márton E3 szintű* Krav Maga oktató szerint anélkül is sokat tehetünk a saját biztonságunkért, hogy elkezdenénk önvédelmi órákat venni. Igaz, ha így teszünk, az sohasem árt.
Mit tehet egy teljesen átlagos, hétköznapi ember egy terrortámadás esetén azon kívül, hogy fut, és bízik a jó sorsában vagy az istenében? Pintér Márton szerint első lépésként felkészül.
„Ha másra nem is jó, rengeteg időt nyerek azzal, ha ismerem a környezetemet. Például, ha nem csak azt az egy ki-, és bejáratot ismerem a munkahelyen, amit minden nap használok, hanem alternatív útvonalakat is. Ugyanez igaz arra az esetre,
A rendezvényhelyszíneken ezeket mindenütt feltűnően jelölik, egy étteremben pedig mindig lehetséges menekülési útvonal a konyha irányában a hátsó kijárat.
Ha egy tömegmegmozduláson pánik törne ki, a legfontosabb, hogy
A legjobb ilyenkor együtt haladni az árral, és próbálni nem elesni, mert az életükért futó emberekre nem az jellemző, hogy megállnak és felsegítenek. Az egyetlen jó taktika, hogy amennyire lehet, megpróbálok a fal, vagy a tömeg széle felé tartani, ott mindig biztonságosabb, mint középen. Ha pedig nagyon tudatos szeretnék lenni, eleve nem megyek be a sűrűjébe, oldalról is meg lehet azt a koncertet hallgatni. Nagy segítség lehet ilyen esetben a megfelelő, menekülésre alkalmas cipő, hölgyeknek például érdemes azonnal megszabadulni a magassarkú cipőtől ilyen pánikhelyzetben.
Nem árt mindig tudni, hol vannak a közelben ügyeletes kórházak, és ismerni a hozzájuk vezető legjobb útvonalakat. Ha gyorsbillentyűre vannak állítva telefonon olyan számok, ahonnan segítséget lehet hívni, akkor nem kell majd a telefonkönyvet vagy Google-t böngészgetni, amikor egy súlyos sérüléssel szenvedek. Nem árt, ha tudjuk, hogy ilyen esetben, ha esetlegesen sérülést szenvedünk, a magas adrenalinszint és sokk miatt a fájdalmat egyáltalán nem, vagy csak korlátozottan érezzük. Érdemes egy késes támadást követően, ha már biztonságos környezetbe értünk, néhány mozdulattal végigsimítani a ruha alatt a bőrfelületünket és utána leellenőrizni, hogy látunk-e vérnyomokat a kezünkön.
A túlélésnek három lépcsője van az ilyen típusú terrorcselekményeknél: fuss, rejtőzz, harcolj!
Ez egyben egy fontossági sorrend is, tehát a következő lépcsőre csak akkor térjünk át, ha az azt megelőző megoldás kudarcot vallott.
Az első esetben, azaz
Nem csak azért, mert akár egy táska is lelassíthat, de azért is, mert amikor a rendőrök majd megérkeznek, elsődlegesen a terroristát fogják keresni és likvidálni. Ha láthatóan nincs a kezemben fegyver, nem válok potenciális célponttá a készenléti rendőrök szemében.
Ha valaki nem akar, vagy nem tud velem menekülni, csak addig próbálok segíteni, amíg a saját életemet nem veszélyeztetem. Nem akarom senki számára meghúzni a morális határokat, családtagot nyilván senki sem hagy hátra, de ne feledjük, hogy meneküléskor minden másodperc számít.
A rejtekhelyen azonnal lekapcsolom a villanyokat, amennyire tudom, eltorlaszolom a bejáratokat, és nem megyek az ablak közelébe. Azonnal lenémítom a mobiltelefont, és minden olyan eszközt, ami zajt okozva elárulhatja, hol vagyok. Fontos, hogy a rejtőzködés nem az a helyzet, amikor a rendőrséget, vagy bármilyen más segítséget próbálok hívni. Túl kockázatos, mert nem tudhatom, hogy mivel hívom fel magamra annak a figyelmét, aki éppen áldozatokat keres.
Rejtőzködés közben már készülődök a harmadik fázisra, vagyis arra az esetre, ha harcolnom kell. Eszközöket keresek, amivel megvédhetem magam. Improvizált fegyver lehet akár egy szék, egy seprű, vagy egy poroltó is. Tulajdonképpen bármi jó, ami a támadót, legfőképp a támadó látását, légzését (például poroltó), vagy magát az eszközhasználatát akadályozza. Amint belép a szobába, teljes erőből hozzávágok mindent, ami a kezem ügyébe kerül. Gyakorlatilag minden megengedett, hiszen ekkor már az életemért küzdök. Ha többen rejtőzünk ugyanazon a helyen, érdemes az előre megbeszélt jelre (például az ajtónyitásra) többen egyszerre fellépni a támadó ellen, mert úgy megsokszorozódnak az esélyek.”
Ha végigpörgetjük fejben a terrortámadások listáját, feltűnik, hogy a támadók egyre eszköztelenebbek. Míg az első két, párizsi akciónál az automata gépkarabélyoktól a kézi lőfegyvereken át a kézigránátokig egész fegyverarzenál állt a terrorosták rendelkezésére, addig az utolsó, londoni támadásnál szupermarketben vásárolt, filléres konyhakéseket használtak. Valószínűleg a relatíve veszélytelenebb fegyverek miatt történhetett, hogy Londonban először, az áldozatokon segítők mellett feltűntek azok a hősök is, akik szembeszálltak a terroristákkal.
Geoff Ho gazdasági újságíró a Black & Blue étteremben egy barátja segítségére sietett, aki lefagyott a sokktól. Bár hátulról nyakon szúrták, túlélte a támadást, és megmentett egy életet. Egy spanyol bankár, a 39 éves Ignacio Echeverría viszont a helyszínen belehalt a sérüléseibe, miután a gördeszkájával egy sérült nőt próbált megvédeni a London Bridge-en.
A leghíresebbek Florin Morariu román pék és Roy Larner angol futballszurkoló lettek. Morariu, miután a támadók elől menekülő nőket helyezett biztonságba az üzletében, felkapott két kenyeresládát és a terroristák után eredt. A rendőrökkel nagyjából egy időben érte be őket, úgyhogy miután hozzájuk vágta a ládáit, már mindenfelől ordibáltak rá, hogy álljon félre, aztán eldördültek az első lövések.
Larner, aki szintén a Black & Blue étteremben volt, „Fuck you, I’m Millwall!” kiáltással, puszta kézzel ment neki a három késes támadónak. Saját bevallása szerint öt-hat sörön volt túl ekkor, és nem hozott szégyent kőkemény szurkolóiról hírhedt klubjára. Bár nyolc súlyos sebet kapott, a fején, a karjain és a mellkasán is megsérült, sikerült megfutamítania a támadókat, így több tucat embert mentett meg. Larner a saját lábán ment el az első rendőrautóig, de akkor már csak az adrenalin vitte, kizárólag a gyors orvosi beavatkozásnak köszönheti, hogy túlélte a harcot.
Ezzel Pintér Márton is egyetért.
„Európában a törvényi korlátozások miatt nehéz lőfegyverhez jutni. A fegyverek nincsenek szem előtt, nem ismerjük őket, ezért természetes, hogy jobban is tartunk tőlük, mint a késektől, amik ott vannak minden háztartásban, és már gyermekkorunkban megtanuljuk használni őket. Bár hét késszúrást túl lehet élni, ha egyik sem érint létfontosságú szervet, szúró-vágó fegyverrel ugyanúgy lehet egyetlen mozdulattal ölni, mint lőfegyverrel, csak közelebb kell menni hozzá. A késeket viszont nagyon könnyű elrejteni, majd az adott pillanatban előrántani őket.
Azok, akik Londonban a terroristákra támadtak, embereket mentettek meg, mindenképpen tisztelet illeti őket, le a kalappal. Mindenkinek a saját vérmérsékletén, morális alapelvein múlik, hogy hogyan dönt egy ilyen helyzetben, mennyire helyezi mások életét a sajátja elé. Minden tiszteletet megérdemelnek azok, akik mások életét megmentik ilyen helyzetben, ugyanakkor senkit sem lehet elítélni azért, mert saját magát, vagy a családját menti, és nem segít másokon. Ez nem az átlagemberek, hanem a hatóságok feladata.
Ha ilyen esetben valaki úgy döntene, hogy felveszi a harcot a támadókkal, nem árt, ha tisztában van pár dologgal. A rendőrök elsődleges feladata mindig a legnagyobb veszélyforrás, vagyis a támadó kiiktatása. Ha útjukba kerülök, nem biztos, hogy figyelembe tudják venni, hogy én vagyok a jó fiú. Simán lehetek én is áldozat, ha ezen száz másik élet múlik. Másrészt tisztában kell lennünk a saját képességeinkkel és korlátainkkal.
A Krav Maga négy alappillére épül. Egyszerre nyújt technikai, taktikai, fizikális, és mentális felkészítést az önvédelemhez. A technikai rész azt jelenti, hogy tudjuk, milyen támadás ellen hogyan védekezzünk, a helyzetnek megfelelően tudunk különböző szögekből és testhelyzetekből ütni és rúgni és bármilyen lefogás, fojtás, fejblokk vagy földrevitel ellen védekezni.
A taktikai felkészültség ahhoz kell, hogy tudjuk, taktikailag mi a helyes megoldás egy adott szituációban. Például melyik az a távolság, amikor még hátat lehet fordítani egy támadónak és menekülni, vagy mikor érdemes egy megelőző támadást bevetni. Felismerjük és megtanuljuk kezelni azokat a helyzeteket, amiket még békésen, a puszta fellépésünkkel vagy kidumálással meg tudunk oldani. Mire figyeljünk, ha egy táska van a kezemben, vagy ha egy kapaszkodót fogok, és így tovább.
A fizika pillér egyértelmű: kell némi erő ahhoz, hogy ki tudjam húzni a kezem egy szorításból, le tudjak bontani egy fojtást, vagy hatékony legyen ellentámadásom. De ahhoz is kell állóképesség, hogy el tudjak futni a támadók elől. A mentális felkészültség pedig a küzdő szellemet jelenti. Elég erősnek kell lennem fejben ahhoz, hogy ne fagyjak le vészhelyzetben, hanem végre tudjam hajtani a helyes taktikának megfelelő technikát.
Mindezt csak azért mondtam el, hogy érzékeltessem, mennyi mindenen múlik az, hogy áldozat, hős, vagy hősi halott lesz belőlem, pedig ez aztán tényleg nem mindegy.
*A Krav Magában három szint, ezeken belül öt-öt, illetve nyolc fokozat van. P (practicioner, vagyis gyakorló) 1-5., G (graduate, vagyis használó) 1-5., E (expert, vagyis profi) 1-8. Az E 6-8. szinteket jelölik M (mester) 1-3. fokozatokként is.
