Szerdán reggel osztotta meg Henrik a Facebookon, milyen –mondhatni – csoda történt vele:
Azt kérte a posztban, segítsenek neki megtalálni a fűnyírót, aki a levelet és pénzt az autója szélvédőjén hagyta. Henrik a 24.hunak elmondta, rögtön azután, hogy felhívását közzétette, meghallotta a fűnyíró hangját és azt követve meg is találta, akit keresett, a kórház udvarán.
Ő egyből szabadkozott, bocsánatot kért, én meg közöltem vele, hogy ezt irreálisnak soknak tartom, 400 Ft-ból megoldom a kocsi lemosását, és megkértem, hadd adjam neki vissza a felesleget. Ő nem akarta elfogadni, én ragaszkodtam hozzá. Végül elfogadta, én megköszöntem a gesztust, kezet ráztunk, elköszöntünk. Ilyen egyszerű történet.
Ez az egyszerű történet ezreket mozgatott meg. A több mint 300 komment szerint többen elsírták magukat, a többség gratulált és a történet mindkét szereplőjét dicsőítette, de sokan voltak, akik egyszerűen kamunak hitték a sztorit, megint mások Henrik szemére vetették, hogy nem a teljes összeget adta vissza.
Sokan nem értik, hogy nem a 400 és nem a 2000 forinton van a hangsúly. Itt a gesztus a példaértékű. Ő tudta, hogy másnak kárt okozott, én meg értékeltem a gesztust, viszont nem akartam nyerészkedni rajta. Két normális felnőtt ember között szerintem ez a korrekt elrendezés. Ha visszaadom a teljes összeget, akkor ezt a kis történetet nem hozom nyilvánosságra, mert önreklám lett volna. Így megért egy misét, hogy talán másoknak megerősítést adjon, hogy van még becsület.
Henrik nem számított arra, hogy ilyen népszerű lesz a posztja. A megjelenés óta folyamatosan kapja az értesítéseket lájkokról, megosztásokról, kommentekről és ismeretlen ismerősök is bombázzák jelölésekkel. Szerinte szomorú, hogy csodaszámba megy az ilyen viselkedés.
Úgy néz ki, hogy az emberek ki vannak éhezve a jóra. Ennek kellene lennie a természetesnek, de sajnos megéltük, hogy hírértékű a jó. Annyira kihalt az emberség, hogy egyből feneket kerítünk ilyen csip-csup dolgoknak.
Ennél is szomorúbb, hogy vannak, akik egy ilyen sztorin is nyerészkednek, lájkvadász oldalak cigány közmunkásként emlegetik a fűnyírót. Henrik szerint ezt csak valaki kitalálta, a kórház egyik alkalmazottjáról van szó.
A fűnyíró felesége a Facebookon elárulta, ki a becsületes fűnyíró. A nevét csak akkor hozzuk nyilvánosságra, ha hozzájárul.
