Reggel kilépett a lakásból, és elindult a villamosmegálló felé. Határozott lépteivel a magassarkújában mintha táncolt volna a macskaköves utcán. Hosszú haját egy laza mozdulattal félresöpörte, majd tekintetét a horizontra szegezte. Volna, ha nem akad bele a szempárba. Egy negyvenes, őszes pasi meredten bámult rá, egy ideje már figyelhette. A deréknek tűnő férfi balján felesége vagy barátnője lépdelt, aki leszegett fejjel nyugtázta, megint ez történik – érdekes helyzet, amikor valaki, még szingliként direkt rátesz egy lapáttal, amikor a szembejövő párocskák közül a férfi jól megbámulja. És gondolatban elkönyveli, hogy na igen, itt is marha nagy lehet a szerelem, ha ilyen könnyű eset a pasi. Eközben a férfi csak ösztöneit követve megnézi a jónőt, a mellette lépdelő partnernője pedig igyekszik ezen túllendülni, és erősen arra gondolni, hogy végül is most vele lépdel a férfi kézen fogva, nem azzal a másikkal.
Ne nézzen már más nőket!
Sok nő ismeri a szituációt, amikor boldogan, kézenfogva sétálgatva azon kapja a partnerét, hogy jól megnézi a szembejövő csajt, aki még rá is tesz erre. Bátran ki lehet jelenteni, hogy nincs olyan férfi vagy nő a világon, aki ne nézne meg más férfiakat és nőket, és bátran ki lehet jelenteni, hogy ez a harmadik félnek, akit megbámulnak, jól esik. Nem is azzal van a baj, hogy nyugtázzuk, vannak gyönyörű és vonzó emberek a világon a szerelmünkön kívül is, hanem azzal, ha a megnézés mértéke zavaró, és ha ez elbizonytalanítja bármelyiküket is a kapcsolatban.
Ha velem van, és fogja a kezem, ne nézze már meg, ne forduljon utána.
“Ne akkor nézze, amikor vele vagyok.” “ Biztos, hogy bámulja?” “Most az a bajod, hogy férfiként működik? “Az én férjem is megnézi, de nem érdekel.” “Nem vakságot fogadott.”
Amikor barátnős beszélgetések során szóba kerül a téma, mindenkinek van egy jó tippje, hogyan érdemes ezt kezelni. Az egyezményes vélemény általában az, hogy:
A helyzet kellemetlen és kínos, se a hiszti, se a higgadt megbeszélés, se a beszólogatás nem segít. Fura szituáció, amiben senki nem hibás, se a férfi, se a nő, se a harmadik nő, akit megbámulnak. A férfi joggal gondolja azt, hogy a párkapcsolatában is szeretné magát szabadnak érezni, és nem azon rágódni, hogy megint hisztire kell számítania, csak mert elmentek együtt valahova. Viszont az azt csinálok, amit én akarok, és akkor amikor én akarom gondolkodás még a legbiztosabb alapokon nyugvó párkapcsolatot is tönkreteszi. Az alkalmazkodás és a kommunikáció a helyzetre a megoldás.
De én nem csináltam semmit!
A férfi részéről a legrosszabb kommunikáció – amivel semmit nem lehet kezdeni -, ha azt mondja, nem csinált semmi, és nem is tudja, miről van szó. A leggördülékenyebben akkor lehet ezen a gondon túllendülni, ha a férfi megmondja: sajnálom, hogy ezzel megbántottalak, nem voltam elég figyelmes veled, tényleg kicsit túl hosszú ideig néztem. Tiszteletlen voltam veled, ne haragudj!
Ezek a mondatok, bár túl pedagógiainak hangzanak, működhetnek, és lecsillapíthatják a barátnőket, feleségeket. A nők részéről a legrosszabb kommunikáció, hogyha ott helyben, amikor történik, hisztit csapnak. Ez megalázó mindenkinek, márpedig
és nem csinálunk gyerekes toporzékolást az utcán.
De akkor mit csináljak? :(
A legjobb megoldás az, ha a nő magába nézve átgondolná, mikor volt az a pont a kapcsolatukban, amikor elbizonytalanodott önmagában, kettejükben, és biztos-e abban, hogy a női magabiztossága nem sérült-e valamikor. Érthető, hogy a helyzettől ideges és bizonytalan – pláne, ha úgy érzi, a másik hazudik azzal, hogy azt mondja, meg se bámulta azokat a nőket. Ha a bizonytalanság érzése féltékenységgel párosul, akkor csak rontani lehet a helyzeten.
Ha pedig annyira zavaró a férfi viselkedése, akkor fel kell tenni a kérdést, biztos, hogy ő a megfelelő ember arra, hogy a társam legyen? Az ördögi kör fenntartásának nem sok értelme van: azaz a férfi megbámul valakit, a nője pedig ismét rosszul érzi magát ettől, majd egy veszekedésben újra és újra előbukik a szitu, hogy aztán már a férfi is úgy sétáljon az utcán, hogy azt kelljen figyelnie, hova nézhet és hova nem. Kivéve, ha tényleg olyan a férfi, hogy még azt is megjegyzi, hogy bármikor magáévá tenné a szembejövő csajt.
Azt is figyelembe kell venni, hogy a fiatal fiúk szemmel szeretnek, az érettebb férfiak pedig már tudják (a legtöbbje), hogyan bámuljanak meg egy nőt úgy, hogy a mellettük sétálgató társuk ebből semmit ne vegyen észre. Ez egy lényeges különbség, és tényleg csak korral és bölcsességgel változik valamit a helyzet. A kérdés az, hogy milyen mértékben bámulja meg a férfi a másik nőt, ugyanis a nézelődés és a nyálcsorgató bámulás, utánafordulás között hatalmas különbség van. Az is kérdés, hogy ennél tovább is merészkedne-e, például ha egy koncerten vagy kocsmában találkozna a harmadik nővel, telefonszámcserével vagy még többel zárulna-e az este. Ha ez utóbbira van esély, akkor korántsem biztos, hogy van értelme a kapcsolatnak, és tényleg szerelem van a két ember között.
